A nemi diszkrimináció már a magzatokat is érinti

Mara Hvistendahl újságíró könyvet írt a jelenségről, amelyet John Flynn ismertetett a Zeniten. Az újságírónő megállapítja, hogy napjainkban átlagosan 100 megszületett lányra 105 megszületett fiúgyermek esik. Ez világátlagban nagyjából kiegyenlítődik azáltal, hogy több fiú hal meg kisgyermekkorban, mint lány. Ugyanakkor Kínában és Indiában ez az arány 121, illetve 112/100 a fiúk javára.

Hvistendahl szerint a demográfiai szakértők és a szociológusok kezdetben nem látták világosan, hová vezet az a jelenség, hogy a születendő gyermek nemét a szülők meg akarják választani. Amikor elkezdték az ultrahang-készülékek alkalmazását, a legtöbben azt hitték, a szelektív abortusz csak tűnékeny jelenség lesz. Felhívja a figyelmet arra, hogy ugyan minden kultúrára jellemző, hogy előnyben részesíti a fiúgyermekeket, mégsem mindenütt jellemző a fiú–lány egyensúly felbomlása.

Az utóbbi években a fejlődő országokban a népességszabályozás hatására a szülők kevesebb gyermeket akarnak. Az az elgondolás, hogy a születések számát ellenőrzés alatt kell tartani, oda vezetett, hogy sok helyen termékként értelmezik a gyermeket. A hatvanas évektől kezdve az amerikai gazdasági és kulturális elit a fejlődő országok gazdasági növekedésének érdekében nyomást kezdett gyakorolni a születésszabályozás irányába. A nyugati gazdasági segítséget sokszor ahhoz kötötték, hogy ellenőrzés alatt kellett tartani a születések számát.

Kutatások bizonyítják, hogy a Kelet-indiai Társaság már a XIX. században nyomást gyakorolt abba az irányba, hogy kevesebb lánygyermek szülessen. Voltak olyan kasztok, ahol már az angolok megérkezése előtt előfordult, hogy a megszületett leánygyermekeket megölték, ám az angolok érkezésével ez a gyakorlat más kasztokra is kiterjedt.

Egy későbbi példát is említ az író, a Disney cég példáját: 1967-ben készítettek egy 24 nyelven kiadott filmet Family Planning (Családtervezés) címmel, amelyben Donald kacsa a felelősségteljes családapa, aki azt a nézetet terjeszti, hogy előrelátó családtervezés hiányában beteg, boldogtalan, reménytelen gyermekek születnek.

Hvistendahl hangsúlyozza, hogy a gyermekek szelekciójának gondolata  a társadalom magasabban képzett rétegeiben született meg, akik hozzáférhettek a legújabb technológiákhoz: ez pedig ellentmond annak a megállapításnak, miszerint a szelekció a kultúrák hagyományaihoz tartozik.  A 2001-es indiai népszámlálás adataiból például kiderül, hogy az érettségizett nők esetében 114 fiúra 100 leánygyermek születése jutott, míg az írástudatlan rétegben 108/100 volt ez az arány. Egy másik érzékletes példa a kilencvenes években nagy gazdasági növekedést mutató kínai Suining városában figyelhető meg, ahol lehetővé vált a leendő szülők számára, hogy 150 dollárért ultrahangos vizsgálatokat végeztessenek annak érdekében, hogy aztán – bár a törvény nem engedélyezte – meghatározzák a születendő gyermek nemét. 2007-ben a hivatalos adatok szerint Suiningben 100 lánygyermekre 152 fiúgyermek születése esett.

Az albán példa is ezt a jelenséget bizonyítja. 2004 és 2009 között a gazdaság évi 6 százalékos növekedést mutatott. 1990-től 2010-ig felére csökkent a gyermekek születésének száma, az ENSZ adatai szerint pedig 115/100 lett a fiú- és lánygyermekek aránya.

A nyugati országokban élő ázsiaiakra is előnyben részesítik a fiúgyermeket. Az Egyesült Államokban élő kínai, koreai és indiai származású pároknál az első gyermek esetében az országos átlagnak megfelelő arányban születnek fiú- és lánygyermekek, a második gyermek esetében ez az arány már 117/100, a harmadiknál pedig 151/100 a fiúk javára.

Az újságírónő elemzi a szelekció lehetséges hatásait. Férfiak tízmilliói nem találnak maguknak feleséget. Már napjainkban kezd felnövekedni az első ilyen egyenlőtlen nemi arányokat mutató generáció, és megnőtt a feleségek vásárlásának, valamint a kierőszakolt házasságoknak a száma. Dél-Koreából és Taiwanról a férfiak Vietnámba mennek feleségért, Indiában és Kínában pedig az országon belül a gazdagabb területekről származó férfiak a szegényebb területeken keresnek maguknak feleséget. Hvistendahl azt is megállapítja, hogy ha egy társadalomban megnő a nőtlen férfiak aránya, az a társadalom kevésbé stabil és erőszakosabb lesz.

Megemlíti azt is, hogy a nyugati országokban ugyan nem ennyire elterjedt a nemi alapon történő szelekció, de vannak olyan klinikák, ahol a mesterséges megtermékenyítés keretében ki lehet választani a születendő gyermek nemét. Sok ország – a könyv adatai szerint harminchat – tiltja ezt, de az Egyesült Államokban például nem léteznek ilyen megszorítások. A mesterséges megtermékenyítés terjedésével tehát kezd terjedni a nemi alapon történő szelekció is. „Kínában, csakúgy, mint Kaliforniában, maguk az anyáék válnak az eugenetika (fajnemesítés) híveivé” – jelenti ki Hvistendahl.