Szabadulás a fogságból

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de ezekben a napokban - idén április 7-14-e között - tartják az egyik legfontosabb zsidó vallási ünnepet is (héber nyelven pészah), amely az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékeztet.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 12. szabo.daniel

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de ezekben a napokban – idén április 7-14-e között – tartják az egyik legfontosabb zsidó vallási ünnepet is (héber nyelven pészah), amely az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékeztet.


Az Ótestamentum szerint Egyiptomot tíz csapás sújtotta, amelyek közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az zsidóknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat bárányvérrel jelölték meg, így a halál „elkerülte” fiaikat. A tizedik csapás után a fáraó végül engedélyezte, hogy a zsidóság elhagyja Egyiptomot, amelyet az országból való „kivonulás” követett.

A pészah ünnepe hét napig tart, Izraelen kívül nyolc napig. Ezt az eltérést a zsidó naptárrendszer okozta, mivel a hónapok kezdetét a Jeruzsálemben megjelenő újhold határozta meg, amiről a korabeli kommunikációs csatornákon csak nehezen tudták a távolabbi helyeken élő zsidókat tájékoztatni, így egyes vélemények szerint a bizonytalanság ellensúlyozására hagytak rá egy napot az ünnepre, amelyet a hagyomány aztán megőrzött.

Az elkerülés és kivonulás ünnepének hét napjából Izraelben az első és hetedik nap a tényleges ünnep, a közbenső napok csak félünnepek. Az első emlékeztet a kivonulásra, az utolsó pedig a Vörös (vagy Nádas) tengeren való átkelésre.

A pészah egyben a kovásztalan kenyér ünnepe is, ami részben szintén a szabadulásra emlékezteti a zsidóságot, utalva arra, hogy olyan sietve hagyták el Egyiptomot, hogy a tésztájuk sem kelt meg. Másrészről a szabadságra is emlékeztet az ünnep ezen aspektusa, hiszen a kovásztalan kenyér, a nyomorúság kenyere, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák eledele a fogság idején. A hagyomány szerint a pészah előtt nagytakarítást tartanak a háztartásokban, amely után nem maradhat semmilyen kovászos élelmiszer és az ünnep alatt kizárólag macesz fogyasztható, amely elkészítéséhez csak lisztet és vizet használnak. Az ünnepet megelőzően szokás adakozni is a rászorulóknak, amely ahhoz a hagyományhoz kapcsolódik, hogy a szegényeknek is jusson pészahi liszt az ünnepléshez.

A pészahot megelőző napon az elsőszülöttek böjtöt tartottak a bibliai megmenekülés emlékére, más nézet szerint azonban ilyenkor a lakoma ideje van, így több vallási irányzat inkább lakomát rendez. A héber „széder” szó rendet jelent. Pészah estéjét a rend éjszakájának is nevezik, amelynek keretében egy sajátos rend szerint zajló vacsorát tartanak. Ilyenkor a Hagada elmondásával emlékeznek az egyiptomi szolgaságból való szabadulásra. Izraelen kívül hagyományosan két széder estét tartanak.

Az ünnep tavasz eleji időpontja miatt egyben a természet éledésének is ünnepe. Az ókorban a pészah második napján kezdődött az aratás és ehhez kapcsolódóan az úgynevezett ómerszámlálás is, amelynek végén az új kenyér ünnepét ülték. Az aratástól úgy számolták a napokat, hogy egy kalászt félretettek, hetente pedig kévébe (ómer) fonták azokat, majd az ötvenedik napon következhetett az új kenyér ünnepe, ebből alakult ki később a kereszténységben a pünkösd.