Neked annyi! Még a fogkeféd színét is tudjuk rólad!

Néhány éve Megan Meier 13 éves kislány öngyilkosságot követett el: felakasztotta magát a fürdőszobában, mert barátja, Josh úgy vélte, a világ jobb hely lenne Megan nélkül. Hat héttel később kiderült, hogy Josh soha nem létezett. Csupán egy virtuális “barát” volt, akit a valóságban egy 47 éves nő keltett - online - életre, és aki tudta a kislányról, hogy antidepresszánst szed, valamint, hogy fent van a MySpace-en.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. június 18. Gyarmati Orsolya

Néhány éve Megan Meier 13 éves kislány öngyilkosságot követett el: felakasztotta magát a fürdőszobában, mert barátja, Josh úgy vélte, a világ jobb hely lenne Megan nélkül. Hat héttel később kiderült, hogy Josh soha nem létezett. Csupán egy virtuális “barát” volt, akit a valóságban egy 47 éves nő keltett – online – életre, és aki tudta a kislányról, hogy antidepresszánst szed, valamint, hogy fent van a MySpace-en.


Sajnos a fenti eset, ha nem is mindennapos, jól példázza, extrém esetekben milyen veszélyeket rejt a virtuális valósággal való folyamatos kapcsolat. Nagyjából mostanra lépett középiskolás korba az első olyan generáció, amelynek tagjai számára alapvető a folyamatos elérhetőség, a napi 24 órás kontakt másokkal telefon, internet, vagy bármilyen más, az online-ságot biztosító eszköz segítségével. Félreértés ne essék: mind a net, mind a mobiltelefon nagyon hasznos tud lenni, de van egy pont, amikor az eszköz átveszi az irányítást, és bizony ilyenkor bármi megtörténhet.
“Mindig fent kell lennem a neten, mert mindenki más is fent van. Az interneten 100 százalékig önmagam lehetek. Ha kikapcsolnám a számítógépet, itt ülnék egész este a székben, mert nem tudnék magammal mit kezdeni,” mondja egy középiskolás amerikai fiú.  Minél több időt tölt valaki online, annál nagyobb a veszélye annak, hogy adatait sokféle módon, sok felületen közli, illetve, hogy olyan oldalakba, üzenetekbe fut bele, amikbe nem kellene, kiteszi magát mások támadásának és kiszolgáltatottá válik a különböző site-okon akár egy fénykép, akár egy videó, vagy csak egy egyszerű komment által.

Magyarországon 2005 óta működik az Internet Hotline szolgáltatás, amely azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet az internetes zaklatás veszélyeire és módjaira, segítséget nyújtson azoknak, akik internetes zaklatás áldozatai lettek, vagy tudnak ilyen esetről, illetve megelőzze a bajt. Figyelemfelhívó kiadványukon arra buzdítanak, hogy hívjuk őket,”ha a kistesódra is káros, vagy veszélyes tartalmat látsz, ha terrorcselekményre buzdítanak, ha erőszakos tartalomra bukkansz, ha a neten kábítószert kínálnak neked, vagy barátodnak, ha egy weboldalon hozzájárulásod nélkül, sértő módon tették közzé a fotódat, személyes adataidat, videót, ha rasszista, vagy gyűlöletkeltő oldalt találsz, ha pedofil tartalommal találkozol, ha emailben, vagy chaten zaklatnak, ha ismeretlenek az adataidat akarják, vagy vírusokkal, kémprogramokkal bombáznak.”

Az internetes elérhetőség legnagyobb veszélye, hogy abban a pillanatban, hogy egy adat (emailt, telefonszám, név, lakcím, fotó, stb.) kikerül a világhálóra, gyakorlatilag törölhetetlenné válik, arról nem beszélve, hogy ellenőrizhetetlen, kik látják ezeket az információkat és mit kezdenek vele. Jó példa erre az egyik nemzetközi magánnyomozó iroda, az ICS esete: egy ismeretlen felhasználó zaklatni kezdett egy férfit a Facebook-on. A férfi nem tudta, ki lehet a felhasználó, akinek feltett szándéka volt, hogy viszályt szítson a férfi és barátnője között. A zaklató hamis Facekbook-oldalt hozott létre, amelyről üzeneteket küldött a férfinak és a barátnőjének, akik egy idő után blokkolták az ismeretlent. Ez azonban nem tántorította el a zaklatót:  újabb és újabb oldalakat hozott létre, míg a férfi úgy döntött, megbízza az ICS-t, derítse ki, ki áll az ügy hátterében. A nyomozók hozzáférést kaptak a kliensük Facebook-oldalához, hogy rögtön reagálni tudjanak a bejövő üzenetekre. Amikor ismét levél érkezett a zaklatótól, az ICS egy úgynevezett “rope” üzenettel válaszolt, ami képes arra, hogy anélkül derítse ki a zaklató számítógépének IP-címét (és ezáltal tartózkodási helyét), hogy a zaklató erről tudomást szerezne. (Azért ez is megdöbbentő, nem?) Innen már csak egy lépés volt elfogni a tettest.

