Hogyan is ünnepeljük a halottakat?

Halloween, Mindenszentek, Halottak napja. A sorrend egyáltalán nem önkényes: ilyen naptári sorrendben jönnek egymás után. Sokan azonban nem tudják, mit jelentenek ezek a napok, miket ünneplünk és hogyan, amikor eljön az október 31-től november 2-ig tartó három nap. Nekik segítünk.

A globalizáció egyik tipikus jelensége, ahogy a halottak ünnepei összemosódnak az említett napokban. Minderre pedig ráerősít az is, hogy az ünnepek nagyonis összefüggenek, bár mindhármójuk együttes jelenlétéről „csak” alig több mint 1200 éve beszélhetünk.

Halloween

A Halloween ünnepe a Krisztus előtti 6. évezredbe nyúlik vissza, jegyzője a kelta kultúrkör. Az ősi kelták a mai Nagy-Britanniában, ill. Franciaország északi területein éltek, tehát az ünnep – a közhiedelemmel ellentétben – nem amerikai eredetű, bár tagadhatatlan, hogy sok marketingréteget az új amerikai kultúra rakott a Halloweenra.

Az ünnep neve eredetileg „Samhain” volt, így hívták a kelta napistent. A kelta év október 31-ével ért véget, ekkor voltak az utolsó betakarítások. A hiedelem szerint másnaptól Samhain a sötétség és halál istenének fogságába kerül egészen tavaszig, de előtte még (védelmére) megidézi a halottak szellemeit. Ezellen az emberek úgy vértezték fel magukat, hogy – a kelta papok gyújtotta tűz rituálisan szétosztott parazsából – tüzet gyújtottak otthonaikban és azt őrizték is. A tűz ugyanis elűzi a rossz szellemeket, akikkel a „sötét” évszakban számolni lehet. Meg is érkeztünk az ünnep mai megfelelőjének szóösszeolvadás előtti alakjához: „All Hallow’s Eve”, vagyis „minden halottak estéje”.

Kicsit ide vonatkozik a töklámpás is, ami azonban már egy újkeletű ráépülés a hagyományra. A monda szerint egy ír fickó, az iszákos Jack, aki egész életében inkább iszogatott, mint jót cselekedett volna, egy ízben alaposan átverte magát az ördögöt is, így halála után sem a menny, sem a pokol nem fogadta be. Ezért Jacknek e két hely között kell vándorolnia egy darab parázzsal, amit, hogy tartósabban égjen, egy tökbe rakott neki az ördög. Ha valaki nem akarta, hogy Jack benézzen hozzá Halloweenkor, egy töklámpást rakott az ablakába, ami elijeszti Jacket, az ördögöt, a gonosz szellemeket. Három az egyben!

Mindenszentek ünnepe, Halottak napja

A katolikus egyháznak szemet szúrt, hogy micsoda népszerűségnek örvend ez a számukra pogány hagyomány, ezért (sok más hasonló gyakorlat mellett) a betiltás helyett ráépítette a saját ünnepét azzal, hogy 835-ben kinevezte a november 1-jét minden szentek ünnepének, majd a 900-as évek végén november második napját a halottak napjának tette meg.

Mindenszentekkor elsősorban egyházi jelentőségű megemlékezések vannak (pl. ekkor emlékeznek meg a külön emléknappal nem rendelkező szentekről is – innen a név), szertartások, amik részben a protestáns kultúrába is átszivárogtak. Ezzel szemben a Halottak napja a földiekről, pontosabban az eltávozott szeretteinkről szól, ekkor szokásosak többek között a temetőlátogatások is. Mivel a hagyomány nehezen irtható ki, a két ünnep sok jegyében egyezett és egyezik a Samhain-ünneppel.

Megmaradt a tűzgyújtás fontossága, hiszen Mindenszentekkor a halottakra emlékezve gyertyát gyújtunk a szeretteink sírjain. A néphit szerint az ünnep előestéjén (vagyis Halloweenkor) hazalátogatnak az elhunyt szellemek, ezért a vacsorához megterítettek a már eltávozott családtagoknak is, és hamar aludni tértek, hogy ne zavarják a lakásban bolyongó néhai családtagokat. Ha valaki zajt hallott az éjszaka, nem volt tanácsos felkelni, nehogy (a tér-idő zavara miatt) a túlvilágon találja magát. Az ez alkalomból celebrált katolikus mise alatt megszólaló harangszó hívta haza a halottakat, és aki nem is időzött sokat egy háznál, a harangszó alatt garantáltan beugrott azért, ezért a háziak a harangozás idejére lámpát gyújtottak minden helyiségben, hogy a lelkek gond nélkül kiigazodjanak. A keresztény ünnep tehát lényegében annyit finomított a „vérmes” Halloween-on, hogy itt a hangsúly az eltávozott szerettekre terelődött, akiket bármikor örömmel látna amúgy a család.