Hidegvérrel, gyerekeket

Newtown, 2012 december: 27 halott. Columbine, 1997: 13 halott. Montreal, 1989: 28 halott. Erfurt, 2002: 16 halott. Dunblane, 1996: 17 halott. Ezek az elmúlt másfél évtized legtöbb áldozatot követelő iskolai mészárlásainak adatai. Vajon mi vezérelheti a legtöbbször önmagukkal is végző gyilkosokat, hogy iskolákban öljenek? Ennek jártunk utána cikkünkben.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. január 02. Gyarmati Orsolya

Newtown, 2012 december: 27 halott. Columbine, 1997: 13 halott. Montreal, 1989: 28 halott. Erfurt, 2002: 16 halott. Dunblane, 1996: 17 halott. Ezek az elmúlt másfél évtized legtöbb áldozatot követelő iskolai mészárlásainak adatai. Vajon mi vezérelheti a legtöbbször önmagukkal is végző gyilkosokat, hogy iskolákban öljenek? Ennek jártunk utána cikkünkben.


Newtown

Alig néhány hete a húszéves Adam Lanza lelőtte alvó édesanyját, majd elsétált a newtowni Sandy Hook Általános Iskolába, megölt húsz 6-7 éves kisgyereket, hat felnőttet, végül magával is végzett. Lanza az Egyesült Államok egyik legvéresebb iskolai mészárlásainak elkövetőjeként vonult be a történelembe.

Colombine

Eric Harris és Dylan Klebold két tinédzser volt, akik tizenhárom embert öltek meg 1997-ben a Columbine Középiskolában. Hidegvérrel lemészárolták társaikat, miközben jókat nevetgéltek. A fiúk öngyilkosok lettek, s csak haláluk után fedezte fel a rendőrség a honlapjukon és naplóikban aprólékosan kifejtett ambíciójukat: az egész világot gyűlölték és nagy élvezetet leltek abban, hogy annyi embert ölnek meg, amennyit csak lehet. Harris pszichopata volt: kontrolláló, manipulatív, szadista hajlamokkal. A pszichopaták racionálisak, van kapcsolatuk a realitással és szinte mindig népszerűségnek örvendenek környezetükben – legalábbis egy ideig. Harris csendben gyűlölte azt a sok embert, akit minden erejével igyekezett elbűvölni: “Saját fogaimmal akarom széttépni a torkukat. Meg akarom őket kínozni, szétzúzni a fejüket, letépni az állkapcsukat, kettétörni a karjukat, megmutatni, ki az Isten!”, írta naplójában. Klebold ugyanakkor magányos volt és depresszív hajlamú, állandó hangulatingadozások jellemezték és elfojtott harag. Folyamatosan üldözte a gondolat, hogy ő egy csődtömeg, annak ellenére, hogy szerető, rendezett családból származott.


 

Dominóelv

Bár az ilyen esetekről nyilván fontos minél szélesebb közönséget tájékoztatni, sajnos a tapasztalatok szerint a média intenzív jelenléte egy-egy tömegmészárlás során kifejezetten káros: amint adásba kerül a hír, szinte minden alkalommal elkövet valaki valahol egy hasonló tettet, méghozzá két héten belül, bár általában ezek az esetek kisebb volumenűek és nem is kerülnek címlapra. Park Dietz  bűnügyi profilozó szerint nagyon sok olyan ember él, akinek fegyver van a kezében és halállista a fejében. Nekik bőven elég egy ilyen mészárlásról hallani ahhoz, hogy azt mondják: “Ezek a srácok épp olyanok, mint én, ez a megoldás a problémámra és én is ezt fogom tenni.”

Pszichológiai háttér

Egy nemrég megjelent, a Princtoni Egyetem által készített tanulmány az összes eddigi amerikai iskolai lövöldözést vette górcső alá, és felhívta a figyelmet arra, hogy nem lehet kategorizálni azokat a fiatalokat, akik jellemzően elkövették az efféle szörnyűségeket. Az eddigi tettesek között akadtak rendezett körülmények között élők, elvált szülők gyermekei, árvaházban felnőttek. Néhányan magányosak voltak, de a legtöbbjüket szoros baráti kapcsolatok jellemezték. Alan Lipman, a kutatás egyik résztvevője szerint ezek a gyilkosok soha nem hirtelen felindulásból követték el tettüket. Alaposan és megfontoltan megterveztek mindent. Néhány elkövető – köztük Harris és Klebold is – az úgynevezett iskolai zaklatás áldozatai voltak korábban. Az iskolai zaklatás, vagy bullying  általában háromszereplős: a zaklató, az áldozat és a passzív szemlélők vesznek részt benne. A zaklató célja, hogy az áldozatot nyilvánosan megszégyenítse. Az áldozat soha többé nem akarja újra átélni a megaláztatást, ezért megpróbálja visszaszerezni korábbi helyét a csoportban. Ha azonban ez nem sikerül neki, könnyen erőszakossá válhat.

Bosszú

Craig Jackson professzor, a Birminghami Városi Egyetem vezető pszichológusa szerint  a gyerekek meggyilkolása egyfajta bosszú azokon az embereken, akikre az elkövető valójában dühös. “Egy ilyen gyilkos számára az ölés egyfajta módja annak, hogy bizonyítsa az igazát. Minden egyes megölt gyermekkel fájdalmat okoz valakiknek, a szülőknek, az adott közösségnek, vagy a társadalom egészének. Biztos vagyok abban, hogy sok túlélő nyilatkozza majd azt, hogy Adam Lanza nyugodt, higgadt volt. Ezek a típusú gyilkosok pontosan tudják, mit csinálnak és kik a célpontjaik. Jellemző az is, hogy egyeseket életben hagynak, míg másokat hidegvérrel lelőnek. Ez a mindenhatóság érzetét kelti bennük.” Jackson professzor kifejtette, hogy ha látszólag nincs is jellemzően közös az elkövetőket illetően életmódban, családi háttérben, az azért mindannyiukra igaz, hogy instabilak, nárcisztikusak, éretlenek és következetesen másokat – szülőket, kortársakat, tanárokat – okolnak saját hibáikért. “Ezt a fajta hozzáállást építgetik életük folyamán és egyszer csak eljutnak egy pontra, ami cselekvésre készteti őket,“ mondja a szakember.