Lusták szakácskönyve

Ha egy szakácskönyv bestseller, azért illik megnézni, mitől is vált olyan népszerűvé, még akkor is, ha a hozzávalók egy részét nem olyan könnyű az öreg kontinensen beszerezni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. október 26. czefernek.lena

340 gyors, könnyű és ízletes recept, amely mindegyike csupán négy hozzávalót tartalmaz. Azaz: kevesebb pénzért, kisebb energia-, és időráfordítással varázsolhatunk finomabbnál finomabb étkeket a családi asztalra – hirdeti a 4 hozzávaló című szakácskönyv, amely kiadása óta több mint egymillió példányban kelt el világszerte. Mi is kipróbáltuk az ausztrál szerzők tanácsait.


A 4 hozzávaló szerzői – két háztartást vezető barátnő – gyors és hatásos változást ígérnek könyvük bevezetőjében mind a család költségvetése, mind a főzésre fordított idő és energia, mind a finnyás és kielégíthetetlen családtagjaink tekintetében. A zseniális alapötlet – minden könyvben szereplő ételhez elég négy hozzávaló – olyannyira felkeltette a gurman olvasók és leterhelt házasszonyok figyelmét, hogy a szerzőpáros diadalútját járja a könyv 2006-os megjelenése óta: saját főzőműsort vezetnek s a több kiadást megélt receptfüzetnek elkészült a folytatása is.

Hogy Magyarországon miért is csak most került hát kiadásra az ínycsiklandó és egészséges(nek mondott) ételekkel teli kötet, annak több oka is lehet. Elsőként talán érdemes megjegyezni, hogy a szerzőpáros ausztrál, tehát a tuti négy hozzávaló felsorolásakor esetleg zavarba jöhet az átlag magyar háziasszony, akinek nincsen paradicsomcsatni, friss garnélarák, darabos mogyoróvaj vagy éppen wontontészta, Oreo-keksz és makámdió-olaj spray a kamrájában.

Az egyszerűség és gyorsaság ötlete így azonnal kútba is esik, nemkülönben az olcsó elkészítési mód, hazánkban ugyanis lazacos-mangós-avokádós saláta helyett a parizeres-akciós trappista sajtos-natúr joghurtos kombinációt tudjuk inkább elképzelni. A kezdeti nehézségek ellenére a szakácskönyv remek ötleteket ad ahhoz, hogy ki tudjunk lépni a megszokott ízek világából, és valóban felhasználóbarát módon bánik az ételek elkészítési módjára vonatkozó részekkel (értsd: még egy botcsinálta szakácsnő is el tudja őket készíteni).

Akinek tehát nem szegi kedvét a sok ismeretlen étel és hozzávaló, bátran kísérletezhet vele, hogyan tegye színesebbé a családi asztalt, s hogyan gazdagítsa a vendégségnek felszolgált finomságok kínálatát valami különleges és egészséges finomsággal (sósmogyorót helyettesítendő). A szerzők büszke kijelentése azonban, miszerint az ételek nagy része úgy lett kikísérletezve, hogy minél egészségesebb legyen, kissé sántít, ugyanis sok étel alapja leves-, és pudingpor, valamint előre elkészített tortalapmix – ezek gyanúnk szerint nem feltétlenül biogazdálkodásban összerakott készítmények.

A négy hozzávaló sem mindig stimmel, az ananásztorta ugyanis külön receptben szerepel a rá kerülő bevonattól, és a salátaöntetek is külön menüpont alatt futnak. Mégse legyünk igazságtalanok a kötet tartalmát illetően, ugyanis bizton állíthatjuk, a kipróbált receptekben eddig még nem csalódtunk.