Az ehető szemétről

Az otthoni munkálatok egyik legakciódúsabb helyszíne a konyha, itt szinte minden kiborulhat, túlforrhat, megéghet, felrobbanhat, mégsem az aktív cselekvési, mint inkább a passzív, „anyagelvű” oda-nem-figyelési bakikra hívjuk fel a figyelmet: amit az egyik kezünkkel a kukába hajítunk, a másikkal a boltban megvesszük.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 28. szabo.daniel

Az otthoni munkálatok egyik legakciódúsabb helyszíne a konyha, itt szinte minden kiborulhat, túlforrhat, megéghet, felrobbanhat, mégsem az aktív cselekvési, mint inkább a passzív, „anyagelvű” oda-nem-figyelési bakikra hívjuk fel a figyelmet: amit az egyik kezünkkel a kukába hajítunk, a másikkal a boltban megvesszük.


Hogy mi az, ami a kukába kerül, és mi az, ami ezek közül még újrahasznosítható, az egyik legkifinomultabb háziasszonyi tapasztalat, sok idő, kitartó próbálkozás kell hozzá, de sajnos gyakran azok is tesznek vonatkozó felfedezéseket, akik kevesebbet költekezhetnek valami miatt. Az időnek híján lévőknek és a tapasztalatlanabbaknak állítottunk össze egy kis kedvcsinálót a felesleges szemetelés és pénztárcaóvás jegyében.

Prézli
Vagyis a jól ismert zsemlemorzsa, ami a magyar konyha nélkülözhetetlen tartozéka. A boltokban akár több kiló liszt árát is elkérhetik ezért a portékáért, mi pedig olyan gyakran dobunk ki száraz vagy penészes kenyeret, hogy vétek nem összevetni a kettőt. A szikkadt kenyeret, amit már nem eszünk szívesen, nyugodt lélekkel tegyük el száradni: lényeg, hogy jól szellőző helyen legyen, hogy ne penészedjen. Aztán ha csontkemény, akkor beküldhetjük a darálóba, aprítóba, vagy kézzel is ledarálhatjuk.

Kétszersült
Nagyon divatos, fogyókúrázók kedvelt terméke, pedig nem sokban különbözik a mi jól bevált pirítósunktól, csak itt a száradás nem hirtelen (nem pirítjuk tehát), hanem lassú, de egyenletes. Ha tehát van pár szelet maradék kenyerünk, és épp sütöttünk valamit a sütőben, miután kikapcsoltuk a sütőt, tegyük be a kenyérszeleteket a rácsra, hogy ott „száradjanak ki”. Az ilyen módon szárított, enyhén megpirult kétszersültnek köze nincs a konyhapult sarkán megkeményedett szelethez.

Gyümölcstea
Az egyik legfőbb átverés: amit mi gyümölcsteaként megveszünk, mert hogy a gyerek ne koffeines feketeteát igyon, az gyakran ugyanolyan felnőtt feketetea, csak még felesleges aromákat is hozzákevernek. Pedig a gyümölcstea valóban gyümölcsből kéne készüljön, ezért ha otthon akarjuk elkészíteni, és nincsenek filteres csodák, akkor vegyük elő a nem kidobott (!), hanem egy tálon szellősen elrendezett (hogy aszalódjon, ne rohadjon) gyümölcshéjakat: almáét, narancsét, meggymagot, stb., tegyük hideg vízbe és forraljuk fel, majd lefedve hagyjuk, hogy minél több íz kifőjön a gyümölcsökből.

Aludttej
Sokan nem szeretik, hiszen az „romlott tej” – nos, a napjainkban tejmentes tejek gyakran tényleg keserűvé romlanak, amit nem tudunk újrahasználni, de a csak megsavanyodott tej egy üvegpohárba kiöntve és napos helyre téve a konyhában egy nap alatt kemény aludttejjé érik: a különvált savót öntsük le róla, és a kocsonyás aludttejet használjuk bármilyen olyan (pl. kevert) süteménybe, ami tejfölt, joghurtot vagy kefirt kíván.

Zsírok
A mosogató eldugul tőle, de még így is őrült nehéz elmosogatni: sült húsok, szalonnák maradványa a zsír. Ne legyünk restek az összegyűlő zsiradékot egy tálkában felfogni, később, passzoló ízvilágnál pedig magában, vagy más zsiradékkal együtt felhasználni.

Általánosságban betartandó az aranyszabály: legyünk résen a boltban, vizsgáljuk meg az összetevőket, gondoljuk át a hozzávalóinkat a kamrában, és ha valamit házilag is elő tudunk állítani, ne vásároljunk feleslegesen!