Családháló

Kezdőoldal Háttér A bolognai rendszer esete a helikopter-szülőkkel

A bolognai rendszer esete a helikopter-szülőkkel

Németországban csóválják a fejüket az egyetemisták új generációja láttán az egyetemi tanárok és a cégvezetők – náluk jobban csak a helikopter-szülők vannak megijedve. Az Európa-szerte sikeresen (sic!) bevezetett bolognai rendszernek köszönhetően ma már szinte minden egységes a kontinens felsőoktatásában – még a problémák is.

Írta: szabo.daniel,

Németországban csóválják a fejüket az egyetemisták új generációja láttán az egyetemi tanárok és a cégvezetők – náluk jobban csak a helikopter-szülők vannak megijedve.
Az Európa-szerte sikeresen (sic!) bevezetett bolognai rendszernek köszönhetően ma már szinte minden egységes a kontinens felsőoktatásában – még a problémák is.


Egyetemisták új generációja
Az újfajta érettségi bevezetése és a sorkötelezettség eltörlése óta Németországban is fiatalabbak a felsőoktatásban tanulók. Náluk újdonságnak számít, ami nálunk korábban is természetes volt: az, hogy a frissen egyetemre beiratkozók átlagéletkora épphogy eléri a huszadik évet, de sokszor még a mesterfokozatot megszerzők se töltik be a huszonötöt. Az „életrajz generáció”-nak is nevezett populáció tagjai szép szorgalmasan ugorják meg (az egyre lejjebb tolt) lécet, amellyel az iskolarendszer fordulópontjain szembetalálják magukat.

Az egyetem a tudományos kutatás helyszíne – véli a Frankfurter Allgemeine Zeitung – ahol a diákok tudása kisebb lehet a tanárokénál, ugyanakkor a felek felnőtt emberként közösen dolgoznak egy-egy problémakör megoldásán. Nehéz azonban elérni ezt olyanokkal, akik képtelenek egy emailt tisztességesen megfogalmazni. A megszólításnál esetleg még sikerül magázással megtisztelni a Tanár urat, de az aláírásig már gyakran kimerülnek az energiák, és a búcsúzásnál csak egy keresztnévre és valami odavetett elköszönési formulára futja.

A probléma nem csak Németországra jellemző: amint korábban már beszámoltunk róla, Szlovákiában a diákok tehermentesítése érdekében felmerült, hogy megszűnik a kötelező államvizsga.

Lejárt a lázadás kora
Míg Nyugat-Európában a huszonévesek korábban az érettségi után ráérősen futottak neki a Nagybetűs Életnek – hátizsákos világkörüli utat tettek, fontos(nak hitt) ügyekért tüntettek, jótékonysági munkát végeztek Afrikában vagy taxiztak egy nagyvárosban, s csak akkor kezdtek neki a további tanulmányaiknak, miután már „rátaláltak önmagukra”, manapság megváltozott a helyzet. A gyerekek a középiskolai padból egyenesen a fősulira mennek, mindenféle „fölösleges” kanyar nélkül, miközben továbbra is a szüleiknél laknak, és élvezik a családi fészek mindenfajta támogatását.

Helikopter-szülők és bumeráng-gyerekek
Amint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik cikkében olvashatjuk, a kollégiumi férőhelyekkel kapcsolatban felmerülő problémákat a diákok az esetek 80-90 százalékában nem önállóan, hanem szüleik segítségével szeretnék megoldani. „És belőlük lesznek a jövő vezetői!” – háborog egy intézményvezető.

A szülők nem elhanyagolható része élete főműveként tekint a gyermekére, és semmiképp nem szeretné hagyni, hogy veszendőbe menjen a sok befektetett pénz, idő és energia. Ezért, miután az óvodától az iskolákon át a magánórák útvesztőjéig  terelgette szeme fényét, természetesen nem változtat eme magatartásán akkor sem, amikor a „kis trónörökös” betölti a 18. életévét – festi le a helyzetet egy pszichológus a Zeit Online magazinban. A jelenségre már kifejezés is született: helikopter-szülőknek nevezik a gyermekeik fölött örökké figyelő üzemmódban köröző szülőket. Ők nevelik ki a következő generációt, a bumeráng-gyerekeket, akik, ha meg is kísérlik az elszakadást, a felnőttkor elérése után is vissza-vissza térnek a jó meleg fészekbe, ahol gondoskodás és teljes körű ellátás várja őket.

Örök gyerekek és örökké fiatalos szülők
A társadalmi jelenség kialakulásához hozzájárult az is, hogy mára elmosódott a generációk közötti szakadék. A mai negyvenes-ötvenes éveikben járó szülők nem érzik úgy, hogy le kellene húzniuk a rolót, és nem az tölti ki napjaikat, hogy a békés nyugdíjas időszakra készüljenek. „Ki gondolta volna negyven évvel ezelőtt, hogy egy 50 és egy 25 éves ember szívesen ül be ugyanarra a filmre a moziban? Én se készülök ki, ha a gyerekeim Lady Gagát hallgatnak!” – mondja egy szülői értekezleteket szervező 48 éves szakember. Merthogy Németországban ma már egyre több kampuszon szerveznek előadásokat és egyéb programokat – a leendő egyetemisták szülei számára!

A szülők pedig tömött sorokban gyülekezve, izgatottan várják, hogy beengedjék őket – ki nosztalgiázni jön, ki azért, hogy beszerezve minden létező információt, a lehető legjobban tudjon dönteni – a gyerek helyett.

Hogy reagál a munkaerőpiac?
A szülők tehát döntenek, a gyermekek engedelmeskednek – de valóban így lesz nekik jó?

Rázzák a fejüket az egyetemi tanárok, akik gyakran úgy érzik, rossz intézményben vannak, mivel egy csapat kamasszal állnak szemben. A lányok  Hello Kittys pólóban feszítenek, a fiúk facebookoznak az órákon. Nincs véleményük, képtelenek az önálló munkára, magoláshoz és tesztlapokhoz vannak szokva.

De nem elégedettek a munkaadók sem: egyre több cégnél fordul elő, hogy gondos szülők hívogatják a hr-eseket, és érdeklődnek egy-egy állás betöltésének feltételeiről gyermekük nevében. Nem ritka az sem, hogy az állásinterjú után aggódva érdeklődnek: „Hogy ment?” Csak az a furcsa, hogy újabban ezt a kérdést már nem szemük fényének, hanem az interjúzónak teszik fel…

(forrás: kitekinto.hu)

Hozzászólások

hozzászólás

Ez is érdekelhet!
Read previous post:
Perverz dínók – Gyerekszáj

Marci fiunk a piaci zokni-boltból szezonális dínós zoknit kapott. Érdeklődő majd' hároméves, így logikusnak tűnik, hogy az ember megpróbálja elmagyarázni...

Close