A szeretet szemete

Hull a hó, de hulladék is gazdagon díszíti a karácsonyi tájképet, főleg a városit. Az ajándékozási kényszerrel nő a csomagolás mánia, s vele a méregdrága kellékek tára is.

Megengedhetjük-e magunknak – egyénenként, családonként, átlagos magyar jövedelemmel – ezt a költekezést? Nem: mégis így teszünk, hisz ezt látjuk mindenhol. Megengedhetjük-e környezetünk jelen állapotában ezt a felelőtlen pazarlást? Nem: ám oly hatásosan csillapítják lelkiismeretfurdalásunkat a papírtekercsekről ránk mosolygó angyalkák, annyira megható egy dísztasak oldalán a pompába öltözött fenyő, a csillagok és a csengők akkora békét ígérnek zsigereinknek – hacsak egy estére is – hogy úgy érezzük: erről nem lehet lemondani, ez a sok szépség ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez. Pedig a dekoráció már az árus polcán is szemét, csak meg kell látni benne a gusztustalan, széttépett és összegyűrt gombócot, ami majd nagykarácsony reggelén a kuka mellé gurul.