Noha itt két felnőttről volt szó, ennél jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve a fiatalok, akik gyakorlatilag bármikor, bárhol elérhetőek, nyomon követhetőek, és ezáltal sebezhetőek is, mivel nem képesek felmérni, milyen következményei lehetnek egy online baráttal való chatelésnek, vagy annak, ha válaszolnak a jelszavukat kérő üzenetre. Egy, az Egyesült Államokban készített felmérés szerint (ahol egyébként a gyerekek 90 százaléka használja a világhálót és ez a szám folyamatosan nő!) a szülők 20 százalékának fogalma sincs arról, mit csinál a gyerek, amikor a számítógép előtt ül, vagy a telefonjáról netezik. Eközben minden ötödik gyerek elismeri, hogy olyan dolgokat is elkövet online, amit a szülei soha nem engednének meg neki. A szülők fele már beszélt a biztonságról a gyerekeivel, akik egyébként tízszer annyit töltenek a neten, mint amennyiről a szülők tudnak. Használják otthon, az iskolában, az utcán, a buszon, a kávézókban, és a vécén. Az életüket gyakorlatilag a neten élik.

A Family Resources honlapján nemrég kilencrészes tanácsadó videósorozat jelent meg arról, mit tehetnek a szülők azért, hogy jobban megismerjék gyermekeik netes szokásait, és hogyan zárhatják ki a veszélyforrásokat. Marian Marritt háromgyerekes anyuka és internetbiztonsági tanácsadó, a Family Resources munkatársa felhívja a figyelmet: az online biztonság családi ügy. Sok szülő nem tudja, mit tegyen, és attól fél, hogy úgysem érti meg, mi zajlik a képernyőn.“ A netezés esetében éppen olyan felelősségünk van, mint ahogy arra is megtanítjuk a gyerekeket, hogy nézzenek körül, mielőt átmennek az úttesten. Muszáj elérnünk, hogy bármit is csinálnak online, mindig ott motoszkáljon a fejükben, amit elmagyaráztunk nekik a nettel kapcsolatban!” – mondja Marritt.

Nézzük tehát, mit tehetünk szülőként a gyakorlatban, hogy megelőzzük az esetleges internetes zaklatásokat: először is állítsunk be olyan szűrőt, ami magától blokkolja a veszélyesnek ítélt oldalakat. (Ilyen software-ket lehet kapni is, de letölteni is például a http://biztonsagosbongeszes.hu/hu/  oldalról.) Beszélgessünk sokat a gyerekkel, anélkül, hogy kikérdezés-jellege lenne a dolognak. Vezetés közben például, amikor épp iskolába visszük, kérdezzük meg, milyen oldalakat szoktak nézegetni a barátai. Erről valószínűleg könnyebben mesél, mint arról, hogy ő merre kalandozik a neten. Innen már jöhet az a kérdés is, hogy vajon mik a legmenőbb oldalak, és hogy ő melyeket szereti a legjobban. Ha a gyerek úgy látja, őszinte az érdeklődésünk, válaszolni fog, s kérdésünkre azt is elmondja majd, találkozott-e olyan oldallal, kapott-e olyan emailt, üzenetet, ami rossz érzést okozott benne, esetleg megijesztette.

A szülők a leggyakrabban a pedofil zaklatóktól félnek, ha az online kialakuló “barátságok” jönnek szóba, pedig annak az esélye, hogy a gyerek ilyenbe botlik, viszonylag kevés. Ugyanakkor hétből egy gyerek bevallja, hogy tettek már neki neten szexuális utalásokat, ezekről azonban általában kiderül, hogy ismerős gyerekek, vagy barátok barátai voltak. Sokkal nagyobb annak a kockázata, hogy a gyerek az ún. cyberbullying, vagy cyberstalking, magyarul internetes kortárs-zaklatás áldozatává válik. Ennek a lényege, hogy egy, vagy több gyerek álprofilt hoz létre a kiszemelt célpont nevében és ezen keresztül sértegetik, gyalázzák, fenyegető üzeneteket, sms-eket küldenek neki, szélesőséges esetben megverik és az erről készült videót felteszik a netre. A zaklatás áldozata sokszor nem tudja, ki áll a dolog mögött és ezért minden ismerősére gyanakodni kezd. A feltöltött képek, a zaklató üzenetek pillanatok alatt több száz, több ezer emberhez eljutnak, így a megaláztatás mértéke percről percre nő, tenni viszont szinte lehetetlen ellene, és a nap minden percében ezzel kell élni.

A gyerekeket arra kell megtanítanunk, hogy egyrészt ne reagáljanak, másrészt elmentsék a bizonyítékokat, blokkolják a zaklatókat, ne nyissák meg az üzeneteket, sms-eket, váltsanak telefonszámot, és jelentsék a zaklatás tényét. Magyarországon jelenleg ezt többek között a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Helpline-ján tehetik meg (116-111), amelyet a Safer Internet Program támogat. (Videókat itt nézhettek meg!)

A szülőknek szóló további tanácsok között szerepel az is, hogy értessük meg a gyerekkel, hogy a személyes adatai épp annyira csak rá tartoznak, mint ahogy a fogkeféje is csak az övé. A gyerekek gyakran nem tudják megállni, hogy ne jelöljenek vissza bárkit, aki “barátnak” jelöli őket, vagy ne klikkeljenek rá egy olyan e-mailre, ami titkos jelszavuk után tudakozódik. Ha rendszeresen beszélgetünk, érdeklődünk a netezésről gyerekeinkkel, esetleg együtt megnézzük a közösségi oldalakra felrakott profilját, vagy kedvenc oldalait, és ellenőrizzük az általa látogatott oldalakat, megelőzhetjük a bajt, vagy legalábbis csökkenthetjük annak kockázatát, hogy a gyerek internetes zaklatás áldozatává váljon. A legfontosabb azonban az, hogy maga a gyerek értse meg, hogy ha kiadja magát a világhálón, védtelenné válik!