Beszéljünk nyíltan! – Pál Feri atya előadása

Egy nem várt magzat lelkivilága: tisztázással javuló szívhangok. Nem baj ha szülőként tévedtünk, van mód a változásra.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. február 05. bencze.aron

Egy nem várt magzat lelkivilága: tisztázással javuló szívhangok. Nem baj ha szülőként tévedtünk, van mód a változásra.


Az előadások célja semmiképpen nem az, hogy a felismerésekkel még rosszabbul érezzük magunkat. Nem kell csüggedni a mostanában elmondottakon, hogy pl. mi mindent lehet elrontani a nevelésben. A szülő egyetlen mondattal rengeteget tud gyógyítani egy felnőtt gyermeken. ”Fiam, ha tudtam volna, nem így csinálom” – nem is gondolnánk, mekkora lélektani hatása van egy ilyen kijelentésnek. Bagdy Emőke pszichológus professzor asszony, aki iránt az atya nagy tiszteletét fejezte ki, képes volt kiállni a közönség elé, és elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt az ellenkezőjét gondolta az anya-gyerek közvetlen fizikai kontaktusról. Most már amellett érvel, hogy minél többet, kenguruban, közelben legyen a pici.

A veszteségre adott válaszok

A magzat álmodik a legtöbbet, ezért a képek, melyekre az anya gondol, nagyon fontosak, elemi erővel hatnak, ahogy azt említettük. A magzat is egy élő kapcsolatrendszerben él, egy ikertestvér elvesztése óriási hatással van rá. Ha az élettörténetünkből nem adódik, hogy miért gondolom, hogy jobb lenne ha nem is lennék itt, mi vonz el attól, hogy jobban legyek – akkor ilyen mélységekben kell keresgélni. Egy családtag elvesztésére fiatal korban ugyanez érvényes. Ezért hát abbahagyhatjuk önmagunk szidalmazását. Jellemző, hogy amíg ezt fel nem ismeri valaki, előszeretettel választ pl. extrém, veszélyes sportokat. Jacques Villeneuve jó példa, fiatalkorában édesapja a pályán veszítette el életét, szintén híres autóversenyző volt, 32 éves. Miért képes valaki olyan helyen előzni, ahol előtte a pályamérnökök azt mondták, hogy nem lehet? Jacques azt nyilatkozta, hogy ilyen helyzetekben nem él át halálfélelmet. Ez mindaddig megmarad, míg rá nem csodálkozik, hogy azért mert apám fiatalon meghalt, nekem szabad maradnom. Nem mindegy ugye, a korábbi megállapításunk, hogy sebzettségből vagy a sebzettségre adunk választ. A fenti fiatalember elmehetne mentőorvosnak vagy tűzoltónak is. Nem ugyanaz, mintha katonának megy, ráadásul ott veszélyezteti a társát is, hiszen neki bizonyos szempontból mindegy, neki jó odaát is, mert ott van az apja.

Szégyen helyett őszinteség

Feri atyától sokan kértek már tanácsot a nem várt terhesség problémájával. Nagyon sok szégyent tud okozni ez az érzés, pl. sokgyerekes családoknál is, ahol attól félnek, ennyivel már nem fog menni. Nagyon fontos megjegyezni, hogy normális, ha valaki nem tudja rögtön szeretni a magzatát. Hiszen olyan árnyalt lények vagyunk. Ezt is el lehet mondani a picinek: „Figyelj, Prüntyikém, anya most tanul szeretni. Nem veled van baja, magával, de ettől te nagyon szerethető vagy”.

Aki szokott imádkozni, pont ilyen őszintének kell lenni az Istennel való kapcsolatban, annak is meghittnek kell lennie. Mondhatom azt, hogy „Uram, éjjel 2/4 2 van és nem igazán van kedvem imádkozni, inkább ledőlök. Vagy: Uram, ez most egy kicsit sok volt nekem, nem éreztem, hogy nagyon pártoltál volna.” És szinte hallani is, hogy mit válaszol. Nyilván nem azt, hogy „Ferenc atya! Mit hordasz itt nekem össze hajnali 2-kor?”

Nem terveztük…

A következő történet a „Lelki köldökzsinór” c. könyvben jelent meg. (Hidas-Raffai-Vollner)

A nem várt magzatnál, a 36. hetet elérve megkezdődtek a szívhangvizsgálatok. A baba mozgásakor túllépte a 200-as pulzusfrekvenciát. Felvetődött az azonnali császármetszés lehetősége, végül naponta berendelték a kismamát CTG vizsgálatra. A segítő először azt javasolta, hogy kezdje el maszírozni a kicsit a belső kezével. Csukja be a szemét, és képzelje el  részletesen, ahogy tetőtől talpig végignyomkodja, naponta több alkalommal. 2 nap alatt ennek hatására a pulzusszám alsó értéke 160-ra csökkent, ez már elegendő volt ahhoz, hogy a vizsgálatokat ritkítsák.

Mivel az értékek még mindig elég magasnak bizonyultak, és várható volt, hogy behatárolják a születendő gyermek életpályáját és ronthatják az éltminőségét, a segítő arra kérte az anyát, hogy a belső hangján a következőket mondja gyermekének: „Tudod, váratlanul jöttél. Nem voltunk felkészülve rád. Időbe telt míg el tudunk fogadni és megszerettünk. Ezt úgy élhetted meg, hogy nem kellesz nekünk, fölösleges vagy. Hát ez szívszorító érzés lehetett! De tudhatod, hogy elfogadunk, szeretünk és fontos vagy.” A közlés mindkét oldalon drámai reakciót váltott ki. Az anya 10 percen keresztül zokogott, a baba pedig mozgásviharral reagált, ami tovább tartott az anya érzelmi sokkjánál. Félő volt, hogy ott helyben megszületik. Mindketten megszabadultak egy súlyos érzelmi tehertől, ami fogvatartotta őket. A következő vizsgálaton a pulzus frekvencia egyenletesen, 140-160 közötti tartományban mozgott. A kapcsolatuk, és benne ők maguk is, meggyógyultak.