Hogyan legyünk boldogtalan anyák?

Íme a tíz legfontosabb szabály, amit ha betartunk, garantáltan boldogtalan anyák lehetünk!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. január 26. Gyarmati Orsolya

Íme a tíz legfontosabb szabály, amit ha betartunk, garantáltan boldogtalan anyák lehetünk!


1. Akarjunk mindent most azonnal!

Ez az egyik jelmondata korunknak, és ez az a mondat, ami annyi elégedetlenséget szük. Mivel termékek milliárdjai vesznek bennünket körül, amelyek az sugallják, hogy jobbá teszik életünket, mindent azonnal akarunk és lehetőleg minél többet. Pedig jól látható, hogy senki nem lesz boldogabb még egy telefontól, számítógéptől, egy negyvenedik pár cipőtől, vagy egy sokadik felesleges terméktől. A lényeg azonban az, hogy a gyártók meggazdagodjanak. Sajnos ez a fajta gondolkodás az anyasággal kapcsolatos értékrendet is megfertőzte. Azt tanuljuk, hogy egyszerre építhetünk karriert, lehetünk csodás anyák és háziasszonyok az egyre nagyobb és nagyobb házunkban, miközben remekül kijövünk férjünkkel, fizikailag tökéletes formában vagyunk, jól értünk a pénzspóroláshoz. Mindezt EGYSZERRE. És ha mindez mégsem megy, akkor is csak fogyasztunk, fogyasztunk, hogy megvígasztaljuk magunkat, és megoldódjanak a problémáink. Lehet találgatni, vajon ki jár jól ezzel?

2. Hasonlítsuk magunkat más anyákhoz! (a sajátunkat is beleértve)!

Minden anya egyedi verzióját képviseli az anyaságnak. Nem csupán egyetlen jó módja van a gyermeknevelésnek.  De ahogy a saját testünket modellek photoshop által tökéletesített képeihez hasonlítjuk, és hagyjuk, hogy magunkról alkotott képünk összetörjön, úgy mérjük össze magunkat más anyákkal, akikről a magunkban alkotott kép köszönőviszonyban sincs a valósággal, mégis tökéletesen elégedetlenné válunk saját anyai teljesítményünkkel kapcsolatban.

3. Hagyjuk, hogy a házunk állapota határozza meg elégedettségünk mértékét!

Mindenki szereti, ha tiszta és rendes a háza. Ha azonban csak akkor érezzük magunkat elégedettnek, ha minden derékszögben áll minden szobában, akkor baj van. Főként, ha gyerekek mellett igyekszünk mindig tökéletes rendet tartani. Ha pedig örökké bocsánatot kérünk, amikor valaki váratlanul beállít és káosz van, az olyan, mintha azt mondanánk: “Bocsánat, hogy látnia kell, hogy mi ebben a házban élünk!” Nem egy kirakatházban kell laknunk, hanem az otthonunkban.

4. Engedjük másoknak, hogy prioritásokat szabjanak meg helyettünk!

Valahányszor besétálunk egy boltba, kinyitunk egy magazint vagy bekapcsoljuk a tévét olyan üzenetek ömlenek ránk, amik egytől egyig azt akarják megszabni, mi az, ami számít.

5. Építsünk meg nem történt eseményekre!

Az életünk során megtapasztalt szomorúságok nagy része mögött nem valódi történések állnak, hanem olyan dolgokkal kapcsolatosak, amelyek megtörténhetnek (és nem tudunk megjósolni), vagy máshogy kellett volna történniük (és nem tudjuk megváltoztatni).  

6. Legyünk mártírok!

Gyakran teszünk úgy, mintha saját igényeink semmik lennének családunk véget nem érő követeléseivel szemben. Az olyan mondatok, mint “Nem tudok elmenni abba a buliba, nekem kell itthon maradnom a kicsivel” pontosan ezt a fajta hozzáállást erősítik, miközben egyre távolabb kerülünk attól, amit valójában szeretnénk.

7. Döntsünk bűntudattól vezérelve!

Gyakran mondunk igent elkötelezettségünktől vezérelve, mivel azt tanultuk, hogy saját személyes egyensúlyunk kevésbé számít, mint mások elvárásai, (vagy az, amit mások elvárásainak tartunk). Védjük meg magunkat ettől a fajta gondolkodásmódtól, hiszen nem önzőségről van szó, csupán józan észről!

8. Maradjunk elszigetelve a függetlenség jegyében! Noha sok helyről az az üzenet érkezik, hogy egy anya álljon meg a saját lábán minden körülmények között, ez is egy korunk nagy tévedései közül. A “nekem nincs szükségem segítségre”-hozzáállástól nem leszünk erősebbek, de gyengébbek sem, ha időnként megkérünk valakit arra, hogy segítsen. A nők a világ kezdete óta segítik egymást a gyermeknevelést illetően. Csakhogy annyira bezárkózunk, hogy lassan már elfelejtjük, mennyire alapvető fontosságú egy jó beszélgetés, ami egy anyát megerősít, elismer, vagy támogat.

9. Higyjük azt, hogy boldogabbak lennénk, ha… “Boldogabb leszek, ha a gyerekeket nem kell már pelenkázni.” “Boldogabb leszek, ha több lesz a havi bevételünk.” “Boldogabb leszek, ha új mosógépet kapok, ha a férjem hazajön a munkából, ha felújítják a konyhámat.” Valóban? Biztos ez? Még azt sem tudjuk, mit hoz a következő perc, honnan tudhatnánk, hogy boldogabbak leszünk valamikor a jövőben? A boldogság elodázása valamiféle feltételezett, jövőben bekövetkező dologért semmi másra nem jó, csak arra, hogy megfosszuk magunkat az éppen az adott pillanatban elérhető és élvezhető boldogságtól.

10. A “Hogy vagy?” kérdésre válaszoljuk azt, hogy “Elfoglaltan.”

Csakhogy: az, hogy valaki elfoglalt, nem jelenti azt, hogy az illető kiteljesedett, értékes, vagy fontos. Az életben megtapasztalt dolgoknak ugyanis nem a mennyisége, hanem a minősége ad értéket. Bármilyen elfoglaltak vagyunk, úgy érezzük, még mindig nem tettünk eleget? Akkor gondolkodjunk el azon, mennyi mindent teszünk és hogy ez bőven elég.