A gond táboron kívül maradt – nehéz sorsú gyermekek nyaraltak Csobánkán

A tábor hatalmas, mégsem érezték benne magukat elveszettnek: árva, nehéz sorsú, illetve határon túli magyar gyerekek nyaraltak együtt Csobánkán, a Szövetség az Életért alapítvány szervezésében. Célunk – hogy a kis közösség tagjai egy héten keresztül gondtalanok legyenek – teljesült: a gyerekek örültek az együttlétnek, megismerték egymás életét, szokásait – mesélte Szűcs Balázs atya, mint főszervező és mint riporter, a Remény emberei legújabb adásában.

Szűcs Balázs atya a Rádió Orient műsorában az árva és nehéz sorsú gyermekek táborának résztvevői közül Ötvös Vilmost és Turbule Biankát kérdezgette élményeikről. A beszélgetésben részt vett Utasi Árpi mesemondó, és Tócs Olivér Artúr csoportvezető is.

„Pótolhatatlan élmény”, mesélte Olivér, aki sokadik alkalommal vesz részt a tábor életében. Amikor megérkezik a táborba, a gyermekek körülveszik, megölelik, sokszor ismeretlenül is, és feltétlen szeretettel, bizalommal fordulnak felé. Vannak anyaországi gyermekek, de a tábor több mint négyszázötven résztvevője között székelyeket, csángókat, felvidékieket, délvidékieket is találhatunk. Vannak olyan gyerekek, akik évek óta táboroznak Csobánkán, mindenkit ismernek, mindenki tudja a nevüket, kitörölhetetlen részeivé váltak a tábor életének.

Ötvös Vilmos Székelyföldről, a csíksomlyói gyermekotthonból érkezett. Egy tizenegy fős közösségben él, legjobban zenélni szeret, vagy a kórusban énekelni. A tábori programok között az első napos meglepetés-hajózáson kívül a miséket, és a ministrálási lehetőséget szereti: „Sokan vannak itt, sokszínű emberek.”A közös programok, játékok felvidítják a közösséget, nincsenek szomorú táborlakók. A hét alatt igazi egység alakul ki, támogatják, segítik, vigasztalják egymást. Bár az elválás nehéz végül, de mindenki vár a visszatérésre, hiszen téli alkalmak is vannak: piliscsabai családoknál vendégeskednek sokan.