Diszlexia – átok vagy áldás?

“Ez a gyerek túl buta ahhoz, hogy tanuljon!” - üzente Thomas Edison tanára a hatéves kisfiú szüleinek. Edison diszlexiás volt, ahogy Da Vinci, Picasso, Churchill, és még sok más neves tudós, író, művész, vagy politikus is. Az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekekre két dolog biztosan jellemző: rettegnek attól, hogy hangosan, mások előtt kelljen olvasniuk, és kiemelkedően tehetségesek olyan területeken, ahol a jobb agyféltekéjüket használhatják. Egy felmérés szerint minden 25. ember diszlexiás. Átokról, vagy ajándékról van szó?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 18. Gyarmati Orsolya

“Ez a gyerek túl buta ahhoz, hogy tanuljon!” – üzente Thomas Edison tanára a hatéves kisfiú szüleinek. Edison diszlexiás volt, ahogy Da Vinci, Picasso, Churchill, és még sok más neves tudós, író, művész, vagy politikus is. Az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekekre két dolog biztosan jellemző: rettegnek attól, hogy hangosan, mások előtt kelljen olvasniuk, és kiemelkedően tehetségesek olyan területeken, ahol a jobb agyféltekéjüket használhatják. Egy felmérés szerint minden 25. ember diszlexiás. Átokról, vagy ajándékról van szó?


Diszlexiásnak számít az az ember, akinek gondja van az olvasás elsajátításával, illetve alkalmazásával. A tünetek között szerepel a rossz helyesírás (betűk felcseréséle, kihagyása), a – különösen a három, vagy több szótagú – szavak kiolvasása, a jobb és bal oldal tévesztése, a finommozgások gyengesége, a lassabb beszédfejlődés, bizonyos beszédzavarok, a közömbösség történetek, mesék iránt, a rossz tájékozódási képesség, a nehézkes nyelvtanulás, az emlékezet gyengesége.

Buta vagyok?

Írni-olvasni a legtöbb gyermek az iskolában kezd, így a diszlexia jellemzően alsó tagozatos korban derül ki. Sajnos azonban, mivel a tünetek sokszor nem egyértelműek a pedagógusok számára, a diszlexiára utaló jeleket félreértelmezik, és lustának, rossz tanulónak bélyegzik a gyereket.  Gyakori jelenség az is, hogy a diszlexiás kisiskolást kicsúfolják társai, mert nem tud olvasni, főleg hangosan.  A diszlexiás gyereknek ezáltal előbb-utóbb súlyos önértékelési problémái lesznek, szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, vagy éppen ellenkezőleg, komoly magatartásbeli zavarok alakulhatnak ki nála. Az olvasást, és általában az egész tanulást, iskolát megutálhatja, s miközben támadja környezetét, elhiszi magáról, hogy ő buta, alkalmatlan, kevesebb, mint a többiek.
Éppen emiatt fontos, hogy a tanárok, a szülők, és a gyermek egész környezete támogató és nyitott legyen, hiszen a diszlexia nem betegség, csupán egy állapot, a gondolkodás, az információk feldolgozásának egy, az átlagostól eltérő módja. Fontos, hogy a diszlexiás gyerekeket segítse a környezetük, motiválja arra, hogy legyen kedvük és erejük ahhoz, hogy fejlesszék olvasási készségüket.

Segít a szótagolás

Fenyvesiné Wenk Anna tizenhat évig dolgozott logopédusként a dunaújvárosi Logopédiai Intézetben. A szakember szerint a kezeletlen diszlexiának  nagyon komoly magatartásbeli következményei lehetnek, amelyek idővel súlyosbodnak, hiszen a gyerek saját magán nem tud segíteni. “Régen szótagolva tanították a gyerekeket olvasni. Amikor ez megváltozott, és már egész szavakat olvastattak velük, az nem tett jót a diszlexiásoknak. Ezek a gyerekek, ha a rövid szavakat ki is tudják olvasni, a hosszú szavaknak négyszer-ötször is nekifutnak, és emiatt nagyon csúnya a hangos olvasásuk, miközben néma olvasásnál nem tudják kontrollálni amit maguk előtt látnak, átugorják a szavakat, esetleg megváltoztatják a toldalékot, emiatt a szöveget sem értik meg.”

