Színes esküvői szertartások a világból

Buddhizmus

A buddhizmus szerzetesi rendszereiben nem létezik házassági szertartás. Azonban a világiaknak szóló szertartások között az élet legfontosabb sarokköveihez mind tartoztak szertartások, így létezik névadási szertartás, a halál szertartásai és természetesen házassági szertartások is. Cser Zoltán buddhista tanító szerint ezek a szertartások léteztek és léteznek ma is, például Thaiföldön, ami köztudottan szerzetesi buddhizmust gyakoroló ország. „Tibetben és Mongóliában a házasság leginkább a családok között köttetik, ezért a szertartás leglényegibb része a családok és barátok szövetségének megpecsételése. Kínában a szertartások leginkább Amitábhához, a Végtelen Fény Buddhájához vagy más néven a Végtelen Szeretet Buddhájához köthetők, hiszen a szeretet aspektus az, ami a házasság legfontosabb tényezője, a fény aspektus, ami pedig a halotti szertartásoknál kiemelt fontosságú, nem is beszélve Amitábha égi birodalmáról, paradicsomáról, ahová átszületve nagyon könnyen elérhető a megvilágosodás.

Az Amitábha házassági szertartásában a házasulandó felek arra tesznek fogadalmat, hogy segítik egymást a megszabadulás ösvényén életeken át, és ezt megpecsételi a szertartás vezetője a tisztaságot szimbolizáló víz hintésével, az erkölcsösséget, a közös célt képviselő füstölő gyújtásával, virágok egymásnak történő átnyújtásával, egymást a boldogság italával való megkínálásával, majd a legvégén az áldáskérés szimbólumaként rizs és virágszirom szórásával. A szertartás során a felek nem csak erre az életre, de a megvilágosodás eléréséig fogadják meg, hogy bármilyen formában, de segítik egymást.”

Zsidóság

Köves Slomó rabbi elmondásából kiderül, hogy a Tóra leírása szerint kezdetben Isten egy emberként „férfinek és nőnek” (1Mózes 5:2.) teremtette Ádámot. Majd az oldalborda kivételének történetével szétválasztotta a férfit és nőt. Ez azt is jelenti, hogy az esküvő nem egyszerűen két ember véletlenszerű egymásra találásának ünnepe, hanem egy lélek két felének újraegyesülése. Éppen emiatt az esküvő felidézi a Teremtés egy meghitt pillanatát. „A Talmud szerint az esküvő napján az ember újjászületik és minden vétke eltöröltetik (Jeruzsálemi Talmud, Bikurim 3:3.). Így ezt a napot a vőlegény és a mennyasszony megtéréssel és imával töltik. Szokás ezen a napon böjtölni és az egész zsoltároskönyvet elmondani. Az esküvő előtti este a mennyasszony megmerítkezik a mikvében (rituális fürdő). Egy olyan gyakorlat ez, amely aztán minden hónapban megismétlődik, a havi ciklust követően. Az esküvő napján (egyes szokások szerint az esküvő előtti héten), egészen a szertartásig az ifjú pár nem találkozik egymással.”

A szertartás központja az úgynevezett esküvői baldachin, a chupá, amit hagyományos szokás szerint a szabad ég alatt állítanak fel. A chupához a vőlegényt és mennyasszonyt is a susvinin, azaz a kísérők vezetik oda: a vőlegényt a két apuka, majd a mennyasszonyt a két anyuka. A vőlegényt először a mennyasszonyhoz vezetik, akinek az arca takarva marad egészen a szertartás végéig. Ezután kivezetik a chupához a vőlégényt, majd a mennyasszonyt, aki kísérői társaságában hét kört tesz a vőlegény körül, majd oda áll mellé és elkezdődik a szertartás. „A vőlegény a mennyasszony újára húzza a gyűrűt, aminek jegyében azt mondja „legyél ezzel eljegyezve nekem Mózes és Izrael törvénye szerint”. Ezt követi a pohár borra mondott úgy nevezett hét áldása, amelynek az elmondása általában családtagokat barátokat szoktak megtisztelni.”

