Szörnyek az ágyam alatt – vagy a fejemben?

A szorongás egy teljesen normális érzelmi állapot, amit mindannyian tapasztalunk életünk különböző eseményei során. Ennek ellenére fontos odafigyelnünk rá, hogy gyermekkorban meddig tartanak a még egészségesnek mondható szorongás határai, és mik az életminőséget alapvetően negatív irányba fordító érzelem jelei!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. július 06. Gyarmati Orsolya

A szorongás egy teljesen normális érzelmi állapot, amit mindannyian tapasztalunk életünk különböző eseményei során. Ennek ellenére fontos odafigyelnünk rá, hogy gyermekkorban meddig tartanak a még egészségesnek mondható szorongás határai, és mik az életminőséget alapvetően negatív irányba fordító érzelem jelei!


A szorongás hasonló a félelemhez, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megvédjük magunkat a veszélytől. Teljesen normális például, ha szorongunk, amikor ki kell állnunk beszélni egy csapat ember elé, vagy amikor vizsgázni készülünk. A gyerekek születésük pillanatától számtalanszor éreznek félelmet, vagy szorongást. Ennek sokszor nyilvánvaló jelei vannak, máskor azonban nehezebb észrevenni, hogy a gyermek éppen tart valamitől. Vannak olyan gyerekek, akik titkolják félelmüket, mert túlságosan nehezükre esne kifejezni mások felé, mit is éreznek valójában. Egyes gyerekek szorongásukat agresszióval, vagy elutasítással palástolják.

Élet a félelmetes világban

A gyermekkori szorongás sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Visszagondolva a legtöbb felnőtt nem is érti, hogy láthatott gondnak, problémának egyes helyzeteket gyermekként, ennek ellenére egy gyerek szorongását nagyon komolyan kell venni. A szorongásnak különböző okai lehetnek a gyermekkor egyes szakaszaiban. A legtöbb gyerek fél a sötéttől, a szörnyektől, a szülőktől való elválástól, bizonyos állatoktól és idegenektől. Okozhat szorongást egy testvér születése, az iskolakezdés, a költözés, egy családtag halála, a teljesítménykényszer, vagy egy-egy agresszívabb kortárs az iskolában. Ezek a helyzetek teljesen normálisak, a traumatikus események  – például a szülők közötti konfliktus, a válás, egy családtag betegsége, a gyermek saját betegsége, erőszak, egy természeti katasztrófa, vagy a szülőktől külön tölött hosszú idő – azonban növelhetik a szorongás fokát.

A szorongás jelei

Bár sokszor nehéz tetten érni, mégis, bizonyos viselkedésbeli jelenségek utalhatnak elfojtott szorongásra. A pesszimizmus, a negatív gondolkodás, a túlzott önkritika, a rugalmatlanság, az agresszió, a nyugtalanság, a dühkitörések mind jelezhetik azt, hogy a gyereket aggasztja valami. A szorongásnak testi tünetei is lehetnek, példul hasfájás, fejfájás, fáradtság, vagy evés- és alvászavarok. Akkor is gyanakodhatunk, ha a gyermek látszólag ok nélkül kerül bizonyos helyeket, helyzeteket, vagy utasít el dolgokat, maximalista saját magával, retteg a szüleitől való elszakadástól, feltűnően halogat bizonyos tevékenységeket, esetleg nehezére esik összpontosítani.

A bizalom segít

Sajnos sok gyereknek valóban nagyon komoly problémái vannak, mások azonban a legkisebb dolgokon is képesek rágódni. Ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, hogy a szorongás mögött komoly dolog áll-e, fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk a gyerekünkkel. A szülők gyakran nem találják a hangot a gyerekükkel, pedig a bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek elmondja, mi foglalkoztatja, mi bántja, a szorongás pedig könnyen eljuthat olyan fokra, amikor már valóban komoly problémaként kell értékelni. Ha a gyermek a szorongása miatt képtelen normális életet élni, ha ez az érzelem kihat minden percére, akkor nagyon fontos segítenünk neki. A napi rutin, a kiszámíthatóság biztonságérzetet adnak a gyereknek, ami csökkenti a szorongás mértékét. Figyeljünk rá, hogy a gyerek ne hajtsa túl magát és egyen rendszeresen. A testmozgás segít megszabadulni a stressztől. Próbáljuk megtanítani rá, hogy hogyan fogalmazhatja meg, fejezheti ki érzéseit, érzelmeit. Kérdezzük meg, mit érez a testében, amikor rosszul érzi magát! Természetesen a gyerekeknek sokszor nehezükre esik megfogalmazni, mit is éreznek pontosan, éppen ezért fontos, hogy a szülők odafigyeljenek a nonverbális jelzésekre is. A kritika elbizonytalanítja a gyerekeket, a simogatás, az ölelés viszont a legjobb stresszoldó módszer, mivel ilyenkor a gyerek érzi, hogy biztonságban van és törődnek vele. A szóbeli megerősítések, a masszázs, az éneklés, a mesélés mind olyan “módszer”, ami sokat segít a szorongó gyereken. Fontos, hogy soha ne becsüljük le a gyerek félelmeit! Biztosítsuk róla, hogy amit érez, az teljesen normális, és hogy segítségünkkel úrrá tud lenni szorongásain. A legjobb persze az, ha mi magunk állunk példaként a gyerek előtt.