- Családháló - https://csaladhalo.hu -

Pofon helyett: fegyelmezz okosan

A gyereknek és a szülőnek sem jó, ha ahhoz kell folyamodni, hogy megüssük a saját gyerekünket. De akkor hogyan fegyelmezzünk? Pólya Bella gyermekpszichológus segít.


„Alapvetően lehet a rossz viselkedést büntetni vagy a helyes magatartást jutalmazni. A kettő aránya a fontos! Személy szerint a pozitív megerősítésben és a jutalmazásban hiszek, minden korosztálynál beválik. Gondoljunk csak bele, mi felnőttek is jobban szeretjük, ha megdicsérnek a munkahelyünkön, mint ha leszidnak. Pozitív megerősítés esetén a későbbiekben is arra fogunk törekedni, hogy minél több elismerést zsebeljünk be. A gyermek is így működik. Főleg ha ez számára kiszámíthatóan történik, amihez a szülők következetessége a kulcs.”

Fegyelmezés kicsiknél

Sok szülőt kiborít a kicsikre jellemző hiszti, amikor nem segít sem a jó szó, sem a kiabálás. Ebben az esetben is tudatosítani kell magunkban, hogy nem a pofon és a rángatás a legjobb módszer. A szakember tanácsa, ha egy hisztisebb gyermeket szeretnénk megfegyelmezni: az elsődleges cél kizökkenteni őt a beszűkült tudatállapotából. Jó módszer lehet egy éles hang, mondjuk egy taps, ami elvonja a figyelmét. De az őszinte, szeretettel teli, erős ölelés is segít ilyenkor. Ebben az ölelésben legyen benne minden szeretetünk és megnyugtató hangon mondjuk azt, hogy „anya itt van, hall téged, látom, hogy ez most nem jó, de így kell történnie”.

Ha ez nem válik be, akkor nevezzünk ki egy zugot, szőnyeget vagy kisszéket gondolkodó résznek, ahova elküldhetjük a picit, hogy lenyugodjon. Ha újra kezdi a rosszalkodást akkor kérdezzük meg nyugodt hangon, hogy „akarsz menni a büntető székre”? A válasz a kitartó munkánk után egyértelműen nem lesz.

Pólya Bella szerint, amikor a gyerkőc újra nyugodt lesz, beszélgessünk el vele arról, hogy nem történhet mindig az, amit ő akar. Biztassuk, hogy fejezze ki a csalódottságát, de tudatosítsuk benne, hogy erre nem a hiszti a megoldás.

“Kértem valamit…”

Amikor már a lurkó idősödik és szeretnénk egyre több feladatot rábízni, szintén a pozitív megerősítéshez kell fordulnunk. „Én azt szoktam tanácsolni, ha új dolgokat szeretnénk bevezetni a családban, például, hogy egy óvodás korú gyermek ágyazzon be maga után reggel, akkor ennek úgy érdemes nekiállni, ha készítünk egy játékot. Ez lehet egy olyan társas, amiben a játék végén eljuthat egy kívánt helyre. Ha a gyermek beágyazott, előreléphet egy mezőt és ahány éves annyi mezőnként kap egy kis jutalmat, egy pozitív megerősítést. Ezen a táblán nincs hátralépés ugyanis nem büntetni akarunk hanem jutalmazni. Fontos tudni, hogy mindig egy viselkedésre kötünk „szerződést” a gyermekkel,

nem az összesre és csak azt értékeljük ezzel a játékkal.”

Beszélgessünk!

Minél kisebb a gyerkőc annál fontosabb, hogy azonnali visszajelzést kapjon minden viselkedésére. Erre azért van szükség, hogy összetudja kötni, hogy, amit most tett az helyes vagy nem. Még az alsó tagozatos gyermekeknél is elengedhetetlen az azonnali visszajelzés, de az idősebbeknél is jó ez a módszer. Kezdjük úgy a beszélgetést, hogy „anyának ez rossz” vagy „fáj, amit most tettél”. Ismertessük meg azzal, hogy a tette milyen hatással van a környezetére. Beszélgessünk! Mondjuk el, hogy mit tehetett volna másképp vagy jobban. Minél idősebb a gyermek, annál több beszélgetést le lehet vele bonyolítani.

Mit tegyünk ha elcsattan egy pofon?

Az UNICEF korábbi felmérés [1]éből kiderült, a gyermekek többsége úgy gondolja, egy pofon még belefér a szülői fegyelmezésbe. Pólya Bella szerint azonban fontos megkülönböztetni, hogy egy egyszeri atyai pofonról van szó, amit akár a szülő ijedtsége, hirtelensége váltott ki vagy rendszeres bántalmazásról, ilyesfajta fegyelmezésről beszélünk-e. A legtöbb szülő egy hirtelen pofonnál nagyon megbánja tettét. A gyermekpszichológus szerint ilyenkor mondjuk el, hogy “azért volt MERT anya megijedt vagy nagyon rosszul reagált és ezért elnézést kérek, de akkor is meg kell értened, hogy nem lehet így viselkedni, mert (például) veszélyes”.

 

Hozzászólások

hozzászólás