Miért hagyjuk meghalni a sérülteket?

Szocializációs defektusnak is köszönhető, hogy a magyarok óriási többsége nem segít, ha balesetet lát. Bátortalanok, szociálisan érzéketlenek vagyunk, pedig rendkívül egyszerű, elemi dolgokat kellene megtennünk, hogy megmentsük bajba jutott embertársaink életét.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 18. szabo.daniel

Szocializációs defektusnak is köszönhető, hogy a magyarok óriási többsége nem segít, ha balesetet lát. Bátortalanok, szociálisan érzéketlenek vagyunk, pedig rendkívül egyszerű, elemi dolgokat kellene megtennünk, hogy megmentsük bajba jutott embertársaink életét.


Egy nemrég megjelent tanulmány adatai szerint a magyarországi balesetek mindössze 2,5 százalékánál történik elsősegélynyújtás a mentő kiérkezéséig. Az elképesztően lesújtó tény oka a Semmelweis Egyetem ETK Sürgősségi Ellátás Tanszék adjunktusa szerint szocializációs és oktatási problémákra vezethető vissza.

Rosszabbodó helyzet

Hornyák István lapunknak nyilatkozva kifejtette, a szocializációs probléma egyre inkább eldurvul, nagyon sok az „elveszett” ember, aki bizonytalan, tétova. Megjegyezte, hogy az oktatással lehetne valamelyest javítani a statisztikán, ám a két említett terület erősen összefügg.

Emlékeztetett: csak közlekedési balesetben 15 ezren sérülnek meg és több ezren halnak meg évente, pedig sokak élete azokon a perceken múlik, amíg kiér a mentő. Például a hirtelen szívmegállás miatt elhunytak 60 százaléka megmenthető lenne, ha azonnal újraélesztenék őket. Az egy-egy pozitív példa ellenére a legtöbben az alapszintű újraélesztést sem tudnák alkalmazni a gyakorlatban, nem tudnák mit kell tenni, ha ájult, vagy erősen vérző embert találnak egy baleset helyszínén. Az autósok több mint 90 százaléka nem áll meg, nem megy oda a sérülthöz, hogy tájékozódjon, tud-e tenni valamit. Általában attól félnek, hogy bajt csinálnak.

Szociálisan érzékeny és bátor egyének kellenek ahhoz – hangsúlyozza a szakember -, hogy mindez működjön. Ha az ember nem tanult, nem ismer egy adott helyzetet, abban nyilvánvalóan sokkal határozatlanabb.

Nem bírom a vért…

Érdekes következtetése a felmérésnek, hogy a magyarok nagy hányada generálisan segítőkész, vagyis kérdésre azt válaszolta, szívesen segít bárkinek. Ugyanakkor riasztja őket a vér, a hányadék látványa, de még az is, ha segítségnyújtás közben el kell viselni mások pillantását. A legtöbben mégis a tudáshiányt jelölték meg.

Hornyák István aláhúzta, nem kell senkinek „könyékig tocsogni a vérben”. Tájékozódni kell, odamenni, és a helyszínről hívni a mentőket. Sokszor megtörténik – mondja -, hogy az állampolgár felhívja az autóból a mentőt, hogy látott egy balesetet valahol, de mivel továbbhaladt, már nem tud pontos adatokkal szolgálni. Amikor ezen adatokat a mentősök firtatják, ideges lesz, pontatlanokat közöl, s ezzel teljes mértékben kimeríti a cserbenhagyás fogalmát.

Cserbenhagyás

A felmérés szerint egyébként a megkérdezettek mindössze 38 százaléka hívna mentőt és csupán 10 százalék próbálna meg segíteni a sérülten, a többség nem tudja, mit tenne. Pedig a válaszadók felének volt jogosítványa. Az új KRESZ előírja, hogy a balesetben nem érintett autós is „köteles tőle elvárható módon” segítséget nyújtani. A szabályrendszer azt is tartalmazza, hogy felelősséggel tartozik a segítségnyújtás elmulasztásáért.

Magyarországon az európai átlagnál is jóval kevesebb laikus – vagyis nem egészségügyi dolgozó, tanuló, pedagógus – rendelkezik használható elsősegélynyújtási ismerettel. Norvégiában például a lakosság 95 százaléka, Ausztriában és Németországban 80 százaléka, míg Magyarországon alig több mint a fele részesült valamilyen oktatásban. Néhány éve tervezték ugyan, hogy az általános iskolákban a tananyag része lesz az elsősegélynyújtás, de ez nem valósult meg.