A brit szülők nem tudnak nemet mondani?

Egyes brit középosztálybeli családok úgy sürögnek-forognak gyermekeik körül, hogy valóságos "kis buddhákká" változtatják őket - fogalmazta meg aggodalmát egy brit pedagógusszervezet vezetője.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 14. czefernek.lena

Egyes brit középosztálybeli családok úgy sürögnek-forognak gyermekeik körül, hogy valóságos “kis buddhákká” változtatják őket – fogalmazta meg aggodalmát egy brit pedagógusszervezet vezetője.


Ennek a bánásmódnak “aránytalanul” komoly következményei vannak a gyerekek iskolai viselkedésére nézve – figyelmeztetett Mary Bousted, brit tanárok és egyetemi előadók szövetségének (ATL) főtitkára. Mint ajánlotta: a szülőknek meg kell tanulniuk nemet mondani a gyerekeknek.

A kérdést a minap az ATL manchesteri konferenciája tette ismét aktuálissá, amelyen felvetődött, hogy a korábbi eszközök, mint az iskolai bezárás, a felfüggesztés vagy kizárás nem alkalmasak a magatartásbeli problémák kezelésére – emlékeztetett a BBC hírportálja (bbc.co.uk).

Bousted kifejezetten a szülőkre hárította a felelősséget mind a szegényebb, mind a középosztályból kikerülő gyerekekkel kapcsolatos iskolai gondokért. “Ha a gyerekek előtt nincsenek korlátok otthon, az iskolai korlátokat nem fogják elfogadni. Tudnunk kell, meddig mehetünk el az engedékenységben, és tudnunk kell mi az ésszerű” – hangsúlyozta a főtitkár.
Túl sok gyerek kap teljes kiszolgálást otthon. “Vajon hány szülő kéri meg a gyerekét, hogy rendszeresen besegítsen a házimunkában?” – tette fel a kérdést Bousted.

“Ha “kis buddhákká” változtatjuk őket, azzal nem teszünk neki szívességet. És természetesen az iskolában sem tesz nekik jót” – szögezte le.

A konferencián felszólalók kiemelték, hogy a tanárok kezében nincs hatékony fegyelmezés módszer, pedig az órákat zavaró diákok viselkedése lehetetlenné teszi a hatékony tanítást és tanulást.

Mint az egyik résztvevő, Julian Perfect mondta: természetesen nem az 1986-ban megszüntetett testi fenyítést sírják vissza, arra azonban nagy szükség van, hogy a rendzavarókkal szemben legyenek meghatározott szankciók a pedagógusok kezében. Méghozzá olyanok, amelyeket nem befolyásolnak a pénzügyi megfontolások és mind az iskolák, mind a főiskolák és egyetemek vezetőinek teljes támogatását bírják.