Krisna hívők

Az esküvői szokások Indiában területenként igen eltérőek lehetnek, noha – mivel mind a Rig Védán alapulnak – a szertartás alapelemeinek zöme valamennyi szokásrendben egységes – kezdi beszámolóját Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné), vaisnava lelkész. Az esküvő a hétből az egyik olyan úgynevezett szamszkára, azaz tisztító szertartás, mely az ifjú pár életére mély, pozitív benyomást gyakorol, ezért legtöbbször ez egy többnapos rendezvény. A szamszkárák során nagy figyelmet fordítanak az isteni szimbólumok megjelenésére, hogy a házasélet középpontjában is Isten álljon majd.

„Először is a talpig felékszerezett, hennával díszített menyasszony körbejárja vőlegényét, ami az önátadás és tisztelet jele. A nyakukban lógó virágfüzér kicserélése egymás segítését jelképezi. A lány édesapja ezután kezüket szintén füzérrel köti össze, így ajándékozza el lányát, s ekkor teszi meg a pár a házasság során tartandó fogadalmakat. Ám nemcsak a kezet, hanem a fiú és a lány ruháját is összekötözik – ezt azonban egy életen át ildomos ily módon tárolni. Amint a nyugati kultúrában a jegygyűrűvel, a védikus rendszerben egy tekintélyes nyaklánccal szimbolizálják az összetartozást, ennek átadása az esküvő fénypontja. A homlokra festett piros pötty (bindi), valamint a választékba festett piros csík (szindhúr) egyaránt a hölgy életre szóló házassági szimbólumai. A vőlegény felel a leendő család jólétéért, a bőség és gondoskodás jeleként ezért a szertartás során ajándékot ad menyasszonyának. A szilárdságot, hűséget, eltökéltséget erősítendő, a menyasszony bátyja a lány lábát egy őrlőkőre helyezi, majd szimbolikusan átkíséri húgát a vőlegény házába, ami későbbi lakhelyéül szolgál – innentől kezdve tekinthetők a felek házastársaknak.” A ceremóniát tűzáldozat zárja, mely során a főpap a pár nevében felajánlásokat (gabonát, ghít, fát) dob a tűzbe, és közben az útközben jövő akadályok vagy gondok semlegesítéséért imádkozik. A szertartás végén minden jelenlévő megáldja az ifjú házasokat.

Iszlám vallás

A házasság nagyon fontos az iszlámban, szinte kötelezettségnek tekinthető, a vallás szerint ugyanis ez az emberi természetnek legmegfelelőbb kapcsolat férfi és nő között. hiszen a házastársak békét, szeretetet, megnyugvást lelnek egymás mellett.

A házasság megkötése és fenntartása istenszolgálat, amelyben a férj és a feleség egymás segítői a jótettekben és egymás védelmezői a bűnnel szemben. Az iszlám szerint a házastársak egymás mellett békét, szeretetet és megnyugvást találnak, ezért igyekszenek megkönnyíteni a házasságkötést. „Nincs bonyolult szertartás, nincsenek nehezen teljesíthető feltételek. A házasságkötéshez mindössze a menyasszony képviselőjére – aki a jogait és érdekeit képviseli a házasságkötés során és a későbbiekben is; ez általában a menyasszony édesapja –, a vőlegényre, illetve két tanúra van szükség, valamint a házassági szerződés megkötésére. Miután mindkét házasulandó fél kinyilvánította a másikkal való házasságkötési szándékát és nem áll fenn kizáró ok, akkor megköthető a házassági szerződés.” Még egy kötelező eleme van a házasságkötésnek – teszi hozzá Dr. Tóth Csilla, muszlim hitoktató – ez pedig a jegyajándék. A jegyajándékot a férfi adja a nőnek. Mohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki házasodni akar, adjon valamit, akár egy vasból készült gyűrűt.”

(via)