Ne sírjunk már az iskolaköpenyért

A rendszerváltás után nagyítóval kellett már keresni az olyan osztályokat, ahol kötelező a köpeny. Aztán szépen lassan újra terjedni kezdett, és noha (szerencsére) továbbra is elég ritka, egyre több helyen vezetik be újra. Ezek a ronda, gyerekek által utált, többségében rémes műanyag darabok minden évben valami érthetetlen, áldemokratikus érzületből indított sóhajtozáshullámot indítanak el.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 15. szabo.daniel

A rendszerváltás után nagyítóval kellett már keresni az olyan osztályokat, ahol kötelező a köpeny. Aztán szépen lassan újra terjedni kezdett, és noha (szerencsére) továbbra is elég ritka, egyre több helyen vezetik be újra. Ezek a ronda, gyerekek által utált, többségében rémes műanyag darabok minden évben valami érthetetlen, áldemokratikus érzületből indított sóhajtozáshullámot indítanak el.


A gyerekek – pláne, hogy mára szinte ismeretlen darabról van szó – nem szimpatizálnak vele. A neten megtalált műanyag köpenyek rémesek, ezeket végképp nem szívesen adnám rájuk. Akinek ma kell köpenyt adni a gyerekre, vagy megvarrja, vagy megvarratja, normális darabokat venni reménytelen.

A rondaságuk nem új, ahogy visszagondolok, ezek már az én gyerekkoromban sem a szépségükkel hódítottak. Amikor még én voltam iskolás, és sok-sok köpeny fogyott a boltokban, legalább voltak pamut darabok, ma már a műanyagra is vadászni kell. Akkor mindenki hordta, nem utáltam, tartozék volt, mint a tornacucc.

Ahogy kezdődik az iskola, vele minden évben elkezdődik a nosztalgikus sóhajtozás, milyen jó volt régen, amikor a gyerekek még köpenyben jártak, és nem volt téma, hogy kinek milyen márkás a holmija. Milyen jó lenne, ha nem mutogatnák a ruháikat ma sem!