Marxista „szoknyavadászok”

Átalakulóban van a világ körülöttünk, nap mint nap botlik az ember  olyan új fogalmakba, amelyekről sokszor azt sem tudni, hogy eszik-e vagy isszák, és hogy valójában mit akar, aki ezek mögé bújik. Ilyen új szó a „gender” is, amelyre egyesek egy új és igazságosabb világ kulcsfogalmaként, míg mások éppen ellenkezőleg, egy ijesztő és társadalomromboló mumusként tekintenek. A kérdés megítéléséhez néhány érdekes adalék.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. február 06. Paulik András

Átalakulóban van a világ körülöttünk, nap mint nap botlik az ember  olyan új fogalmakba, amelyekről sokszor azt sem tudni, hogy eszik-e vagy isszák, és hogy valójában mit akar, aki ezek mögé bújik. Ilyen új szó a „gender” is, amelyre egyesek egy új és igazságosabb világ kulcsfogalmaként, míg mások éppen ellenkezőleg, egy ijesztő és társadalomromboló mumusként tekintenek. A kérdés megítéléséhez néhány érdekes adalék.


A marxizmus nem vész el…

A John/Joan eset óriási visszhangra talált elsősorban a radikális marxista feministák körében. (A feminizmus távolról sem egységes mozgalom, több ága és hulláma ismert, ma nagyjából két markánsabban elkülönülő irányzatot lehet megkülönböztetni, az egyenlő bánásmódot követelő feministákét, illetve a radikálisabb marxista feministákét.) A marxista feministák Money gender elméletében saját nézeteik igazolását látták: a férfi és nő közötti különbségek nem természetből fakadóak, hanem társadalmi konstrukciók. A radikális feministák számára, mint amilyen Shulamith Firestone (a The Dialectic of Sex című könyv szerzője) is volt, az emberiség története folyamatos osztályharc. Elképzelésük szerint a férfiak azért találták ki a házasságot, hogy elnyomják a nőket és ez az ősi ellentét minden osztály és osztályharc gyökere (és nem a tulajdonviszonyok kialakulása, ahogy azt a klasszikus marxisták gondolták).

Judith Butler (a Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity című könyv szerzője) ennél is tovább ment, és a nemi különbözőségek teljes megszüntetésének szükségességéről beszélt, azt állítva, hogy az automatikusan magával hozná a „patriarchális rendszer” teljes összeomlását és a várva várt világforradalmat. A marxista feministák megszüntetendőnek tartják a „kötelező heteroszexualitást” és az „anyaságot” is mivel ezek is csak társadalmi konstrukciók. Ez utóbbi gondolatnak volt még az előbb említett két hölgynél is radikálisabb képviselője Margaret Sanger, aki életcéljául tűzte ki, hogy felszabadítja a nőket a „reprodukció rabszolgasága” alól. Szerinte az egész „anyaságmítosz” csak a férfiak és a Katolikus Egyház találmánya, hogy szolgaságban tartsák a nőket. Sanger szerint a nőnek „tulajdonolnia kell” a saját testét és a szexualitását, hogy szabadon dönthessen, akar-e anya lenni vagy sem. Minden nőnek joga van a szexhez és joga van a feltételek nélküli abortuszhoz is. Egy gyerek csak akkor szülessen meg, ha tervezték, várják és akarják, „szabad faj nem születhet rabszolga anyáktól”, mondta. Sanger indította el az első abortuszklinikát az Egyesült Államokban 1916-ban, majd a növekvő számú hasonló központokat összefogva, létrehozta az Amerikai Születésszabályozási Ligát (American Birth Control League), amiből aztán kinőtt az International Planned Parenthood Federation (Nemzetközi Tervezett Szülőség Szövetség), röviden IPPF (későbbiekben még érdekessé válik.)

A másik NGO, azaz nem kormányzati szervezet, ami fontos szerephez jut cikkünk témája kapcsán, a WEDO, a Women’s Environment and Developement Organization, amelynek Bella Abzug volt az alapítója, akitől a következő elhíresült mondás is származik: „Igen, a nő helye a házban van…, a Képviselőházban!” Egy sikeres kampány után 1970-ben valóban tagja is lett az Egyesült Államok Képviselőházának. A radikális feminista hivatalosan ugyan sosem lépett be a betiltott amerikai Kommunista Pártba, de forradalmi elképzeléseit az ő ideológiájukból merítette, szoros kapcsolatot ápolt a marxista feministákkal és politikai körökben nyílt titok volt, hogy ő a kommunisták legmagasabbra jutott legális szócsöve.

Tehát WEDO és IPPF, jól jegyezzük meg ezt a két mozaikszót, rövidesen összeérnek a szálak.

A teljes cikket a Képmás 2012. februári számában olvashatják.