A sminkelés története

Hogy mit rejt egy női táska, az bizony megérne egy-két értekezést, de alapvetően két nagy csoportba lehet osztani a tartalmát: kommunikációs eszközökre és szépségápolásra. A legtöbb nő nem indul el úgy reggel otthonról, hogy ne sminkelné ki magát legalább egy kicsit. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. május 11. Gyarmati Orsolya

Hogy mit rejt egy női táska, az bizony megérne egy-két értekezést, de alapvetően két nagy csoportba lehet osztani a tartalmát: kommunikációs eszközökre és szépségápolásra. A legtöbb nő nem indul el úgy reggel otthonról, hogy ne sminkelné ki magát legalább egy kicsit. 


Lépten-nyomon beleütközünk valamelyik kozmetikai, szépségápolási cég reklámjába, amelyek mostanában azt sem tudják, hogy szárnyalják egymást túl a “tökéletesen” természetes alapanyagú ránctalanítók és bőrfeszesítők, biokomponensekkel teletömött szemhéjfestékek és tápláló szérumokat tartalmazó rúzsok versenyében. A smink kétségkívül öltöztet, eltakar és kiemel. Van, aki az alkalomhoz szabja a sminkjét, másoknak éppen aktuális hangulatuk szabja meg, milyen árnyalatokat visznek fel az arcukra. Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy a szépségápolás és a nők azon törekvése, hogy minél mutatósabbak legyenek, több ezer éves múltra tekint vissza.

Réges-régen

A női szépítkezési kísérletekről hatezer éves források is fennmaradtak. Egyiptomban a nők már négyezer évvel Krisztus előtt arra használták az ólommal, rézzel, égetett mandulával kombinált szenet, hogy kiemeljék a szemüket, az arcénport pedig arra, hogy eltüntessék az olajos csillogást a bőrükről. A szemek kiemelésének más oka is volt: úgy gondolták, hogy a szemfestés elűzi a gonosz szellemeket és javítja a látást. Ugyanakkor köztudott, hogy az ókori görög és római nők fehér ólmot is kevertek szépítkezőszereikbe, amely gyakran okozott súlyos szembetegségeket, látászavarokat.

Közel-Kelet

A Közel-Keleten az iszlám elterjedésével a sminktermékek használata erősen korlátozottá vált, mivel az iszlám azt tanítja, hogy a smink félrevezető lehet, hiszen eltakarja az arc valódi vonásait és kontrollálatlan vágyat ébreszthet a férfiakban. Perzsiában a nők már Kr. e. 1000-ben használtak hennát arcuk és hajuk színezésére.

Kína

A kínaiak gumiarábikummal, zselatinnal, méhviasszal és tojással kísérleteztek egészen Kr. e. 3000-től. Egyes uralkodódinasztiák arany és ezüst összetevőket viseltek az arcukon. Az alacsonyabb társadalmi osztályokban sokáig tiltott volt az élénk körömszínezők használata.
Japánban a gésák porított virágsziromból készült rúzst viseltek. A rizsport a hátukra és az arcukra használták.

Középkor

A középkorban a katolikus egyházi vezetők bűnös és erkölcstelen dolognak tartották a smink viselését. A felsőbb társadalmi rétegek számára a reneszánsztól egészen a XX. századik a minél sápadtabb, fehérebb bőr volt a kívánatos. Éppen ezért használtak olyan sok púdert ebben az időszakban. Ezeknek a szépítkezőszereknek az alapját a fehér ólom és az arzén adta, így számtalan nő halt bele a szépítkezésbe. I. Erzsébet híres volt a hófehérre sminkelt arcáról, amelyet ő a fiatalság maszkjának nevezett. A XVI. században divatba jött a véreztetés: a nők eret vágattak magukon, hogy arcbőrük minél sápadtabb legyen. A spanyol prostituáltak rózsaszín alapozót viseltek, hogy elérjék a kívánt világos bőrszínt, az olasz nők pedig sötétvörös rúzst, hogy hangsúlyozzák: a felsőbb osztályokhoz tartoznak.

Viktória

A Viktória-kor asszonyai szemöldökcsipeszt használtak és ricinusolajat masszíroztak szempilláikba. Arcukat növényi nedvekkel festették pirosra. A Rimmel-cég 1820-ban fejlesztette ki az első nem toxikus szempillaspirált.

XX. század

A XX. század elején megjelenő kozmetikai cégek, a Max Factor-, Elizabeth Arden-, vagy Helena Rubinstein-termékek egy csapásra irányt szabtak a kozmetikai trendeknek már csak azért is, mert a filmcsillagok az ő termékeiket használták. Az ún. Flapper-stílus a sötét szemeket, a vörös rúzsokat, a vörös körmöket részesítette előnyben. A napbarnított bőr Coco Chanel “találmánya” volt: ettől kezdve már nem a sápadtság, hanem a barnára sült arcszín vált kívánatossá.

1914-ben a Vogue magazin török nőket mutatott be oldalain, akik hennával hangsúlyozták szemüket. Az 1920-as években a Max Factor piacra dobta a szájfényt, valamint az első szempilla-göndörítőt. Ekkor jöttek divatba a krém alapozók.

Az 50-es években mindenki Audrey Hepburn macskaszem-sminkjét utánozta. A 60-as és a 70-es években számos feminista irányzat tűzte zászlajára a sminkmentességet, mivel úgy vélték, a sminkelés szexuális eszközzé degradálja a nőket.

A 70-es években öt cég dobta piacra az afro-amerikai nőknek szánt termékeit. Az ezt megelőző időszakban a forgalomban lévő alapozók és rúzsok kizárólag a fehér bőrű nőknél jöhettek szóba, de a cégek kifejlesztették a sötétebb bőrtípusokra való termékeiket is, amelyek által hatalmas felvásárlótömegekre tettek szert.  

A ránctalanítók és narancsbőr-eltüntető szerek a 90-es években váltak elterjedté, a botox pedig 2002-ben jelent meg.

Férfismink

Noha a szépítkezőszereket hagyományosan nők használják, a sminkelés egyre elterjedtebbé válik a férfiak körében is. Egyre több kozmetikai cég fejleszt ki kifejezetten férfiak számára kitalált termékeket. A téma sok vitát vált ki, hiszen sokan úgy vélik, a magukat sminkelő férfiak saját nemükkel fordulnak szembe. Mások ugyanakkor a nemek közti egyenlőség “tünetének” tartják a jelenséget és úgy látják, a férfiaknak éppúgy joguk van előnyösebbé varázsolni arcukat, mint a nőknek.