“A férjem a legjobb barátom” – interjú D. Tóth Krisztával

Sokan meglepődtek, mikor tavaly D. Tóth Krisztát egy tőle szokatlan szerepkörben, egy talk show háziasszonyaként láthatták viszont a képernyőn. Kriszta a DTK Show első évadjáról, a médiáról és a bulvársajtóról mesélt nekünk, de azt is elárulta, hogy miket szeret főzni,  és hogyan kapcsolódik ki szabadidejében.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. június 27. szabo.daniel

Sokan meglepődtek, mikor tavaly D. Tóth Krisztát egy tőle szokatlan szerepkörben, egy talk show háziasszonyaként láthatták viszont a képernyőn. Kriszta a DTK Show első évadjáról, a médiáról és a bulvársajtóról mesélt nekünk, de azt is elárulta, hogy miket szeret főzni,  és hogyan kapcsolódik ki szabadidejében.


Hogyan indult a pályád? Mindig újságíró szerettél volna lenni?

Egészen tizenhat éves koromig szülész-nőgyógyász akartam lenni, de akkor megnyertem egy Soros-ösztöndíjat Amerikába, ami megpecsételte a sorsomat. Óriási kultúrsokk volt 1991-ben kaposvári gimnazistaként eltölteni egy nyarat Amerikában, de utólag nagyon jó döntésnek bizonyult. Egy diákújságíró kurzust is végeztem kinn, az iskola pedig annyira komolyan vette az oktatást, hogy olyan helyekre is elvittek minket, mint a New York Times szerkesztősége, vagy a CBS televízió hírszerkesztősége. A lehető legjobb helyen voltam, hogy „megfertőzzön” a szakma, és minden, ami vele jár. Úgy jöttem haza Amerikából, hogy újságíró akarok lenni, így a felvételire is célirányosan készültem. Onnantól kezdve nem is volt B tervem, tudtam, hogy ez az utam.

Fel is vettek az ELTE média szakára.

Igen. Annak idején még nem volt minden sarkon újságíró iskola. Az ELTÉ-n is nagyon friss volt még a média szak, mi voltunk a harmadik évfolyam. Egyébként úgy gondolom, hogy az iskola mellett nagyban a saját ambíciódon, rátermettségeden és persze a szerencséden múlik, hogy hova sikerül bejutnod, ahol gyakorlatban is láthatod a dolgok működését. Van, ami tanulható, de ennek a szakmának a nagy részét csak gyakorlat közben lehet elsajátítani. Ezért örültem annyira, hogy annak idején az első tévés munkahelyem a TV3 lett. A TV3-ban ugyanis igazi műhelymunka folyt kicsi, de vérprofi csapattal, akik komolyan vették a hírszolgáltatást. Nagyon jó híradót csináltunk, és a legjobb szakemberektől tanulhattam meg a televíziózásta biztos alapot kaptam tőlük.

A DTK show teljesen eltér attól, amit korábban csináltál. Nem volt furcsa neked ez a váltás?

Az biztos, hogy nagyon eltér, teljesen más műfaj. Viszont ugyanúgy kíváncsinak és talpraesettnek kell lennem, akárcsak a híradóban. Tévhit, hogy a híradóban nincs helye a spontaneitásnak. Számos helyzetet csak spontán reakciókkal lehet áthidalni vagy megoldani, és ha jó a műsorvezető, akkor a néző mindezt észre sem veszi. A híradózás nekem olyan megingathatatlan alapot adott, amit szerintem a televíziózás bármelyik műfajában tudnék kamatoztatni. A show-ban is érzem, mennyire hasznos, hogy a híradóból jöttem. Ott hozzászoktam a műfajból adódó szigorúsághoz, kötöttséghez, itt fel kellett oldódnom. De az ott elsajátított pontosságot és felkészültséget remekül tudom kamatoztatni a stúdióban is, reflexből oldom meg a különböző helyzeteket. Úgyhogy azt mondanám, hogy a híradóból belecsöppenni ebbe a műfajba ugyannyira nehéz, mint amennyire könnyű is.