“Nincs a bolygón Líbián kívül még egy demokratikus állam” – avagy egy volt diktátor személyiségzavarai a fiziognómus szemével

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. október 31. szabo.daniel

Moammer Kadhafi másfél héttel ezelőtti halála milliók számára jelentett örömhírt. A szélsőséges hangulatingadozásairól, kiszámíthatatlanságáról és paranoiájáról közismert “Vezér” és “Útmutató” személyisége már negyven évvel ezelőtt is adhatott okot az aggodalomra, s plasztikai beavatkozás ide, vagy oda, az öregedő Kadhafi arcának torzulása minden kétséget kizáróan jelezte a belül zajló, egyre súlyosbodó mentális problémákat.


A Kadhafi fiatalkori képein is jól látható, a külső szemsarkaktól induló és a halántékon keresztülfutó ráncok már utalnak a bipoláris tünetek megjelenésére, s ez a betegség később mind nagyobb méreteket öltött. A skizofréniával, üldözési mániával, valamint mániás depresszióval – titokban – kezelt Kadhafit ugyanakkor rendkívül gyors észjárás is jellemezte, amivel hihetetlen ügyességgel kerülte el a nehéz helyzeteket, például a számtalan merényletkísérletet.

Jerrold M. Post professzor, a CIA Személyiséganalizáló és Politikai Viselkedéstani Központjának alapítója és igazgatója szerint Kadhafi igazi borderline-személyiség volt, ahol a két véglet, az eufória és a dühromak között bármi előfordulhatott. A két nagyon mély, függőleges ránc a szemöldökök között gyakran jelent túl sok gondolkodást, illetve nagyon erős aggódást, valamint rendkívüli ingerlékenységet. Ezeket a személyiségjegyeket csak súlyosbítják az eredetileg is meglehetősen kicsi szemek, valamint a fiatal Kadhafi korához képest rendkívül mély, az orcákon futó függőleges ráncai, amelyek a dolgokhoz, ideákhoz, ideológiákhoz való nagyon erős ragaszkodást jelzik. Az arc legszélesebb részét képező állkapocs utal a kontrollálatlan dühre, és arra, hogy Kadhafi túlságosan erőszakosan érvényesítette akaratát, és nem állt távol tőle sem a zsarnokoskodás, sem a harc (erőszak) élvezete. Személyiségének ez az oldala már uralmának korai éveiben megnyilvánult: Kadhafi lelkesen támogatta a 72-es berlini olimpia túszdrámáját végrehajtó Fekete Szeptember terrorcsoportot, két évvel később engedélyezte, hogy a televízió közvetítse a nyilvános kivégzéseket, a 70-es évek végére pedig a terrorizmust támogatók első számú alakjává nőtte ki magát. Szoros barátságot ápolt a néhai román diktátorral, Ceaucescuval, s nevéhez köthető a 86-os berlini diszkórobbantás, valamint a 88-as repülőgépkatasztrófa, amely során 270 ember vesztette életét, köztül több magyar is.

A Ronald Reagen egykori amerikai elnök által a Közel-Kelet veszett kutyájának titulált Kadhafi egyre kisebbé váló szemei egyrészt fokozódó énközpontúságra utalnak, másrészt növekvő szűklátókörűségre, valamint túlzott gyanakvásra mások motivációit illetően. Kadhafi gyakran ölette meg, fogatta el, vagy küldte számüzetésbe legközelebbi bizalmasait, hogy aztán a következő hangulatváltáskor ajándékok özönét zúdítsa az elzavart tisztségviselőkre, bocsánatáról biztosítva őket. Ugyancsak ellentmondásosan viselkedett a líbiaiakkal is, hiszen, miközben a nép egyszerű “gyermekeként” igyekezett feltüntetni magát, gondolkodás nélkül mészároltatta le honfitársait: 80-ban a disszidenseket, 96-ban a tripoli börtönben fellázadt 1100, nagyrészt politikai foglyot, idén februárban pedig az elnyomó rendszer ellen tüntető, fegyvertelen embereket.

A szemöldökök közti kis távolság olyan embereknél jelenik meg, akiknek kifejezetten rossz emlékük van a gyermekkori fegyelmezéssel kapcsolatban, és emiatt felnőve úgy érzik, megérdemlik, hogy minél hamarabb és minél följebb jussanak. Ez különösen igaz abban az esetben, ha valaki, akárcsak Kadhafi, állandóan összehúzva tartja a szemöldökeit. Az orcákon látható függőleges ráncok, az összehúzott szemöldökök, valamint a szemekre rálógó szemhéjak mind az alacsony önértékelést jelzik, amelynek hátterében sokszor a túl sok gyermekkorban kapott bírálat áll. A CIA nemrég napvilágra került titkos elemzéséből kiderült, hogy Kadhafi súlyos kisebbségi komplexussal küzdött.

Az évek múlásával – a 95-ös plasztikai beavatkozás ellenére – Kadhafi arca egyre inkább megereszkedett, vonásai gyengültek, különösen, ami az állkapcsot takaró részeket illeti. Ez a folyamat jelzi, hogyan gyengült meg saját ideológiáiba vetett hite a diktátornak: ekkoriban próbált meg először nyitni a nyugati hatalmak felé, s érte el, hogy minden korábbi tevékenykedése ellenére  elhitesse a világgal terrorizmus-ellenességét. Sorra látogatta az európai nagyhatalmak vezetőit, hatalmas kártérítést fizetett a repülőgép-szerencsétlenségben elhunytak hozzátartozóinak, elérte, hogy az ENSZ feloldja a Líbia elleni szankcióit, és hogy az USA ismét felvegye az országgal a diplomáciai kapcsolatot. A lassan kialakult bizalom azonban örökre eltűnt az idén februárban történt tömegmészárlás során és Kadhafi haláláig egyre gyakrabban emlegették Nimerei volt szudáni elnök mondását, amely szerint Moammar Kadhafi meghasadt személyiség, és mindkét arca ördögi.

Arcelemzőnk szakértői oldala itt érhető el.