Túl sok – túl kevés – hiány: Pál Feri előadása

Az előző két alkalmon elhangzottakat boncolgatjuk tovább. Mi lehet annak a hátterében, amikor úgy érezzük, az életünk nem úgy alakul ahogyan szeretnénk? Annak ellenére, hogy már annyimindent kipróbáltunk. Szeretnénk változtatni de valamely korábbi sérülésünk beleköp a levesbe...

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 30. czefernek.lena

Az előző két alkalmon elhangzottakat boncolgatjuk tovább. Mi lehet annak a hátterében, amikor úgy érezzük, az életünk nem úgy alakul ahogyan szeretnénk? Annak ellenére, hogy már annyimindent kipróbáltunk. Szeretnénk változtatni de valamely korábbi sérülésünk beleköp a levesbe…


Ebben nagy segítségünkre van a sématerápia. A magzati, gyermek- és serdülőkorban    berögzült negatív sémákkal foglalkozunk.

Mi az ami kialakítja őket?

Ha valamiből túl sokat, keveset vagy egyáltalánnem kaptunk: mindhárom eset kóros következményekkel járhat.

– Ha az öt alapvető szükséglet (ld. előző előadás) valamelyikéből súlyos hiányt szenvedtünk. Például ha egy anyuka viszolyog a testi érintéstől és soha nem adja meg a gyermekének, az mérgező űrt hagy maga után. Vagy ha valaki soha nem kap dicsérő szavakat. Egy  másik édesanya állandóan közelében akar lenni gyermekének, ezáltal az öt szükségletből az autonómia hiánya lép fel. Ugyanakkor van olyan szülő aki nagyon engedi, menjen csak olyan aranyosan totyog. A templomban aztán a két padsor közti részt futópályának használja. Segítséget jelent, hogy még szőnyeg is van, amin győztesként bevonulhat. Ő súlyosan nem kap korlátokat ami az ötből a reális keretek és önkontroll veszteségét okozza.

– Az is előfordulhat, hogy valamiből túl sokat kapunk. Feri atya saját életéből merített. Amikor apukája olyan ajándékott hozott, amivel maga is szívesen játszott, akkor neki már nem jutott tér. Például modellvasutat, amin mindent édesapja akart beállítani, nem engedte hogy hozzányúljon. Így történt hogy még éjjel 1-kor is szerelt, mire kis Feri már aludt – újabb szép Karácsony.

Alice Miller pszichológus nagyszerűen fogalmazta meg: az elkényeztetés nem a gyerekeink iránt érzett szeretetet fejezi ki, hanem a bizonytalanságot, hogy tudjuk-e, mire van szüksége.

Miért ragaszkodunk a sémáinkhoz?

Nemcsak azért, mert ismerős, mert általa tanultuk meg értelmezni a világot.
Hanem mert emlíettük, hogy összetevői: emlékek, érzések, gondolatok, fizikai állapotok. Nem csak valahogy gondolkodunk egy helyzetről, emberről, hanem sokkal mélyebben határoz meg. Az önazonosságunk részévé válik. Nem arról van szó, hogy tisztában vagyok vele, hogy ilyen vagy olyan irányban sarkítok néha de egyébként egészséges ember vagyok. Nem tudunk róla! A személyiségem idővel alakul, fejlődik, de … a sémához képest!

Érdekes, hogy a  családterápia honnan indult: az ötvenes években férfiak merevedési problémával fordulak orvoshoz, az nem tudott segíteni rajtuk semmilyen szerrel. Átadták őket pszichiátereknek, ők is próbálkoztak, de sikerteleül. Majd megdöbbenve tapasztalták: hogy amikor a páciens feleségével való kapcsolata átalakult, a potenciazavar is megszűnt. Így jelent meg a rendszerszemlélet a családmodellben. Ám egy gyerekbetegsége van: hogy mechanikus. Azonosítanak benne egy rossz elemet pl. alkoholista férjet. Minden jól menne nélküle. Akkor tehát ki kell cserélni. Elmegy családterápiára, és csodák csodája: nem iszik. Következmény: a házaspár elválik. Mert a feleség nincs rá felkészülve, hogy egy egészséges, normális férfival éljen. Hiszen számos előnyből is részesül, mindenki őt sajnálja, és még le sem kell vele feküdnie.

Az egészet elszúrtam?

Tehát az élő rendszer nem úgy működik, hogy van egy rossz alkatrész, azt kicseréljük és jó lesz. Gondolhatnám, h. kicserélem a sémámat és jól leszek. Ámde minél korábban alakultam egy séma logikájára, annál lehetetlenebb nélküle.
A séma kikukázása az önazonosság elvesztéséhez vezethet.

Lehet, hogy a papi hivatásom választása egy sémára adott elkerülő reakció volt.
Akkor  értéktelen minden amit azóta tettem? 11 év előadásai hiába voltak?
Nem, az életünk értelmes, akárhogyan is reagáltunk a sémára.
Ezért először is becsüljük meg az életünket sémástul, fedezzünk fel értékeinket. Ez a törekvés amúgyis ellentétes szinte minden sémával, tehát a gyógyulás felé vezet.

Egy agresszor naplója

Az előző alkalommal szó volt róla hogy ha valakit bántalmaznak, maga is visszaélővé válik.

Lássuk egy napját. Reggel imádkozik. Orvoshoz kell mennie, mérgelődni kezd azon, milyen drága a bérlet pedig a kóráz csak 3 megállóra van. Ezen annyira felhúzza magát, hogy mikor meglökik a villamoson már majdnem robban. Mégiscsak volt az az ima reggel, erőt vesz magán és leszállás előtt előzékenyen utat enged valakinek. Az viszont rá sem néz, köszönés nélkül leszáll. Ez aztán több a soknál!
Ott ül a váróteremben, bőrgyógyászat, nagyon megalázónak érzi a helyzetét, biztos mindenki azt fürkészi, milyen problémával jött. Közben kiszólnak, hogy  a doktornak el kellett mennie, más van ma helyette. Na itt lehúzzák a rolót. Persze, ez is csak a pénzlenyúlásról szól! Ekkor már nem bírja felszólal a nővér előtt…

És a realitás

Még csak fél 10 van és már az egész eszköztár megjelent. Persze azért lökték meg, mert fékezett a busz, aki nem köszönt vissza, azért tette mert beteg a gyermeke és rohant gyógyszerért. Senki nem nézett rá megalázóan, a doktort egy sürgős esethez hívták ki a helyettest pedig megbízta, hogy senkitől ne fogadjon el pénzt.

Az ilyen ember mások negatív tettét mindig szándékosnak gondolja és előszeretettel teszteli a környezetét, miközben provokálja. Végül mindenkit lehet addig provokálni hogy tökéletlen legyen.

Gyógyulás

Van olyan, hogy valaki rendes. Az is normális, ha néha rendetlen. El lehet így fogadni, nem ellenem van. Kiállok magamért agresszió nélkül. Megtanulom nem próbának kitenni a környezetem. Ezáltal teszek egy nagy lépést a meghitt kapcsolat felé. Szabad feltárnom magam, odaadnom magam, akkor is ha veszélyes.
Rájövök, hogy nem nekem kell szégyenkezni a bántalmazó helyett. Nagy szó ha eljutok oda, hogy rálátok a sémára és azokra haragszom, akikre kell.