Fenyvesiné Wenk Anna tapasztalata alapján úgy látja, a leghatékonyabb a diszlexiás gyerekek fejlesztésénél a hangos, szótagoló olvasás, valamint a tollbamondás, ahol az egyes betűk, szótagok írását érdemes gyakorolni, hiszen a diszlexiás gyerekek éppen ezeket hajlamosak kihagyni írás közben. Fontos az is, hogy a gyermek saját magának is diktáljon, hogy minél több inger érje egyszerre (hallás, látás, beszéd, kiejtés), az iskolában pedig némán, magában formálva a szavakat diktáljon saját magának. A szakember szerint enyhébb diszlexiánál nagyjából egy évre van szükség ahhoz, hogy jelentősen javuljanak az olvasási-írási problémák, súlyosabb esetben hosszabb időt vesz igénybe a változás.  

“A család támogatása rendívül fontos”, mondja Fenyvesiné Wenk Anna. “Mindig a szülő jelenlétében vizsgáltam meg a gyerekeket, mert így az anyuka, vagy az apuka végigkövethette a folyamatot, látta az eredményt, és a gyerek mellé állt, amikor megértette, miről van szó, segítve a gyermeket a gyakorlásban, ami hetente minimum kétszer 20-25 perc foglalkozást jelent.”

Ajándék

“Képzeld el, hogy félsz, nagyon félsz, és a gyomrod görcsben van, mert hangosan kell olvasnod az egész osztály előtt. Képzeld el, hogy minden nap ezzel a rettegéssel kell együtt élned. Képzeld el, mit tesz ez a félelem az önértékeléseddel…ezt nem tudod elképzelni. Csak akkor, ha diszlexiás vagy. És képzeld el, mi lenne, ha kiderülne, hogy a diszlexia egy különleges ajándék?” – így szól a YouTube-on megtekinthető, a diszlexiát “kibontatlan ajándék”-nak tituláló kampányfilm szövege.
A diszlexia kialakulásának okairól számos elmélet született már. Alapvetően kétfajta diszlexiát, fejlődésit és szerzettet különbözetünk meg. Előbbihez tartoznak azok az esetek, amikor a gyermeknél valamilyen örökletes tényező miatt, esetleg születés körüli sérülés, vagy későbbi baleset következtében alakul ki olvasási nehézség. A szerzett, vagy másodlagos diszlexiát ezzel szemben környezeti és lelki okok hozzák létre. Sokan hivatkoznak arra, hogy a diszlexiás gyerekek jobb agyféltekéje jóval aktívabb, mint a bal, emiatt nem tudnak alkalmazkodni a lineáris, lépésről lépésre felépített tanítási módszerekhez. A jobb agyféltekéhez tartozik az asszociáció, a kreativitás, a művészeti érzék képessége, így a diszlexiás gyerekek sokszor bizonyulnak kiemelkedő tehetségesnek az ezekhez kapcsolódó területeken.

Alternatív megoldások

A diszlexia kezelésére kidolgozott hagyományos módszerek mellett pár éve alternatív megoldások is elterjedtek, elsősorban a sport területén. A lényeg: helyreállítani a gyermek önbizalmát és fejleszteni az egyensúlyérzékét. Kiderült ugyanis, hogy a fizikai aktivitás, legyen az egyéni, vagy csapatban végzett, rendkívül jótékonyan hat a diszlexiára. A sporttevékenység visszaadja a diszlexiás gyerekek önmagukba vetett hitét, és be tudnak illeszkedni egy közösségbe, ahol egyébként – például az osztályteremben – kirekesztettként érezték magukat. Ebből kiindulva tulajdonképpen bármilyen sport előnyt jelenthet, és a szakemberek azt javasolják, hogy noha a jóval lassabban elkészülő házi feladatok miatt a gyermek időbeosztása nehezen engedi meg újabb programok beiktatását, mindenképpen érdemes beszorítani legalább heti egyszer-kétszer valamilyen testmozgást.  

A diszlexia és a koordinációs problémák szorosan összefüggnek az érintett gyerekeknél, bár arra még nem jöttek rá a tudósok, hogy miért befolyásolja a a gyermek olvasási-írási gyengesége a mozgást, a látás és hallás közötti kapcsolatot, a tájékozódást. A diszlexiások esetében a szemek és a fülek gyakran nem működnek szinkronban, ami az egyensúlyérzet bizonytalanságát eredményezi. Éppen ezért fontos az olyan sportágak űzése, amelyek a koordinációt, az egyensúlyt fejlesztik. Franciaországban már komoly eredményeket értek el például íjászattal, de említhetnénk a lovaglást, a sziklamászást is.