Divatból iszunk?

Kevés olyan élelmiszer van ma Magyarországon, amelynek az egy főre eső fogyasztása évről-évre olyan nagymértékben növekedik, mint a palackozott természetes ásványvízé. Hogy ez minek köszönhető, nem tudni, de az biztos, hogy a csapvíz is kiváló. Csupán divatból iszunk palackosat?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. szeptember 29. szabo.daniel

Kevés olyan élelmiszer van ma Magyarországon, amelynek az egy főre eső fogyasztása évről-évre olyan nagymértékben növekedik, mint a palackozott természetes ásványvízé. Hogy ez minek köszönhető, nem tudni, de az biztos, hogy a csapvíz is kiváló. Csupán divatból iszunk palackosat?


A Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács adatai szerint a magyar lakosság ásványvíz-fogyasztása öt éven belül mintegy kétszeresére nőtt. Évente átlagosan 105 litert folyatunk le a torkunkon az egyébként kiváló minőségű palackos vizekből.

————————
2002. évben:  50 liter/fő/év
2003. évben:  60 liter/fő/év
2004. évben:  60 liter/fő/év
2005. évben:  70 liter/fő/év
2006. évben:  85 liter/fő/év
2007. évben: 105 liter/fő/év
2008. évben: 105 liter/fő/év
——————————
A Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács adatai

Az európai középmezőnyben
A Terméktanács egy korábbi felméréséből kiderül, hogy az ásványvíz-fogyasztás kezdetben igen alacsony értékű volt, messze elmaradt a nagy ásványvíz-fogyasztással rendelkező országokhoz képest, majd lassan növekedésnek indult, mára pedig látványos fejlődést ért el.
A nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is az egy főre eső fogyasztás stabilan 3 liter/fő/év körül volt. 1993-ban kezdett a fogyasztás dinamikusan – évente 20 – 30 százalékal – növekedni, és 2007-ban elérte az évi, fejenkénti 105 litert.
A hazai ásványvízfogyasztás ezzel az értékkel az európai mértékeket nézve erős középmezőnyben van (pl. Ausztriában az ásványvízfogyasztás 110, Németországban 112, Franciaországban 150, Olaszországban 180 liter/fő/év).

A hazai ásványvízfogyasztás emelkedésének egyik oka a Terméktanács szerint az, hogy az emberek egyre inkább felismerik az egészséges táplálkozás fontosságát, értékelik az ásványvíz táplálkozás-fiziológiai tulajdonságait. Az ásványvíz elvesztette korábbi luxus jellegét, és mindennapi fogyasztási cikk lett. Továbbá a privatizált állami vállalatok tulajdonosai lényegesen nagyobb gondot és több pénzt fordítanak marketingre. Megismertették a fogyasztókkal a természetes ásványvíz egészségre kedvező tulajdonságait.

De vajon a drasztikusan megnövekedett fogyasztás mögött egészségügyi indok áll, vagy egyszerűen arról van szó, hogy elérik hatásukat a ránk zúduló reklámok?
Lapunk megkeresésére az Országos Környezetegészségügyi Intézet és az Országos Gyermekegészségügyi Intézet ez utóbbi feltevést látja igazoltnak. Szerintük az ásványvíz-fogyasztás elsősorban marketing és divat kérdése, a csapvíz – hangsúlyozzák – semmivel sem rosszabb minőségű, sem objektív, sem szubjektív szempontból, mint néhány évtizede, amikor fogyasztása általános volt, sőt a fejlesztések, technológiai eljárások javulásával az ivóvízminőség általánosságban javult.

Megtudtuk, hogy a csapvíz ellen a lakosság részéről legtöbb esetben csupán esztétikai kifogások merülnek fel. Leggyakrabban a klóros szag és íz miatt érkeznek panaszok, amely egyes szolgáltatási területeken valóban jellemző, néhány perc várakozás után azonban a kitöltött csapvízből elillan. Esetenként vasas ízt vagy zavarosságot is kifogásolnak a fogyasztók, ez azonban szintén csak esztétikai hiba, egészségre ártalmatlan vas és mangán ionok okozzák.
Az ásványvizeket szükség esetén vas- és mangántalanítják, így ott ez a probléma nem merül fel, de számos vízmű is üzemeltet vas- és mangántalanítót.

A vezetékes víz vajon mindenütt megfelel az egészségügyi előírásoknak vagy van Magyarországon olyan hely, ahol tartósan ihatatlan a csapvíz?
Magyarországon az egészséges ivóvíz biztosítása önkormányzati feladat, melyet törvény ír elő. Általánosságban elmondható, hogy az ivóvíz igen jó minőségű az ország nagyobbik részén. Ez alól az ország azon területei kivételek, ahol a vízadó geológiai sajátosságai miatt az ivóvíz határérték feletti koncentrációban tartalmaz nyomelemeket.

