Alvó baba – te otthonhagynád?

Anyukám azt mesélte, hogy mikor kisbabák voltunk a testvéremmel, az ebéd utáni alvásidőben sokszor elment bevásárolni. És az a bolt nem a szomszédban volt, hanem csak mire eljutott oda meg vissza, legalább fél óra telt el.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 21. czefernek.lena

Anyukám azt mesélte, hogy mikor kisbabák voltunk a testvéremmel, az ebéd utáni alvásidőben sokszor elment bevásárolni. És az a bolt nem a szomszédban volt, hanem csak mire eljutott oda meg vissza, legalább fél óra telt el.


Ahogy erről beszélgettünk, a férjem is felidézett egy rossz gyermekkori emlékét, amire nem is értem, hogyan emlékezhet, ugyanis még rácsos kiságyban aludt. Azt mesélte, hogy torkaszakadtából üvöltött, mert mikor felébredt a délutáni szunyából, hiába sírt, nem ment be hozzá senki, üres volt a lakás. Máig emlékszik erre.

Még gyermektelen koromban is nagyon megdöbbentettek azok a hírek, hogy egy ház
vagy lakás kigyulladt, leégett és a romok között babák vagy kisgyerekek holttestét találták meg. Talán ennek hatására én sosem úgy gondoltam a délutáni alvásra, mint egy kimenő lehetőségére. Egyetlen egyszer mégis vészhelyzet volt, a gyerekem olyan féléves korában ki kellett lopóznom 10 percre nem kis kapkodás és aggodalmak közepette, nehogy felébredjen és bepánikoljon, hogy nem vagyok ott. Futottam, izgultam végig, elég stresszes volt, pedig rácsos ágyban aludt, tehát fizikailag biztonságban volt. Mondjuk olyanok is eszembe jutottak, hogy mi van, ha éppen leég a ház, vagy földrengés lesz, de azért ezeknek annyi az esélye, mint a lottót megnyerni. Persze, mikor hazaértem, ugyanabban a pózban feküdt, mint ahogy letettem, mélyen aludt vagy még egy órát.

Igazából leginkább attól tartottam, hogy megijed nagyon. Ja, és attól, hogy összefutok valamelyik szomszéddal, aki majd jó felelőtlennek, rossz szülőnek tart, mert magára hagytam a gyereket. Többet nem is próbáltam elszökni, mert én tényleg szökésként éltem meg.