Tüntetéstől a hóvirágig: a Nemzetközi Nőnap

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük. Ki mindent Megtesz értünk, a nő, Dajkál, ápol, És felnevel ő. Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja. Szépséges nők, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nőnapot.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 08. bencze.aron

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük. Ki mindent Megtesz értünk, a nő, Dajkál, ápol, És felnevel ő. Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja. Szépséges nők, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nőnapot.


A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg.

A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.

Mészáros Lajos: Egy vallomás a nőknek!

Nők! Ti csodálatos teremtményei az istennek,
Ha ti nem lennétek, nem érne semmit az élet.
Ha ti mosolyogva ránk néztek, mi elolvadunk,
Vidám kacajotoktól, elmúlik minden bajunk!

Szépséget, örömöt hoztok a mindennapjainkba,
Törődést, gyógyírt nyújtotok nyomasztó gondjainkra.
Odaadóan ápoljátok megfáradt beteg szívünk,
Nélkületek nem érne semmit a mi életünk!

Nők, a jó isten áldjon meg benneteket,
Ti minket szerettetek, féltettetek, felneveltetek.
Nem kímélve időt, pénzt, sok- sok fáradságot,
Széppé, jóvá varázsoltátok nekünk a világot!

A nőnap alkalmából most titeket megkövetünk,
Egy szál virággal, egy jókívánsággal kedveskedünk.
Fogadjátok el mitőlünk sok-sok szeretettel,
A ti jóságotok nem érhet fel soha semmivel.

Forrás: Poet.hu

 

Tükörben a Nő

Néhány évvel ezelőtt, egy kiállítás megnyitóm alkalmával egy fiatal hölgy odalépett hozzám és azt mondta: „Nem is tudtam, hogy ilyen szobrok is vannak. Mert számomra eddig a Szobor, az vaskos és nehéz, hideg és élettelen tárgy volt.

Itt meg mit látok? Csupa könnyed, légies formát, teli színnel, humorral és élettel. Köszönöm ezt a csodálatos élményt!” Mondhatom, nekem is emlékezetes volt ez a kijelentés, mert tökéletesen megfogalmazta azt, amit én a fából, ebből a szépséges anyagból próbálok, szavak nélkül, már évek óta a vésőimmel kibontani.

Mint sejthető, már egész kis lurkóként rengeteget rajzoltam, fúrtam faragtam, s minden elképzelhető anyagból próbáltam mindenféle figurákat készíteni. Kopácsoltam téglába egy „Talpramagyar” Petőfit, papírból kasíroztam lovacskát, drótból hajlítgattam templomot, szappanból farigcsáltam macskát és kőből lehetetlen pózban vígan gubbasztó figurát faragtam.

Néha megkérdezik tőlem, hogy miért nem faragok férfialakokat? Most álljak neki magyarázni, hogy mennyivel izgalmasabb, gazdagabb, színesebb egy női test, egy lágy hajlat, lengő szoknya vagy egy tekergő hajzuhatag.

Somogyi Ferenc, szobrász