Csak apádnak ne mondd meg!

A pszichológus a héten többek között arról ír, hogy a gyereknek árt a legtöbbet az, aki a másik szülő ellen a gyerekével szövetkezik. "Veszünk egy fagyit, csak apádnak ne mondd meg!" Ismerős, ugye? Pedig az ilyen viselkedéssel sokszor csak azt pótoljuk, ami a házasságunkból hiányzik.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 07. Gyarmati Orsolya

A pszichológus a héten többek között arról ír, hogy a gyereknek árt a legtöbbet az, aki a másik szülő ellen a gyerekével szövetkezik. “Veszünk egy fagyit, csak apádnak ne mondd meg!” Ismerős, ugye? Pedig az ilyen viselkedéssel sokszor csak azt pótoljuk, ami a házasságunkból hiányzik.


Ki ne vágyna stabil, erős családra? Csakhogy korántsem olyan egyértelmű, mitől lesz egy család stabil. Ha elgondolkodunk a szón, talán a rend, az állandóság jut eszünkbe. Igen ám, de nem mindegy, milyen értelemben van rend, és milyen értelmű az állandóság.

Állandóság az is, ha a család nem veszi észre, hogy valaki új életszakaszba lépett, és még mindig „Bogi babának” becézik az öt éves gyermeket. Állandóság az is, ha a családfő ragaszkodik ugyanahhoz a nyaralóhelyhez, miközben a többiek már inkább máshol pihennének.

A rend is lehet megterhelő, ha olyan szabályok erőltetését jelenti, ami inkább frusztrálja a családtagokat, mint felszabadítja. Az sem ritka, hogy a szülők számára a rend valójában az ő hangulatuk követését jelenti, hiszen rend akkor van, ha a gyermek szót fogad. Ám, ez hol azt jelenti, lehet a TV előtt vacsorázni (mikor ehhez van kedve a szülőnek is), hol azt, hogy evés közben nem tévézünk. A szülőben valóban a rend érzetét keltené, ha a gyermek az összes változathoz képes lenne alkalmazkodni, a gyermek nézőpontjából azonban ugyanaz kiszámíthatatlanságnak hat.