Gyerekkorunk legrémisztőbb meséi

Árva, magukra hagyatott gyerekek, idegen bolygón támadó gonosz lények, gyilkos mostohák, elfoghatatlan szellemek, kislány a föld alá temetve, koporsóban fekvő tetszhalott – az alábbi felsorolás nem a legújabb zombifilm ajánlójához készült, hanem néhány kiragadott momentum gyermekkorunk legrémisztőbb ám legtöbbet látott meséinek motívumai közül.

Azt mindenki tudja, hogy a Grimm meséket csak módjával érdemes pici gyerekeknek felolvasni, hacsak nem az a célunk, hogy a következő néhány éjszakát feloltott lámpával, esetleg csak a mi társaságunkban legyen hajlandó eltölteni a család legifjabb tagja. Minden szülő tisztában van a televízió és a nem megfelelő tartalmak káros hatásaival, ám néha mégis azon kapjuk magunkat, hogy a gyermek egy olyan film előtt csücsül, amely szorongást, félelmet vagy agressziót válthat ki belőle. A mostani, ifjú szülők generációja már ezeknek a filmeknek a bűvöletében nőtt fel, sokszor érthetetlen, szomorú vagy gyerek számára feldolgozhatatlan meséket nézve. A Családháló szubjektív összeállításában gyerekkorunk legfélelmetesebb meséiből mazsolázunk.

Ha sorrendbe kéne állítani ezeket a meséket, Az idő urai lenne az abszolút első helyezett. A nyolcvanas években sok gyerek nézte végig az árván maradt Pierre magányos kalandjait egy idegen bolygón, ahol agyevő bogarak, arctalan emberek és különböző misztikus és furcsa történetek keveredtek múltban és jövőben. Felnőttként kötelező újranézni!

Az én kicsi pónim egy későbbi generáció szülötteit ijesztette halálra: a vattacukorba csomagolt történetekben lerázhatatlan szellemek, féltékenység, ármány, lélek és árnyéklopás, csupa aranyos kis színes pónilovakhoz illő kaland várt ránk.

Hüvelyk Panna története inkább morbid és torokszorító, mint félelmetes. Andersen meséjét bármilyen aranyos figurákkal turbózzák fel, a szülőknek érdemes végiggondolni, mennyi szomorúságot és keserűséget szeretnének megosztani gyermekükkel.

És itt az örök klasszikus. Grimmék gonosz mostohája még Disney mester tollából is meglehetősen félelmetesnek tűnik. A zene egy horrorfilm dalszerzőjének is becsületére válna, de azért a végén mi is pityeregtünk.

Csak erős idegzetűeknek és csak hat éve kor felett! ET története jópár gyereknél verte ki a biztosítékot. Nem annyira a kis űrlény megható története, mint inkább az őt üldöző felnőttek viselkedése késztetett néhányunkat arra, hogy sietve távozzunk a moziból.

És végül egy kis ajándék a gyerekkori félelmekből kinőtt apukáknak. A Spenót az, aminek mutatja magát. Minimáltechnikával készült felnőttmese egy kis iróniával és borzongással fűszerezve.