Ez is divat volt – esküvői ruhák a XX. században (képekkel)

Összeállításunk egy kitekintés a legutóbbi évszázad esküvői ruháiból; lássuk, az egyes évtizedek alatt – háború és világválság ide vagy oda – hogyan alakult „életünk legszebb napja” ruházata a hölgyek szempontjából.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 16. szabo.daniel

Összeállításunk egy kitekintés a legutóbbi évszázad esküvői ruháiból; lássuk, az egyes évtizedek alatt – háború és világválság ide vagy oda – hogyan alakult „életünk legszebb napja” ruházata a hölgyek szempontjából.


1.    A XX. század fordulója
 
Az 1900-as években még az előző évszázad úri divatjából megmaradva tapasztalható a sok és nagyon finom munkájú díszítés, mely a ruhára és a kiegészítőkre (haj, fátyol, csokor) egyaránt jellemző. A szimmetriát gyakran feláldozzák az esztétikus díszek oltárán, de a nyakrész-megoldások és a konty által a fejforma mindenképp ki van emelve. Mindennek köszönhetően, bár a hölgyeket tetőtől-talpig be kellett burkolni, az összhatás testalkattól függetlenül különleges és fenséges volt.
 

2.    Az 1910-es évek

A XX. század elején a technikai és egyéb innovációs forradalmakat nagyjából fél évtizedes látenciával követik a divatban is megfigyelhető, modernebb hullámok. A hajviselet, bár csak tíz év telt el az előző „hullám” óta, határozottan praktikus lett, a ruha egyszerű vonalú, de minőségi, nehéz anyagú, a kiegészítők viszont tovább őrizték a megelőző korstílus jegyeit: buja fátyolkölteményeket, tradícionálisan dús virágcsokrokat figyelhetünk meg (hát igen, akkor még nem dobásra tervezték…).

3.    Az 1920-as évek


A következő lépés a trendben már meglehetősen határozott volt: a szoknya alja uszályostul-mindenestül eltűnik, az eddig hangsúlyozott felsőtest és alkat helyett a hangsúlyok a kontúrokra terelődnek: két végpont, a fej és a láb lett kihangsúlyozva. A fejen különleges, ma már talán kevésbé esztétikusnak mondható, haladó korszellemű költemények foglaltak helyet, a lábak tekintetében pedig a harisnyaipar és a napjainkban a retrográd hullám éppen ezen évtizedét is érintő cipőipar vívmányai a mérvadók. A kiegészítők finomodnak: a fátyol bár jelentős, sokkal filigránabb (már nem „lepel” hatású, hanem funkcióját csökkentve inkább csak díszít), és a csokrot is el lehet bírni fél kézben is.

4.    Az 1930-as évek

A szimmetria forradalma! Minden a kör, a gömb, és a középpontosan/ tengelyesen szimmetrikus alakzatoknak van alárendelve. Ha hosszában kettévágnánk egy menyasszonyt a harmincas évekből, tükrözve szinte pontos mását kaphatnánk az eredetinek. Emellett megfigyelhető egy „retró-vonulat”, ami a századelő mérsékelt magamutogatását idézi, a modern kor sallangmentes díszítőelveivel.

5.    Az 1940-es évek

Sok mindenre nem lehetett költeni ebben az évtizedben, a figyelem pedig sok tekintetben a vidék felé fordult. Innen érthető az a parasztromantika, amely a kor alkalmi ruháit jellemezte. Leszámítva exkluzív mivoltát, akár egy másik kor kisestélyijének is elmenne – fátyol nélkül.
 

6.    Az 1950-es évek

Az ötvenes évek munkás szellemisége végképp eltörölte a nőies jegyek korábbiakhoz hasonló hangsúlyozását. A büszke nő erénye a szép tartás, a fedett test, a dísztelen, anyagában exkluzivitást hordozó ruha. Emellett a csokrok és a fejdíszek – mintegy cenzúrázatlan modern vonulatként – megint az asszimetria felé rugóznak.
 

7.    Az 1960-as évek


Az ötvenes évekhez képest nem sok változás figyelhető meg, továbbra is a kála, liliom, papagéjvirág lesznek a domináns alapanyagok, ruha tekintetében pedig a sokat rejtő, de már ránézésre is drága és alkalmi viselet a trend.
 

 
8.    Az 1970-es évek


A még friss élményekkel teli, minden család fénykép-és levéltárából bőségesen kutatható ’80-as évek előfutáraként a ’70-es évek menyasszonyi ruhái extravagáns, aszimmetrikus kiegészítőkkel rendelkeztek. A haj újból feltűzve, a nyak ezáltal megint hangsúlyt kapott, az inkább testre szabott ruharészek pedig a felső rész női idomait emelték ki, melyek közül el nem hanyagolandó a következő években egyre hangsúlyosabbá váló vállmegoldás (ami ugyebár a jól ismert és régebbi ruhadarabok felújítása során elsőként kivágott válltömésben csúcsosodik ki).
 

 
9.    Az 1980-as évek


Színes korszakba lépünk, sok szempontból. Bár az alapvetőnek mondható elemek megmaradnak, ettől az évtizedtől kezdve az esküvő és tartozékai igen liberális értelmezést nyernek. Szinte bármiből lehet esküvői ruha, a szín is mindegy, a fazon inkább hosszított, romantikus-utánérzésű, bár ez a romantikusság már messze van a századforduló szecessziós érzékiségétől.
 

 
10.    Az 1990-es évek


Olyannyira liberális a korszak, hogy bármi megengedett. A legnagyobb újító és ellenálló pedig az, aki a leginkább eltér – esetünkben a klasszikusok felé a megszokottól.  Figyelemre méltó azonban, hogy mennyit számítanak a kiegészítők a „korhamisítás” játékában!
 

 
11.    Az új évezred…


A divattervezés mára művészet, egyike a legforrongóbb szakmáknak. Tulajdonképpen azt enged meg magának, amit akar: az eszközök már rég megvannak, hogy bármit megvalósítsunk. Az esküvő lényegénél maradva azonban záró képként álljon itt egy kis csemege a jó ízlés és a visszafogott, mégis ünnepélyes hozzáállás bizonyítékaként – hát igen, kérem, milyen legyen egy mesterszakács felesége, ha nem jóízlésű?