Egyházi esküvő: több mint díszlet?

A jól működő családok alapja a jól működő párkapcsolat és házasság. Aki pedig jó házasságot szeretne, nem árt, ha már az esküvő előtt is tudatosan készül a házaséletre és a családalapítás kihívásaira. Ebben segít a hívő és nem hívő párok számára is az egyházi esküvőt megelőző jegyesoktatás. A házasság előtti lelki felkészülésről beszélt a Családhálónak Gyuri atya, a Zugligeti Szent Család Plébánia plébánosa.

A házasságra készülő párok előbb-utóbb szembesülnek azzal a dilemmával, hogy ha nem csak az állam törvényei szerint szeretnék elkötelezni magukat, hanem egyházi esküvőn is megerősítenék ezt a köteléket, úgy saját és párjuk vallása, vallásossága, illetve az adott templom papjának, lelkészének hozzáállása is befolyásolhatja szándékaikat.

A Katolikus Egyházban például jegyesvizsgálatot és egyházközségenként eltérő intenzitású jegyesoktatáson való részvételt várnak el a pároktól. A jegyesvizsgálat legtöbbször kimerül a házassági akadályokat és tilalmakat kiszűrő keresztlevelek és elbocsátó igazolás beszerzésében, esetleg egy beszélgetésben, a jegyesoktatás azonban még a hitüket kevésbé komolyan vevő párok számára is lehet a házasságra való felkészülés hasznos kelléke.

Az egyházi esküvő
Gyuri atya a Családhálónak elmondta, hogy manapság már nem csak a vallásos nevelésben részesült párok választják az egyházi esküvőt. Szerinte, ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy sokan érzik azt a transzcendens többletet, melytől az itt kimondott igen valóban az örökkévalóságnak szól.

Egy életre szóló kapcsolat kialakításához nagyon nehéz biztosítékot találni. Hogyan mondhatjuk akkor ki holtomiglan holtodiglan a hűségünket? Gyuri atya úgy véli, a kérdés a modern világban joggal vetődik fel, ugyanakkor látni kell, hogy az ilyen örökre szóló döntések méltók az emberhez, az emberi természethez, egy ekkora „szeretet döntés” mutatja meg valódi erőnket. A jegyesoktatás fontos céljának tartja ugyanakkor, hogy megmutassa a pároknak, nem fog az ölükbe hullani az isteni kegyelem, a házasságunk sikere érdekében együtt kell működni a szentlélekkel, és ha mi is „odatesszük” magunkat, akkor tudja csak kifejteni hatását.

A plébános szerint az egyházi esküvő azoknak a pároknak ajánlott, akik ezekből az értékekből szeretnének a házasságukhoz megerősítést kapni, hiszen ez nem csak egy szép hagyomány, szertartás, hanem egyúttal egy lehetőség, amit Isten kínál fel nekünk és mi dönthetünk, hogy együttműködünk-e vele.

Előítéletek
Gyuri atya úgy látja, a mostanság házasságra készülők jelentős részének alapvető vallási ismeretei is hiányoznak és a jegyesoktatásra érkezők között is sokan előítéletekkel vannak tele. Az oktatáson az atya igyekszik a természetfölöttivel való bizalmi kapcsolatot megerősíteni, kinyitni a fiatalokat ebbe az irányba és nem pusztán vallási előírásokkal kényszeríteni őket valamire. Ezzel a módszerrel könnyebb eloszlatni a kétkedők előítéleteit.
 
Mint mondja, egy házasságot nem lehet csak „magában kezelni”, hanem a szentség mögött álló vallást és hitet is látni kell. Mert ha egyházi esküvőt szeretnénk, az feltételezi, hogy hiszünk a házasság szentségében rejlő erőben, ami életre szóló kapcsolatot teremt két ember között, akkor pedig látnunk kell, hogy az ebbe vetett hit hogyan illeszkedik az egész hitrendszerbe.

Gyuri atya elmondta, ő csak fel tudja mutatni az értékeket, például a családalapítás vallásos megközelítését, de az embereken múlik mit fogadnak el belőle. Nem szeretne senkit kényszeríteni, vagy kinyilatkoztatásszerűen elvárásokat megfogalmazni, ő az érték fölkínáló módszert érzi hatékonyabbnak.

A jegyesoktatás
Az egyházban nincs különösebb előírás a jegyesoktatásra vonatkozóan, de minimum három alkalmas foglalkozást azért el szoktak várni a pároktól mindenhol. Gyuri atya általában tíz alkalmas oktatást szokott tartani, mert ennyire van szüksége ahhoz, hogy a tudnivalókon kívül baráti, emberi kapcsolatot is kialakítson.

A jegyesoktatásra jelentkezők között azonban nem csak vallásos nevelésben részesült párok találhatók, hanem olyanok is, akik nem kaptak a családból ilyen támogatást, vagy épp más vallásúak. Gyuri atya úgy véli, hogy bár jó lenne, ha a házasság előtt mindenki megkeresztelkedne, azt nem szeretné, hogy ez csak a házasságkötés miatt történjen. A keresztséget az vegye fel felnőttként, aki azt önmagáért akarja, amikor megérett benne a kegyelem – mondja.

Tudni kell, hogy a házasság szentsége két keresztelkedett ember között jöhet csak létre, de amennyiben valaki az egyházi esküvő után keresztelkedik, akkor az utólag szentség rangra emeli az egyház szerint is a korábbi házasságot, így nem kell okvetlenül elkapkodva megtenni ezt a komoly elhatározást igénylő lépést.

Az oktatás legfontosabb mondanivalójának az atya azt tartja, hogy a szeretetet újra és újra meg kell tudnunk újítani, nem szabad hagyni „megkopni”. Lehet ugyanis élni életre szóló kapcsolat nélkül is, de az önzővé teszi az embert, hisz csak magára kell igazán odafigyelnie ebben az esetben. A házasság éppen ezért egy kaland is egyben, amely a nehezebb út ugyan, ám olyan, amelyen rengeteg szépség vár ránk és közben megtalálhatjuk azt a társat, aki egyetlen és akivel boldog családot alapíthatunk. Az emberek többsége – véli -, egyébként is így gondolkodik, de ha ezt megerősítjük a jegyesoktatáson, az mindenkinek hasznos.

Mert ez az igazi
Gyuri atya kifejtette, hogy vannak olyanok, akik azért akarnak egyházi esküvőt tartani, mert például tetszik nekik a templom lépcsője, de a legtöbben –  még azok is akiket nem vallásosnak neveltek –  azért akarnak így házasodni mert ez az igazi. Az igény, hogy valaki sírig tartó, áldott kapcsolatban éljen az emberi természetből fakad, és az emberek rá is éreznek, hogy a holtomiglan, holtodiglan kimondása komoly dolog. Ennek lehetőségét pedig egyedül az egyház teremti meg, azáltal, hogy már a kezdetektől ezeket az értékeket hangsúlyozza. A sikerhez persze ez önmagában nem elegendő, a mindennapokban nekünk is tennünk kell azért, hogy e kegyelem kiteljesedhessen. Gyuri atya ezért azoknak ajánlja a jegyesoktatást és az egyházi esküvőt, akik ezekre az értékekre vágyódnak, nyitottak arra hogy meghallgassák, és mint mondja: „Akinek van füle a hallásra, hallja”! (Máté 13.9.)