A gyermek is meggyászolja a válást

Vajon milyen szempontok alapján döntenek a gyermekek elhelyezéséről? Mi az előny, és mi a hátrány? Dr. Barát Katalin pszichiáter és családterapeuta „A családjog pszichológiai vetülete” elnevezésű konferencián a téma részleteiről beszélt.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. december 13. bencze.aron

Vajon milyen szempontok alapján döntenek a gyermekek elhelyezéséről? Mi az előny, és mi a hátrány? Dr. Barát Katalin pszichiáter és családterapeuta „A családjog pszichológiai vetülete” elnevezésű konferencián a téma részleteiről beszélt.


A válás elsődlegesen érzelmi válást jelent, a „jogi” kategória mindössze másodlagos, míg a szülői szerepek eldöntése harmadlagos jelentőséggel bír – jegyezte meg elsőként a családterapeuta, arra utalva: a válással járó veszteséget fel kell dolgozniuk a feleknek, értve ez alatt a haragot, bűntudatot is, tulajdonképpen meg kell gyászolni a kapcsolat elmúlását. Mint fogalmazott, lényeges szempont, hogy a válást természetesen a gyermek is megérzi, és kell is, hogy legyen érzelmi reakciója rá, ő is gyászol ekkor, ennek időtartama pedig akár egy évig is eltarthat.

A harag marad

A szakértő ehhez kapcsolódva leszögezte, hogy a szülők gyakran azért nem tudnak megegyezni egymással a gyermekelhelyezés és egyéb kérdésekben, mert a harag fázisában maradtak, elakadtak, azaz nem telt el annyi idő, – amely jellemzően teljesen egyénfüggő – hogy a szakítás pozitív hatásai beépülhettek volna a személyiségükbe. Dr. Barát Katalin kitért arra is, az elterjedt szóhasználat szerint a gyermeket elveszítjük vagy megnyerjük, a szülőktől ezt lehet visszahallani, holott már a kifejezés is a szülőktől szükséges felelősségteljes együttműködés ellen hat, pedig ez volna a kulcsa a gyermekelhelyezés eldöntésének.

A pszichiáter a társadalmi szerepek változását az alábbiakban határozta meg: az apa sokkal inkább kiveszi a részét; a nőknek nagyon fontossá vált az autonómiájuk; jellemző a válás utáni új kapcsolat igénye; a nő nem akar mártír lenni. Az alábbi címszavakkal Dr. Barát Katalin arra próbált rámutatni, hogy az osztott láthatás jó megoldása lehet a gyermekelhelyezésnek, hiszen a szülőknek is vannak figyelembe veendő szempontjai. A családterapeuta továbbszőve a gondolatot azt mondta, a kapcsolattartási rend kiterjesztését tartaná megfelelőnek, hogy élővé lehessen tenni a kapcsolattartást, amellyel biztosított lehet a folyamatos részvétel a gyermek életében.

Mélyebb szinten

Felhívta a pszichiáter asszony a figyelmet arra is, hogy azt a nézőpontot, mely szerint a szakvélemények kizárólagos bizonyítékként funkcionálnak, túl kell lépni. Magyarázatképpen hozzátette: egyrészt a szakértőnek nehéz A-t vagy B-t mondani, másrészt szükséges lenne tágabb környezetet, több szempontot (támogató pedagógus, nagyszülő, edző stb.) vizsgálni. Minderre tekintettel a szakértő úgy látja, hogy a bíróságok mellett működő mediációs irodák segítséget nyújthatnának a kérdésben, amely módszer egyes európai országokban már hatékonyan működik.

Dr. Barát Katailn előadásában kitért az egy-alkalmas vizsgálatokra is, melyekre akkor kerül sor rendszerint, mikor a felek már nem tárgyalóképesek. Ennek kritikájaként került megfogalmazásra, hogy ezek nyilván nem elégségesek megalapozott álláspontok kialakítására, másrészt tudni kell, hogy a gyermek ahhoz lojális, akinél éppen van. A gyermek kötődését a szüleihez velük együtt, külön-külön lenne érdemes vizsgálni. Hangsúlyozta azt is, hogy ezeknél a vizsgálatoknál (s voltaképp az egész eljárásban is) az ügyvédi jelenlét akár megmerevítheti az álláspontokat, nehezítheti a megegyezést.