Az enyém! Nem adom!

A gyerekek már háromévesen elméletben úgy vélik, másokkal megosztani tulajdonunkat fontos dolog. De amint egy halom csillogó-villogó matrica kerül a képbe, mindjárt nem olyan könnyű a megosztósdi, derült ki egy kutatásból.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 31. Gyarmati Orsolya

A gyerekek már háromévesen elméletben úgy vélik, másokkal megosztani tulajdonunkat fontos dolog. De amint egy halom csillogó-villogó matrica kerül a képbe, mindjárt nem olyan könnyű a megosztósdi, derült ki egy kutatásból.


A felmérés szerint a gyerekek három éves korukra megértik és elfogadják az igazságosság alapelveit, de nem alkalmazzák azokat a gyakorlatban. “Ezek a kisgyerekek nagyon egyértelműek: Igen, a dolgokat egyenlően kell elosztani, gondolják. De amikor erre gyakorlatban is sor kerülne, másként cselekednek”, mondja Craig Smith, a kutatás egyik munkatársa, a Michigani Egyetem pszichológusa.

Számos tanulmány jelent már meg arról, hogy a kisgyerekek nem tudnak osztozni a játékokon. Egy klasszikus kísérletben jellemző volt, hogy ha a kicsik elé egy halom matricát tettek, abból mindig többet tartottak meg maguknak, mint amennyit a másik gyereknek hajlandóak voltak átadni, de gyakran egyetlen matricától sem voltak hajlandóak megválni. Ugyanakkor más kutatások azt állították, hogy a gyerekeknek igenis van igazságérzetük.

A Smihték által végzett kísérlet során 3-8 éves gyerekek négy-négy matricát kaptak azzal a felszólítással, hogy azokból bármennyit adhatnak egy másik gyereknek. Jellemzően a kisebbek többet tartottak meg maguknak, míg a nagyok könnyebben megváltak kincseik egy részétől. A kísérletet megelőzően a kutatók minden gyereket megkérdeztek, hogy lenne igazságos elosztani a matricákat. Az összes gyerek kortól függetlenül, egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy egyenlően kell juttatni belőle mindenkinek.

De vajon miért válik el ilyen drasztikusan a gondolat a tettől? Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a gyerekek eredetileg azt tervezik, hogy igazságosan osztják meg javaikat, akaraterejük azonban gyenge ahhoz, hogy másnak engedjék át a kincseket, illetve a pillanatnyi késztetésüket nem tudják kontrollálni, írja a Live Science. Ráadásul, mint kiderült, a kisebb gyerekek kifejezetten örültek önzőségüknek és annak, hogy nekik több maradt, míg a nagyobbak nem voltak egyértelműen büszkék magukra, ha nem igazságosan osztották meg a matricákat.