Embrióbőrrel a szemráncok eltüntetéséért?

A “magzati bőr egyedülálló tulajdonságaitól inspirálva”, azaz egy abortált magzat bőrsejteinek proteinjeit felhasználva alkotta meg a Neocutis cég pár éve azt a bőröregedésgátló arckrémet, amely piacra kerülése után hatalmas felháborodást keltett a pro life- és a vallásos szervezetekben, az egyházakban és minden jó érzésű emberben. A Children of God for Life figyelőcsoport azonnal a cég által kifejlesztett termékek és terápiák bojkottjára szólított fel mindenkit, mivel morálisan teljességgel elfogadhatatlannak tartotta, hogy a Neocutis abortált magzati szöveteket és sejteket alkalmazzon termékei gyártása folyamán.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 13. Gyarmati Orsolya

A “magzati bőr egyedülálló tulajdonságaitól inspirálva”, azaz egy abortált magzat bőrsejteinek proteinjeit felhasználva alkotta meg a Neocutis cég pár éve azt a bőröregedésgátló arckrémet, amely piacra kerülése után hatalmas felháborodást keltett a pro life- és a vallásos szervezetekben, az egyházakban és minden jó érzésű emberben. A Children of God for Life figyelőcsoport azonnal a cég által kifejlesztett termékek és terápiák bojkottjára szólított fel mindenkit, mivel morálisan teljességgel elfogadhatatlannak tartotta, hogy a Neocutis abortált magzati szöveteket és sejteket alkalmazzon termékei gyártása folyamán.


A kérdéses termékhez egy tizennégy hetesen abortált fiú magzat szöveteit használták fel. A Neocutis által levédett, úgynezvezett PSP-eljárást (processed skin cell proteins = feldolgozott bőrsejt protein) a cég etikusnak, felelősségteljesnek tartotta arra hivatkozva, hogy komoly bőrsérüléseket lehet vele gyógyítani.

Kizáró okok és megengedő feltételek

Való igaz, hogy a nemzetközi jog megengedi az embriókból vett szövetek felhasználását bizonyos esetekben. Az Európa Tanács (ET) már 1986-ban elfogadott egy ajánlást, amelynek értelmében élő embriók, magzatok vagy szöveteik felhasználása jogszerű, de csak abban az esetben, ha saját életük, egészségük megóvása érdekében történik az eljárás, ugyanakkor tilos életben tartásuk abból a célból, hogy hasznosítható anyagokat nyerjenek ki belőlük, ami pedig a halott embriókat illeti, szöveteik és sejtjeik csak nagyon speciális esetben használhatók fel, és akkor is kizárólag orvostudományi és terápiás célokra.

Függőség

Természetesen – és sajnos – azonban a fogyasztói társadalomban egyetlen célt, a bevétel növelését szem előtt tartó cégek semmilyen eszköztől nem riadnak vissza a vásárlók megnyeréséért: az embrionális veseszövetből készített sejtvonalat például többek között arra használják, hogy segítségével minél jobb ízfokozó adalékanyagokat állítsanak elő. Mint tudjuk, az ízfokozóknak nem csupán az a céljuk, hogy jobb (?) ízt adjanak az ételnek, hanem az is, hogy rászoktassák az embereket az adott termékre az adalékanyagok enyhe függőséget okozó, idegrendszerre gyakorolt hatása által. Nem véletlen, hogy hiába tudjuk például egy igen közismert gyorsétteremlánc hamburgereiről, hogy kifejezetten egészségtelenek, mégis, újra és újra megkívánjuk az emberi fogyasztásra gyakorlatilag alkalmatlan étkeket.

Az embrionális veseszövet, vagy ismertebb nevén HEK293 (HEK = Human Embrionic Kidney, emberi embrióvese) egy olyan sejtvonal, amelyet egy 1972-ben Hollandiában abortált embrió veséjéből nyertek ki, s mivel a sejtek rendkívül könnyen szaporíthatóak mesterségesen, azóta is végtelen helyen és célra használják fel a sejtvonalat.