Az érintett településeken az önkormányzatok az országos ivóvízminőség-javító program segítségével minden erőfeszítést megtesznek, hogy a lakosságnak minél előbb biztosítsák a biztonságos ivóvízhez való hozzáférést. Ez egyben az Európai Unió felé vállalt kötelezettségünk is.
Részletes tájékoztatást egy adott település ivóvízminőségére vonatkozóan egyébként az illetékes megyei kormányhivatalok, vagy a víziközmű szolgáltatók adhatnak.

Mi a különbség a csapvíz és az ásványvíz között?
A hazai vonatkozó jogszabály szerint az a víz minősíthető természetes ásványvíznek, amely védett felszín alatti vízadó rétegből származik, eredendően szennyeződésmentes, ásványianyag- és nyomelem-tartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, és egyértelműen megkülönböztethető az ivóvíztől. A forgalmazott ásványvizek ásványianyag-tartalma általában meghaladja az 500 mg/L-t, a külföldi palackozott vizek ásványianyag tartalma ennél esetenként alacsonyabb lehet. A csapvíz ásványianyag tartalma a vízadótól függ, általában 500 mg/L körül van.

A túl magas ásványianyag tartalom veszélyes lehet
Nagyon magas ásványanyag-tartalmú (>1500 mg/L) víz ugyanakkor huzamos fogyasztás esetén egészségkárosodást okozhat – figyelmeztetnek az általunk megkérdezett szakemberek.
(A magyar ásványvizek összes oldott ásványianyag-tartalma 500 – 2500 mg/liter érték között van. Ezzel szemben a francia, olasz, spanyol vizek ásványianyag-tartalma csekély, gyakran az 50 mg/liter értéket sem éri el.)

Általában is javasolt a mérsékelt (500-1000 mg/L) ásványianyag-tartalmú víz fogyasztása, valamint a kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében a különböző összetételű ásványvizeket váltogatva célszerű fogyasztani. Kisgyermekek esetében erre fokozottan ügyelni kell.

Az összes ásványianyag-tartalom mellett oda kell figyelni azonban az ásványvíz egyes ásványianyag összetételére is, mert érzékeny fogyasztói csoportok esetében, bizonyos összetevők túlsúlya káros lehet.

A legnagyobb különbség a csapvíz és az ásványvíz között, hogy az utóbbit nem fertőtlenítik. Ezáltal a klórozásból adódó kifogások nem jelentkeznek, mikrobiológiai szempontból azonban a helytelenül tárolt (pl. fénynek kitett, felbontva hosszasan meleg helyen tartott) ásványvíz kockázatosabb lehet a csapvíznél. A szénsavmentes ásványvizekben különösen könnyen elszaporodnak a baktériumok.

A gyermekeknek is biztonságos?
Magyarországon a csapvíz alapvetően “jó szívvel” ajánlható kisgyermekeknek és csecsemőknek, a csecsemőknek természetesen forralás és lehűtés után. A ritka kivételekről, vagy aktuális eltérésekről az ÁNTSZ helyi szervezetei, a védőnők, háziorvosok adnak általános és aktuális felvilágosítást. Ásványvízből csecsemőnek csak alacsony ásványianyag tartalmú, szénsavmentes víz adható, de 6 hónapos kor alatt ezt is javasolt forralni.

Szükséges-e, ha igen mikor a csapvizet házilag tisztítani?
A víztisztító berendezések üzemeltetése arzéntartalmú vizek esetében indokolt, mivel léteznek olyan háztartási készülékek, amelyekkel a víz arzénkoncentrációja csökkenthető. Egyéb esetekben egyéni preferencia kérdése, de feltétlenül csak bevizsgált, OTH (Országos Tisztifőorvosi Hivatal) engedéllyel rendelkező víztisztítók használata javasolt, az engedélyben megadott üzemeltetési feltételek mellett. Helytelen üzemeltetés esetén a háztartási víztisztítók mind kémiai, mind mikrobiológiai szempontból fokozott kockázatot jelentenek. Mikrobiológiai tisztításra (baktériummentesítésre) a házi víztisztítók korlátozottan alkalmasak.

Hallani városi legendákat a csapvíz káros gyógyszertartalmáról (pl. meddőséget okozhat) és különböző betegségekről. Az Országos Környezetegészségügyi Intézet ezzel kapcsolatban leszögezi: a vezetékes ivóvizeket a szolgáltatók és a népegészségügyi szakszolgálatok szigorúan ellenőrzik, kórokozók a vízben csak kivételes helyzetekben (pl. árvizet, heves esőzést követően, különösen geológiailag érzékeny, karsztos területeken levő víznyerő kutak esetében) fordulhatnak elő. Gyógyszermaradványok jelenléte mélységi vízadók esetében, amelyek a hazai ivóvízkészlet zömét biztosítják, kizárt. Felszíni víz eredetű ivóvíznél elméleti lehetősége van, de a vízművek vizsgálatai ezt nem igazolták.