Bocsánat, hogy elraboltuk a gyerekeiteket!

Bizarr adoptálási rendszer működött az ötvenes és a hetvenes évek között Ausztráliában: a korabeli társadalom stigmatizálta az egyedülálló anyákat, és úgy tartották, a gyerekeiknek jobb dolguk lenne házaspároknál. A becslések szerint 225 ezer gyereket szakítottak el erőszakkal az anyjától, az áldozatok közül sokan a mai napig nem tudják feldolgozni a gyerekük elvesztését. Az ausztrál miniszterelnök most könnyek közt kért bocsánatot tőlük.

A szülés előtt egy családvédelmi otthonban helyezték el azt a fiatal ausztrál nőt, aki sok más társához hasonlóan megosztotta a történetét az interneten. Padlót kellett súrolniuk, kilincset kellett fényesíteniük, és az intézetben naponta tartottak névsorolvasást. Amikor aztán kórházba került, a szülést mesterségesen indították be, majd benyugtatózták, és letakarták egy fehér lepedővel. A gyerekét még csak nem is foghatta a kezében. Amikor felébredt, és elhúzta magáról a lepedőt, csak annyit látott, hogy a nővér elviszi az újszülöttet. Senki sem reagált arra, hogy aztán órákig kiabált és sírt. Másnap egy magánszobában ébredt, a gyerekét soha többé nem látta.

A 46 évvel ezelőtti történetet igazán azóta sem tudta feldolgozni. A kormány által elrabolt gyerekéről sohasem beszélt, nem kapott sem segítséget, sem magyarázatot a történtekre.

Bocsánat, pénz és könnyek

Néhány nappal ezelőtt az ausztrál miniszterelnök zokogó nőket ölelt magához. A szokatlan jelenetet megelőző gesztusra több tízezren évtizedek óta vártak Ausztráliában. Julia Gillard azoktól a nem házasságban élő, sok esetben egyedülálló anyáktól kért ünnepélyesen bocsánatot, akiket az ötvenes és hetvenes évek között arra kényszerítettek az ausztrál hatóságok, hogy adják örökbe a gyereküket. Gillard beszédét az ausztrál sajtó történelminek nevezte.

Az ausztrál miniszterelnök több mint nyolcszáz áldozat előtt azt mondta, a parlament az ausztrál nép nevében felelősséget vállal, és bocsánatot kér azért a politikáért és gyakorlatért, amely kényszerrel elválasztotta az anyákat újszülöttjüktől, életre szóló fájdalmat, szenvedést okozva nekik. Beszéde alatt nem sok szem maradt szárazon a teremben, azt pedig már tapssal üdvözölték, hogy a kormányfő ígéretet tett arra, hogy ötmillió ausztrál dollárt (1,2 milliárd forintot) fordítanak az áldozatok támogatására. A levéltárak is kapnak 1,5 millió dollárt a témával kapcsolatos emlékek gondozására.

A miniszterelnök mostani gesztusát egy szenátusi bizottsági vizsgálat előzte meg. A tavaly februárban kiadott jelentésből, amely másfél év alatt, több száz nővel készül interjú alapján született meg, kiderült, hogy a kényszeradoptálás főként 1951 és 1975 között folyt, és mintegy 225 ezer csecsemőt szakítottak el az anyjuktól. Ugyancsak a szenátusi bizottság javasolta a bocsánatkérést a kormánynak.

Két évvel ezelőtt több, a római katolikus egyház által működtetett kórház már bocsánatot kért azért, mert az intézményekben hajadon anyákat arra kényszerítettek, hogy lemondjanak a gyerekükről. Elismerték azt is, hogy ez a gyakorlat “sajnálatosan gyakori” volt az ötvenes és a hetvenes évek között, és sürgették, hogy az ausztrál államok kormányai pénzben is kifejezhető felelősséget vállaljanak a történtekért.