Ne félj, van nálad mobil! 
avagy: vegyünk-e a gyereknek telefont?

Amikor Tristan Mills 11 éves volt, megkapta nővére régi mobiltelefonját. Tristan szülei elmagyarázták a kisfiúnak, hogy a készüléket két esetben használhatja: ha őket akarja felhívni, vagy ha vészhelyzet van.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 08. Gyarmati Orsolya

Amikor Tristan Mills 11 éves volt, megkapta nővére régi mobiltelefonját. Tristan szülei elmagyarázták a kisfiúnak, hogy a készüléket két esetben használhatja: ha őket akarja felhívni, vagy ha vészhelyzet van.


“Elmagyaráztuk neki, hogy a hívások és az üzenetküldések pénzbe kerülnek, és ha az ember nem figyel oda, a számla összege könnyen megugrik,” – mondja Tristan anyukája, Mills. Tristanért minden délután édesanyja ment az iskolába, a telefon pedig nagy segítséget jelentett az olyan esetekben, amikor Mills valami miatt késett, vagy Tristannak plusz foglalkozáson kellett részt vennie délután az iskolában. 

Tristan meglepően jól alkalmazkodott a telefonálós szabályokhoz. “Összesen egyetlen egyszer küldött egy sms-t azzal, hogy az egyik barátja kapott egy kiskutyát”, mondja Mills. “Tristan az a fajta gyerek, aki a helyén kezelte a tényt, hogy van egy saját telefonja.”

Divat, vagy hasznos eszköz?

Ma már alig lehet az utcán olyan tinédzsert látni, aki ne a mobilját nyomkodná buzgón. Az ő példájukon felbuzdulva természetesen a kisiskolások is szeretnének saját készüléket, derül ki a www.todaysparent.com cikkéből. De vajon jó ötlet ez? “Talán igen,” mondja Kimberly Schonert-Reichl, a vancouveri British Columbia Egyetem oktatási pszichológia karának professzora, “de csak komolyan megfontolt feltételek mellett. Minden szülőnek fel kell tennie a kérdést: Arra használja majd a gyerek a készüléket, amire való?”

 Sok kisgyerek azért szeretne telefont, mert az osztálytársainak, barátainak is van. Schonert-Reichl professzor szerint az ilyen helyzetek jó alkalmat teremtenek arra, hogy a szülők a fogyasztói társadalom csapdáiról, veszélyeiről beszélgessenek a gyerekeikkel. “Ilyenkor lehet arról beszélni, vajon a divatos ruhák és a legújabb kütyük valóban olyan fontosak-e?”

A telefon nem babysitter

A kisiskolások esetében nagyon fontos a szülői felügyelet, ami a mobilhasználatot illeti. A gyerekeknek el kell magyarázni, hogy a mobiltelefon nem játék, vigyázni kell rá és nem lehet önkényesen hívogatni és sms-ezgetni rajta. Cynthia Waiz, a 11 éves Tavia anyukája szerint a mobiltelefon birtoklása egyfajta hamis biztonságérzet kialakulásához vezethet. “Látom, hogy dobják ki a szülők az autóikból az alsós gyerekeket a bevásárlóközpontoknál azt gondolva, hogy mivel van náluk telefon, biztonságban vannak. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy ha egy gyerek bajba kerül, eszébe fog jutni használni a készüléket. A telefon nem helyettesíti a szülői felügyeletet!” Más esetekben azonban a telefon kifejezetten jól jöhet. Ruby Carlisle fia, Ty nyolcévesen kapott először mobilt azért, hogy amikor Ty hétvégenként meglátogatja édesapját, egyszerűbb legyen kapcsolatba lépnie édesanyjával.  “Lefekvés előtt mindig ír nekem, vagy felhív, de sokszor csörög bármilyen más időpontban is, amikor szüksége van arra, hogy beszéljünk”, mondja Ruby. “Nem használja túl sokat a telefont, de örül neki, hogy van.”

Virtuális valóság kontra autó

A mobiltelefonálás egyik nagy veszélye az, hogy a gyerekek mobillal a kezükben elfelejtenek körülnézni, mielőtt átmennének az úttesten, emiatt rengeteg a mobilozásnak “köszönhető” balesetközeli helyzet, vagy konkrét baleset. Amikor tehát mobilt adunk a gyerekünk kezébe, ne gondoljuk, hogy az, hogy “bármikor” elérhetjük őt, valóban elegendő a biztonságukhoz. A telefon tud hasznos eszközként funkcionálni, de sajnos számolnunk kell a használatához kapcsolódó veszélyforrásokkal is.