Ej, mi a kő…

Megváltozott a rendelet, megnövekedett az igény, visszatértek a tyúkok a vidéki háztartásokba! Sok nagyvároshoz közlei településen újra tyúkoktól zajosak az udvarok. Aki pedig úgy dönt, hogy kertje egy részét tojásgyártásnak szentelné, szívlelje meg az alábbiakat.

Néhány jótanács következik, hogy érdemes belevágni, milyen eszközök kellenek, mire készüjünk. A haszon kérdése nem kérdés: az ötven forintot is rúgja már a tojás ára, márpedig egy tyúk naponta egy tojást legalább rak, de fajtától függően többet is.

Hogyan kezdjük el?

Beszéljük meg a családdal, mennyi tyúkot szeretnénk. Ha csak a tojás miatt kell, egy négy fős családnak, aki mondjuk kétnaponta enne tojást, elég bőven öt tyúk. Ha vágni is akarunk, ennél értelemszerűen több kell, de akkor a fajta sem mindegy, a tojáshibridek húsa más, mint a húshibrideké (akik ettől még ugyanúgy raknak tojást, legfeljebb nem akkorákat). Ha megvan a tervezett létszám, kell egy ól, ami mindenképp olyan kell, hogy legyen, hogy szellőzzön, de jól zárható is legyen, mert a tyúkok fő ellenségei (nyest és társaik) az egerekhez hasonlóan a legkisebb lyukon is beférnek. Odabenre elég két rúd, hogy mindenki elférjen, és egy, vagy ha van hely, két sima láda (pl. almaláda), forgáccsal vagy szalmával töltve, ami a fészkelőhely lesz. Emellett szükségünk lesz egy drótkerítésre, ami a tyúkokat szigeteli el a kert egyéb részeitől, valamint hosszú csirkeetetőre, mert egymással szemben csak harcolnak a magokért, és nem árt egy tyúkitató sem, ennek híján nyilván megteszi bármilyen lábos is. A tyúk szeret „homokozni”, vagyis melegebb napokon belekotorni, hempergőzni a homokban, ha egy ilyen sarkot is készítünk nekik, az felér egy csirke-wellnessel.

Mi várható?

A tojások begyűjtése mellett vannak járulékos feladatok, amik ha nem is kívánnak egész embert, azért napi odafigyelést mindenképp igényelnek. A tyúkok ürüléke nem jó trágya, ezért ahova elpottyantják, ott fű nem fog nőni, így ezért, illetve a folyamatos falánkságért érdemes jól meggondolni, hol hagyjuk őket szabadon legelészni. Ez egyébként hasznunkra is fordítható, ha egy nagyobb gazos területet akarunk teljesen gaztalanítani, csak akkor az akció végén gondoskodni kell a tápanyagdús földről az új növényzetnek.

A tojásokat érdemes már a begyűjtés után szappanos vízzel lemosni a fertőzések elkerülése végett.

A tyúkól annál szagosabb, minél ritkábban takarítják azt, ill. az udvart. Időnként (hetente) venni kell a fáradságot és fel kell lapátolni az ürüléket, különben a szomszédok megorrolnak ránk. A tyúkólban is hálásak lesznek, ha időnként friss szalmát, forgácsot, homokot szórunk a padlóra.

A tyúk nem egy sas, de azért szökési célzattal tud röpülni. Ha nem sikerült elég magas (kb. 150 cm) kerítést eszkábálnunk, időnként nyisszantsuk le a szárnyvégi tollaikat (csak a tollat!), így nem tudnak majd rövid távon sem repülni, viszont rosszul sem fogják érezni magukat tőle.

A tyúk elég falánk, gyakran a saját tojását is megeszi, ezért naponta többször érdemes ellenőrizni, nincs-e termés a fészekben.

Tyúkpszichológia és egyéb szükségletek

A tyúknak fontos a biztonság, ha szelíden bánunk velük, meghálálják, nyugodtabbak lesznek, ami a tojások méretére és ízére is kihat! A biztonságérzet fő alapeleme az időben fektetés és kieresztés. Amikor felkelünk, valaki kimehet és kieresztheti őket (napkelte után), és napnyugtakor, amikor egyébként is bemasíroznak a helyükre, jól rájuk kell zárni az ajtót.

Tápanyag szempontjából magvak mellett (faggassuk nyugodtan a takarmányboltost!) szükségük van mészre. Ezt nagyanyáink két forrásból pótolták: gyakran meszelték az ólat, mert a tyúk idővel lecsipegette a falat, illetve a tojáshéjakat visszadobálták a tyúkudvarba, ennek szintén nagyon örülnek a tyúkok.

Járulékos hasznok

A tyúk megeszik mindent szinte, amit a komposztra dobnánk, ezért maradék zöldség- és gyümölcshéjakkal többé nem lesz gond. Ha túró, vagy tejföl marad, ami kicsit már szagos, azért is hálásak.

Gyerekeink pedig azért lesznek hálásak, mert új háziállatok vannak. Mi meg azért leszünk hálásak, mert a tyúktartó családokban nagyobb a gyerekek felelősségérzete. Egyrészt hamar megtanulják, honnan jön a tojás, és ez értéket ad az ételnek. Sok olyan feladat van, amiben kivehetik a részüket, mint pl. etetés, tojásgyűjtés, a maradékok feltálalása stb. Az állattartó gyerekek felnőtt korukban toleránsabbak leszenk embertársaikkal, és alkalmazkodóképesebbek lesznek a munkájukban.

Nem is olyan rossz öt tyúktól!