A régi már nem is jó?

Kinőtt, régi ruhák, bútorok, játékok, tankönyvek, mind-mind a lomtalanításon vagy a szemétben végzik, jobb esetben hasznosítva, valahol egy jótékonysági akció keretében. De miért is van az, hogy a régi már nem jó gyermekeinknek? Hogy a nagymama szekreterét nem lehet íróasztal gyanánt használni, és a fajátékok helyébe műanyag vackokat vásárolunk?

Egyre nagyobb divat a turkálóból öltözködni. Különösen, amióta valóban márkás és sokszor tényleg alig használt darabok közül válogathatunk a gombamód szaporodó üzletecskék között. Ott van továbbá az egyre népszerűbb ruhacsere-program, melynek keretében megunt darabjainkért cserébe vihetünk haza mások ruháiból. Persze vannak, akiknek nincsen idegenek által hordott darabokhoz gusztusuk, de mi a helyzet azokkal a termékekkel, amelyet saját testvéreink, szüleink, nagyszüleink hagytak örökül számunkra?

Bútorok

Az iskolaérettség egyik hatalmas mérföldköve volt, amikor az ember megkapta élete első íróasztalát, hogy aztán az öröklődjön a családban testvérről testvérre, hiszen ezek a darabok nem egykönnyen adják meg magukat. Persze erre a célra kiválóan alkalmas lehet a nagyi régi szekretere is, sőt, némi kreativitással és festéssel akár csemeténk ízlésvilágára is átfazonírozhatjuk, ha használt darab kerül az „asztalra”. Persze csak ha nem a családi örökség részét képező intarziás darabokról van szó…

S hogy mi van még a dobozban? Nos, ugyanilyen jolly joker az első gyerekágy, a megunt könyvespolc vagy akár az egyéb lámpák, kiegészítők is. Egy régi darab valakinek még új lehet, csak meg kell találni a tulajdonost, aki örülni fog neki. Érdemes e célból akár családos közösségekhez is csatlakozni, hiszen ők tudják, hol van szükség egy használható bútordarabra, s a kéréseinkkel is bizalommal fordulhatunk feléjük.

Tankönyvek, iskolaszerek

Na, ebben a tekintetben megoszlanak a vélemények, azt ugyanis mindenki tudja, hogy a tudomány folyton fejlődik, ennélfogva az előző évfolyam által használt kémia-/fizika-, illetve törikönyv (!?!) akár egy év alatt is elavulttá válhat. Pedig mennyivel kevesebb költséget jelenthetne a szülők számára, ha nem kellene minden évben bevásárolni az újabb és újabb kiadványokat, nem is beszélve a soha ki nem nyitott ének-zene és rajzkönyvekről, valamint sosem látott munkafüzetekről! A nyelvkönyvekkel már jobb a helyzet, ott csupán azt érdemes fontolóra venni, hogy az előre beírt megoldásokkal nem igazán segítjük gyermekünk nyelvtudásának gyarapodását.

Azért a tankönyvlistát mindenesetre érdemes átbogarászni, hiszen évről-évre előfordulnak olyan tételek, amiből – valljuk be őszintén – minden családban elég egy! Ezeket a listán szereplő számmal tudjuk azonosítani. Azt pedig talán még a legérzékenyebb nebuló is kibírja, ha nem ugyanazon az oldalon találja azt a bizonyos verset az irodalom szöveggyűjteményben!

Ami az iskolaszereket illeti: a tolltartók, hátizsákok esete kicsit más, mert ezek minden évben versengés tárgyát képezik a gyerekek között, akárcsak a szép tollak vagy az illatos radír. Itt érdemes kompromisszumokkal előállnunk: például ha a nővéred harmadikban kapott új táskát, te is akkor fogsz, addig pedig megkapod az övét. Persze ezek csak akkor használnak, ha aztán be is tartjuk, amit ígértünk!

Ruhák

A ruhákat már korábban is említettük, itt alapvetően ízlés-/lehetőségfüggő, hogy mennyire költekezünk ki. A gyerekek ugyanis sokkal gyorsabban nőnek, minthogy egy-egy ruhadarab igazán kiszolgálna, ennél fogva szabad a vásár barátok csemetéi, továbbá unokatesók-tesók között. Azt azért érdemes belekalkulálni, hogy a kölcsönbe adott darabok nem biztos, hogy egy az egyben visszavándorolnak majd hozzánk, ezért vagy készítsünk listát a számunkra fontos darabokról, vagy ezeken ne osztozkodjunk. 

Azt is érdemes belekalkulálni a dologba, hogy gyermekeink egy idő után saját ízléssel rendelkeznek, s így nem biztos, hogy minden egyes talált darabnak örülnek majd. De amíg ez bekövetkezik, rengeteget spórolhatunk a ruhatár kialakításán!

Játékok

Az egyetlen zűrös dolog az ember játéka, amely a gyerek legszemélyesebb tárgyai közé tartozik. Van, ami első pillanattól fogva, míg mások sohasem férkőznek egy gyermek kegyeibe. Hogy ezt mi minden alakítja, azt valószínűleg még a kutatóknak sem sikerült kifundálniuk, már ha végeztek ezirányú kutatásokat. Az biztos, hogy a formák, színek és illatok különös kombinációját, az „enyém” fogalmát nehéz egy kintről jövő darabnak pótolnia, ezért itt különösen fontos, hogy személyesítsük azokat a darabokat, amelyek valaha másé lehettek. Fessük újra a fakockákat, varrjunk saját ruhát a jövevény-babának és találjunk ki történeteket annak, hogyan érkeztek pont hozzánk ezek a szépséges játékok!

Ha pedig úgy érezzük, elborítanak minket a különböző mütyürök és kacatok, kínáljunk lehetőséget a gyermeknek, hogy ő maga melyiktől válna meg szívesen. Megbeszélhetjük például vele, hogy néhány játékát odaajándékozhatná olyan gyerekeknek, akik olyan nagy szegénységben élnek, hogy a szüleik nem tudnak számukra játékokat vásárolni.

Babaholmik

A kisbabák holmiját azért vesszük külön, mert itt kicsit más szabályok érvényesek. Ha bárhonnan használt, olcsó darabokhoz jutunk, mindig győződjünk meg róla, hogy a bútorok elég jó állapotban vannak-e, és nem balesetveszélyesek. Azt is nézzük meg, hogy a meglepően olcsó márkás babakocsi nem a szétesés szélén van-e, és hogy megfelelő tisztaságú, egészségre ártalmatlan anyagokkal állunk-e szemben. Még az ismerősöktől kapott ruhácskákat is főzzük ki, és csak olyan helyről szerezzünk be ilyen darabokat, amiben tényleg van bizodalmunk.