Erkölcsi háttér: ellenőrizhetetlen

A botrány kirobbanása óta a Children of God for Life közzétett egy listát is, amin azon cégek szerepelnek, amik termékeik gyártása, tesztelése során alkalmaztak, felhasználtak embrionális szöveteket, sejteket. Az instant levesektől a különböző szószokon át a rágókig és különböző kozmetikai termékekig hosszú a sora az ilyen, gyakorlatilag bármely élelmiszer- vagy szépségápolásra szakosodott üzletekben elérhető áruknak. Hiába ugyanis az EU-szabályozás, az unión kívüli országokból behozott áruk etikai háttere nem ellenőrizhető, a címkéken pedig nyilván nincs feltüntetve, hogy abortált embriót alkalmaztak egy arckrém, vagy egy levespor készítése során. A termékekre egyébként az EU-ban sem kell ráírni azokat az összetevőket, amelyek nem számítanak adalékanyagnak.

Embrió-free termékek?

Többek között ez a helyzet késztette arra Dr. Szabó Marcelt, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekei védelmét ellátó helyettes ombudsmanját, hogy vizsgálatot indítson olyan élelmiszeripari és szépségápolási termékekkel kapcsolatban, amelyek előállítása során embrionális sejteket, szöveteket használnak fel. Hétfői sajtótájékoztatóján Szabó elmondta: “Az embriószövet ilyen jellegű felhasználása nyilvánvalóan nem rongálja a fogyasztó testi egészséget, de azt hiszem, sokak szerint a lelket annál inkább. Az pedig egyértelműen elfogadhatatlan, ha a fogyasztó esetenként nem is tudhatja, hogy amit megvásárol és elfogyaszt, az miből és hogyan készült. Ez már a lelkiismereti szabadságot sértheti, ami európai dokumentumokban és a magyar alaptörvényben is rögzített alapvető emberi jog.”

Megkeresésünkre Trombitás Gábor, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes titkárságvezetője úgy nyilatkozott, megvizsgálják a kérdés hazai szabályozását, valamint annak gyakorlati érvényesülését. “Folyamatos munkakapcsolatban vagyunk más európai ombudsmani hivatalokkal, a közös találkozók, tapasztalatcserék, kiadványok és hírlevelek révén szeretnénk terjeszteni a hazai vizsgálat tényét és eredményeit. Célunk egyrészt az európai tiltás hazai érvényesítése, másrészt az, hogy a világ más tájairól származó árucikkek esetén a fogyasztó tudhassa, ilyen kísérleteket végeztek-e az adott termék előállítása során.” Dr. Szabó Marcel szerint a legfontosabb jogilag szabályozni, milyen eljárások során lehet felhasználni embrióból származó szöveteket, sejteket, és mikor tiltott az efféle technológia.

Bioetika

Lapunk megkérdezte Dr. Mogyorósi Dorottyát, az Európa Tanács Bioetikai Bizottságának tagját is az embriókutatásról. Az általa összeállított és a Családhálónak eljuttatott dokumentumból kiderül:
1986-ban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ajánlásokat tett közzé az embrió és emberi magzat felhasználásáról diagnosztikus és terápiás célokra. Felszólította a tagállamokat, hogy az embriók ipari használatát terápiás cálokra korlátozzák. Kereskedelmi, haszonszerzési célú hasznosítás mind a magzat, mind a magzati szövetek tekintetében tiltott, tekintettel az emberi méltóságra. Egy későbbi, 1989-ben született ajánlás értelmében az embriót szervezetként fokozatos differenciálódás, egyúttal folyamatosan biológiai és genetikai identitás jellemzi. Mindkét dokumentum egyértelműen az embrió védelmére helyezi a hangsúlyt.
Emellett az 1997-ben megjelent Bioetikai Egyezményt, amelynek az élet és az emberi méltóság védelme a célja a biomedicina terén  Magyarországon a 2002. évi VI. törvénnyel hirdették ki, s egy évvel később ehhez járult at ún. Kiegészítő Jegyzőkönyv a klónozás tilalmáról. Mérföldkő volt az EU Legfelsőbb Bíróságának 2011 októberében hozott döntése, mely az embrionális őssejtkutatásokkal összefüggő szabadalmak engedélyezhetősége tárgyában született. Eszerint már a megtermékenyítés szakaszától kezdve „emberi embriónak“ minősül minden emberi petesejt. A döntés kimondja, hogy „kizárólag az emberi embrión alkalmazott gyógyászati, vagy diagnosztikai célú és annak javát szolgáló alkalmazás lehet szabadalom tárgya.“