Tejbegríz és csokis piskóta – változott valami a menzán?

Reformételek vagy egészségtelen vackok kerülnek gyermekeink tányérjára az iskolai-óvodai konyhán? Közétkeztetési körkép.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 22. czefernek.lena

Reformételek vagy egészségtelen vackok kerülnek gyermekeink tányérjára az iskolai-óvodai konyhán? Közétkeztetési körkép.


Tegye fel a kezét, akinek az iskolai tejbegríz jobban ízlett, mint anyu otthoni (valódi tejből készült) főztje! Vagy aki ölni tudott volna a csokiöntetes piskótáért! Egy sajtos makaróniért! És aki nem tudta elrágni a menzán kapott marhaszeletet? Vagy öklendezni kezdett a pörköltön lévő mócsingoktól? Esetleg otthon rendszeresen megebédelt újra? Eláruljuk: a helyzet azóta sem lett jobb.

Az iskolai közétkeztetés a mai napig vitatott és nyitott kérdés Magyarországon, hiszen ahány intézmény, annyi beszállító és eltérő minőség. A szülők néhol elégedettek, máshol panaszkodnak: az étel annyira rossz, hogy a gyerek nem eszik semmit szinte egész nap – hiába fizette be a szülő az ellátásért járó (kisebb – nagyobb) összeget. Andrea például az egyik mamaklub összejövetelén panaszkodott: a gyereknek nem ízlett a menü, mire érte ment az óvodába, szinte remegett a kicsi az éhségtől.

Egyes helyeken viszont már reformkonyhát is lehet rendelni, bár azért ez sem mindig biztosíték a minőségre, vagy legalábbis a prémium szolgáltatásra. Brigi például azt mesélte, az ő kisgyereke saját maga kérte egy idő után, hogy azt ehesse, amit az iskolában reformkonyha néven árulnak. Kicsit többe került ugyan, de a gyerek szerint jobban nézett ki az a menü, úgyhogy befizettek rá. Végül maga Petike szólt, hogy nem érdemes igénybe venni a szolgáltatást: sokszor úgyis ugyanazt kapják és egyébként sem annyira ízlik neki – azt meg a maga kilenc évével is fel tudta mérni, hogy ezért nem érdemes többet fizetni.

Ennek a tendenciának a megállítására tesz kísérletet az Egészséges közétkeztetési program, amely lényege, hogy ne a tartósított, egészségtelen alapanyagoké, hanem a helyi termelőktől vásárolt idénytermékeké legyen a konyhán a főszerep. Noha a múlt évi módosítások után a kistermelők és a közétkeztetést végző intézmények ennek érdekében könnyebben együttműködhetnek, a gyakorlat még nagyon messze van mindettől. A gazdák portékái továbbra is nehezen kerülnek be a helyi konyhákra, ugyanis a kistermelők főként alapanyagokat tudnak szállítani, ám a közétkezdék a könnyebben feldolgozható élelmiszerekre vannak berendezkedve.

Sajnos gyermekeink egy nemrég publikált felmérési eredmény szerint nemcsakhogy nem elég ízletes, ráadásul egészségtelen ételt kapnak: az OÉTI 2009-ben végzett, ezer óvodára vonatkozó országos reprezentatív felmérése alapján például az egy főre jutó napi nettó nyersanyagnorma 131 és 555 Ft között váltakozott. Nem meglepő tehát az egyenletlen, sokszor silány minőség, holott a közétkeztetési ajánlások, világosan meghatározzák, milyen szabályok vonatkoznak az iskolai büfékre, óvodákra, bölcsődékre.

Nektek milyen tapasztalaitok vannak a közétkeztetéssel kapcsolatban?