Sonagachi – a hely, ahol éjszakánként órákig sírnak a lányok

Souvid Datta író kilenc napot töltött azzal, hogy feltárja, mi történik, ha egy hely mindenféle korlátozás vagy ellenőrzés nélkül a prostitúció fellegvára lesz. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2015. január 04. Gyarmati Orsolya

Souvid Datta író kilenc napot töltött azzal, hogy feltárja, mi történik, ha egy hely mindenféle korlátozás vagy ellenőrzés nélkül a prostitúció fellegvára lesz. 


Keskeny utcák, lepusztult bordélyházak és nyüzsgő, színes piac – ez jellemzi Ázsia második legnagyobb vörös lámpás negyedét, Sonagachit.

A környék egyetlen hatalmas illegális hálózata a szervezett bűnözői bandáknak, a lányokat futtatóknak és az áldozatoknak: egy hely, ahol a riporterek és a kívülállók testi épsége minden percben komoly veszélyben forog, ahol a politikusokat és a rendőrséget megvesztegetik és ahol nagyjából 12.000 prostituált nőt és gyakran 18 év alatti lányt erőszakolnak meg minden nap mindössze egy angol fontnyi bevételért.

A most 25 éves Lalkát 16 évesen kényszerítették először arra, hogy prostiutuáltként dolgozzon. Lalka évekig szenvedett el minden elképzelhető fizikai és lelki erőszakot a kliensektől, majd házasságra kényszerítették az egyik helyi bandafőnökkel, aki kegyetlenül bánik vele. Noha Lalka még most is ennek az embernek a felesége, kétségbeesetten keres valamiféle kiutat kilátástalan helyzetéből.

Radhika 17 éves és Sonagachi egyik bordélyában él sorstársaival, bezárva egy rácsos ablakú kis szobába. Míg sokan az „idősebbek” közül kiharcolták, hogy saját házukban fogadhassák klienseiket, a fiatalokat gyakorlatilag börtönbe zárva tartják, s egyetlen dolgot tehetnek: árulják a testüket minimális ellenszolgáltatásért, maximális kihasználhatóság fejében. 

„Sok 14 éves prostituálttal beszélgettem, akiket iskolába menet raboltak el és hoztak Sonagachiba”, írja Datta. „Tartásuk, méltóságuk meglepó volt számomra, de éjszakánként órákon át hallgattam a sírásukat.”