Családháló

Kezdőoldal Lexikon Ha anya nincs ott – kötődési problémák koraszülötteknél
Családháló lexikon

Ha anya nincs ott – kötődési problémák koraszülötteknél

Koraszülöttnek azokat a babákat tekintjük, akik a 37. hét előtt jönnek a viágra. Természetesen minél korábban születik egy baba, annál több orvosi beavatkozásra és annál hosszadalmasabb kórházi tartózkodásra kell számítania. Ma már akár 21 hétre született apróságokat is képesek megmenteni, azonban a végtelen kórházi hónapok nagyon megviselik az amúgy is elképesztően sérülékeny és érzékeny kicsiket, s noha előbb-utóbb hazakerülnek, koraszülöttségük okán számos testi és lelki problémával kell megküzdeniük.

Írta: Gyarmati Orsolya,

Koraszülöttnek azokat a babákat tekintjük, akik a 37. hét előtt jönnek a viágra. Természetesen minél korábban születik egy baba, annál több orvosi beavatkozásra és annál hosszadalmasabb kórházi tartózkodásra kell számítania. Ma már akár 21 hétre született apróságokat is képesek megmenteni, azonban a végtelen kórházi hónapok nagyon megviselik az amúgy is elképesztően sérülékeny és érzékeny kicsiket, s noha előbb-utóbb hazakerülnek, koraszülöttségük okán számos testi és lelki problémával kell megküzdeniük.


A kórházi tartózkodás a szülőket is nagyon megviseli, hiszen akár hónapok telhetnek el úgy, hogy a baba bent van a kórházban a szülők pedig nem tudnak folyamatosan vele lenni. Az állandó baba-mama kapcsolat ugyanakkor alapvető a kicsik fejlődése szempontjából, éppen ezért rendkívül fontos, hogy az anyuka a lehető legtöbb időt töltse azzal, hogy karjaiban, vagy magára kötve tartja a kisbabát, mivel a kötődés hiánya komoly problémákat eredményezhet. Sajnos sok koraszülöttet nem, vagy csak ritkán lehet kivenni az inkubátorból, ami mind a baba, mind a szülők számára tovább nehezíti a helyzetet.

A kötődés alapvető fontosságú a babák megfelelő fejlődése szempontjából, de ugyanilyen jelentős az anyukák számára is. Azok az anyukák, akiknél korán kialakul a kötődés gyermekeik felé, sokkal kevésbé hajlamosak a szülés utáni depresszióra és jobban el tudják látni babáikat. A baba szempontjából pedig azért fontos a kötődés, mert ekkor tanulja meg, ki az, akire számíthat, aki a biztonságot jelenti számára. Ha egy babának erre túl kevés lehetősége van, a következmények akár az egész életére kihathatnak. Megkezdődik az ún. érzelmi elsivárosodás, a gyerkek közönyössé válnak a külvilágra és egyre inkább lemaradnak a fejlődésben. Az ilyen gyerekek gyakran válnak hiperaktívvá, figyelemzavarosak lesznek, és nehézséget jelent számukra társas kapcsolatokat kialakítani. Nagy százalékuknál jelenik meg depresszió, vagy szorongás, ami komoly hatással van mindennapi életükre.

E problémák melllett befolyásolja a koraszülött babákat az anyák érzelmi állapota is: ha az anya nem stabil, depressziós, vagy szorongó, az tovább rontja a babák fejlődésést, növelve a viselkedési zavarok megjelenésének kockázatát.

Az elhúzódó szeparáció az anya számára is komoly következményekkel jár. A természet úgy alkotta meg a nőket, hogy a közvetlenül a szülést követő időben kizárólag a kisbabájukra akarjanak fókuszálni, és szinte megszállottan együtt akarják tölteni velük minden percüket. Ezzel lehetővé válik a kötődés kialakulása mind a baba, mind az anya részéről. Ha csak kevés lehetőség van a folyamatos együttlétre, ez a fajta ösztönös viselkedésmód gyengülni kezd, s egy idő után az anyák fásulttá válnak, ami már a depresszió előjele.

Számos kutatás kimutatta, hogy azoknak a koraszülött babáknak az anyukái, akik erősen szoronganak, általában depressziósokká válnak, azoknál a koraszülötteknél pedig, akiknek hosszabb időt kell édesanyjuktól külön kell tölteniük, és az anyuka depressziós lesz, még nagyobb eséllyel jelennek meg viselkedésbeli, szociális és mentális problémák.

Nagyon fontos lenne, hogy minél több kórház ismerje fel a  , és biztosítsák az anyák számára, hogy a lehető legtöbb időt töltsék a kicsikkel, méghozzá lehetőleg úgy, hogy a babák folyamatos bőrkontaktust lehetővé téve az anyukájuk mellkasára vannak kötve. Ha nincs lehetőség a babát kivenni az inkubátorból, a simogatás, érintés, éneklés, az anyuka hangja, a figyelem is sokat segít. Ha erre nincs lehetőség később kognitív és viselkedési terápiák segíthetnek a gyerekeken, lehetőleg még az iskolás kor elérése előtt.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:

Hozzászólások