Apa, mi lesz a halál után?

Mikor és hogyan beszéljünk a gyermekkel a halálról? Elmondjuk-e, ha meghalt a nagymama, jöjjön-e velünk a temetésre? Ezek a kérdések a legtöbb szülőben megfogalmazódnak. Sokakban a családban bekövetkező haláleset kapcsán, míg más szülők talán ijedtséggel tapasztalják, hogy gyermekük minden konkrét apropó nélkül olyan kérdésekkel áll elő, hogy mi történik velünk halálunk után, hova kerülünk, ott mit csinálunk, visszük-e magunkkal a testünket, stb.

Anya, ha meghalunk, hova lesz a bőrünk?

Mindig könnyebb, ha úgy beszélgethetünk csemeténkkel egy-egy témáról, hogy azt ő maga hozza szóba akkor, mikor benne felmerül, mikor ő megérett a vele való foglalkozásra. Persze a szülőt, aki addig csak az élet napfényes oldalát látó gyermekkel találkozott, váratlanul érhetik az olykor egészen konkrét, felnőtt szemmel bizarrnak tűnő kérdések. Egy kliens mesélte, gyermeke a legváratlanabb pillanatokban képes előállni olyan felvetésekkel, mint például lesz-e bőrünk, ha meghalunk. Érdemes tudni, hogy ezek a kérdések önmagukban semmi problémára nem utalnak, ellenkezőleg, az érdeklődő, gondolkodó gyermek életében természetes módon bekövetkezik az életkor, mikor az élet és halál kérdései kezdik foglalkoztatni. Mérei a kilencedik életévről írja, hogy jellemzően ez a „metafizikus nyugtalanság” időszaka, mikor a gyermek érdeklődése egyszer csak kinyílik a lét kérdései felé, beleértve azt, hogy a szeretteivel és vele magával mi fog történni a halál után, vagy hogy honnan jöttek, mi volt, mielőtt megszülettek volna, és fognak-e találkozni haláluk után. A gyerekek egy részét azonban sokkal előbb, akár négy-öt évesen kezdik foglalkoztatni ezek a témák.

Zavarba ejtő kérdések

Mikor a szülő olyan kérdésekkel találja szembe magát, amire senki sem tudja a pontos választ, zavarba jöhet, mit is feleljen. A gyermek nem várja el a mindentudást, elég neki, ha azt válaszoljuk, amit a mi hitünk, világnézetünk szerint igaznak érzünk. Természetesen az életkorának megfelelő nyelvre lefordítva. Az sem baj, ha eltér a szülők világnézete, a gyermek számára elfogadható válasz például, hogy „apa szerint fogunk találkozni, beszélgetni halálunk után, sőt, még éneklünk is, szerintem inkább olyan lesz, mint egy hosszú-hosszú alvás”.