Játékok a lélek gyógyításában – Interjú Sződy Judittal

Egyik személyes találkozásunk alkalmával Sződy Judittal arról beszélgettünk, hogy munkája során ő is használ olyan játékokat, melyek segítségével könnyen eljátszhatunk bizonyos szituációkat. A téma az óta foglalkoztat. Arról beszélgettem vele, hogy a játéknak milyen szerepe lehet a lélek gyógyításában.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 05. bencze.aron

Egyik személyes találkozásunk alkalmával Sződy Judittal arról beszélgettünk, hogy munkája során ő is használ olyan játékokat, melyek segítségével könnyen eljátszhatunk bizonyos szituációkat. Akkor azt mesélte Judit, hogy volt már rá példa, hogy egy gyakran betegeskedő gyermekkel egy kórházi helyzetet is eljátszottak egy kicsi ágy, egy ápolónő figura és egy doktor figura segítségével – ezzel megkönnyítve számára a helyzet feldolgozását. A téma az óta foglalkoztat. Arról beszélgettem vele, hogy a játéknak milyen szerepe lehet a lélek gyógyításában.


– Leginkább lélektani problémákat jártok körül a gyerekekkel a játékok során?

– Mint nevelési tanácsadó nem terápiás céllal használom a játékokat, inkább a gyerek megismeréséhez. De ekkor is érdekes lehet, hogy milyen tárgyakhoz nyúl a kisgyerek, mi érdekli nagyon, s mi az, amire rá sem néz. A Padlás Műhelyben van egy „csodálatos kosár”, ebben ömlesztve találhatók kis műanyag figurák, a bilitől az infúziós állványig, az asztaltól a levesestányérig. Találunk itt iskolai táblát, varázsszőnyeget, és persze emberkéket is. Felnőtt, kisgyerek, csecsemő, rendőr, doktor néni, kalapos úr, kislány, begipszelt lábú fiú is megbújik itt. Amikor eljön hozzám egy szülő, az első találkozás alkalmával nem kérem, hogy a gyereket is hozza magával, ha már elmúlt két éves. Ekkor tehát csak vázoljuk a problémát.

Ám a továbbiakban szeretnék megismerkedni a gyerkőccel is, ilyenkor eljönnek „csak” játszani. Ez a látszólag egyszerű időtöltés nagyon sokat jelent számomra, rengeteg új dolgot megtudok a gyerekről és a szülőről is. Ilyenkor kerül elő a „csodálatos kosár”, amiből a gyerekek nagyon lelkesen pakolásszák elő az apró játékokat, és raknak ki egy családot, vagy orvosi rendelőt. Ám a gyerekterapeuta kolléganők is szívesen használnak játékokat terápiás céllal. A Padláson még nincs Világjáték, de tervezzük. Bábjaink viszont vannak, ezeknek is hasonló szerepük lehet.

– Szimbolikus játékokról van szó általában?

– Ezek a játékok valóban szimbolizálnak bizonyos dolgokat vagy személyeket. Mivel a kisgyerek még nem tudja pontosan megfogalmazni a problémáit (valójában sokszor a felnőtt sem), valamilyen más kommunikációs síkot kell találnunk. A játékfigurákkal és a bábokkal végzett munka, ezen kívül a rajz és a mesék mind sűrítve tartalmazzák azt, amit a gyerek érzelmi szinten megél. Ha a rendőr bácsi betörőket üldöz a helikopterrel, félelemre, szorongásra utalhat, ha a legkisebb királyfi legyőzi a sárkányt, és ezt újra és újra el kell mesélni a kisfiúnak, valószínű, hogy szüksége van az önbizalmának egy kis erősítésre. Ezek a játékok, és a mesék diagnózisra és terápiára is alkalmasak.

– Sokat segít, ha egyes helyzeteket eljátszunk a gyerekekkel és történeteket mesélünk egy-egy probléma kapcsán?

– A szülőknek azt szoktam mondani, hogy kínálják fel a lehetőségeket, de ne tegyék kötelezővé a játékot. Bábozzanak a gyerekkel, szerezzenek be figurákat, és meséljenek népmeséket akkor, ha a gyermek elmúlt négy éves. Ha a kicsi „rákattan” valamire, akkor általában ott van valami gubanc. De a szülőnek nem az a feladata, hogy ezen nagyon elgondolkodjon, és az se, hogy elmagyarázza a gyereknek a megfejtést. A szimbólumok pont akkor működnek, ha rejtve maradnak a gyerek tudatos része előtt, így a tudattalanban dolgozhatnak.