Köszönj szépen a bácsinak!

“Másnak is ilyen elképesztően szégyenlős a gyereke”, kérdezi a Circle of Moms nevű weboldal egyik látogatója, Briana, aki azon aggódik, hogy hatéves kislánya nem akar olyasmikben részt venni, mint a kortársai. “Egyszerűen fogalmam sincs, mit tehetnék azért, hogy ne legyen ilyen szégyenlős!”

Egy nemrég megjelent, a Vanderbilt Egyetem kutatói által közzétett tanulmány szerint a szégyenlősség nem olyan dolog, amit ki lehet nőni. Sokkal inkább egy személyiségjegy, amelynek jelenlétét az határozza meg, milyen – egyedi – módon tanulja meg az agy kezelni a szokatlan, ismeretlen szituációkat.

Ha azonban a szégyenlősség személyiségjegy, lehetséges valahogy segíteni a szociálisan bizonytalanabb gyerekeknek, hogy jobban részt vegyenek a közösség életében? Nos, a Circle of Moms tagjai öt tippet osztottak meg az olvasókkal azzal kapcsolatban, hogyan közelíthetünk ehhez a problémához és miként irányíthatjuk gyerekünket, hogy könnyebben elfogadja az új helyzeteket.

1. Ne tituláljuk szégyenlősnek a gyereket!

Minél többet mondjuk a gyereknek, vagy másoknak a gyerek füle hallatára, hogy szégyenlős, annál valószínűbb,  hogy azt fogja gondolni, valami nagy baj van vele, mondja Alison S. Renowned gyermekorvos. Ha mindenáron jelzővel kell illetnünk a gyermek viselkedését, használjuk a “nyugodtabb”, vagy “csendesebb” jelzőket.

2. Ismerjük el a gyermek diszkomfortérzetét!

A gyerek pontosan tudja, hogy nem olyan felszabadult, mint a többiek, és ezt nyilván mások is észreveszik, tehát nincs értelme úgy tenni, mintha ez nem lenne igaz. Ehelyett biztassuk folyamatosan, és mondogassuk sokszor, hogy minden rendben van vele, ne aggódjon.

3. Ne adjuk fel az új élményekkel való találkozás lehetőségét!

Ha minden új tapasztalattól igyekszünk megóvni gyermekünket, az nem segít neki abban, hogy megtanulja, hogyan kezelje az ismeretlen helyzeteket. Persze az erőltetés sem vezet sikerre. Maradjunk tehát az arany középúton! Például vigyük el szülinapi bulikra, vagy edzésekre, de maradjunk ott vele egy kicsit az elején.

4. Segítsünk felépíteni az önbecsülését!

Sok anyuka úgy érzi, nem is gyereke szégyenlőssége zavarja, hanem az,  hogy ha ilyen marad, nem lesz képes kiállni magáért. Ilyen esetben segíthet például, ha olyan helyzeteket teremtünk a gyermek számára, amiben egész biztosan sikereket érhet el. Ez segít egyfajta függetlenség– és önállóságérzet kialakulásához, ami természetesen csökkenti a szégyenlősség mértékét.

5. Tanítsuk meg az alapvető szociális viselkedésformákat!

A nagyon szégyenlős gyerekek számára még a legalapvetőbb társasági viselkedésformák is nehezen sajátíthatóak el. Legyünk türelmesek: kezdjük olyan egyszerű dolgokkal, mint az, hogy ha valaki beszél hozzánk, annak a szemébe nézünk, és amikor válaszolunk, nem motyogunk, hanem hangosan szólunk a másikhoz. Ha ezt egy gyerek a szüleivel már elég sokat gyakorolta, megpróbálhatjuk rávenni ugyanerre ismerősök, barátok között is.  

A szégyenlősség tehát lehet biológiai, mégsem jelenti azt, hogy nem lehet befolyásolni. Egy kis támogatás és megértés csodákat tehet!