Farkas Péter: „A gyerekek évekig hordozzák a válás során szerzett lelki sebeket”

A családi diszfunkciókról, a felbomló házasságokról, a családi struktúrák válságáról rendezett csütörtökön konferenciát a Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet, amely 2013 óta kutatja a családok felbomlásának társadalmi következményeit. Az intézet főigazatójával, Farkas Péterrel beszélgettünk.

Családháló: Az öt egyetem bevonásával történő kutatások rámutattak: csak 2013-ban 44 milliárd forintot kellett az államnak a családi diszfunkciók kezelésére fordítania.Az elmúlt három év alatt, amióta a családok felbomlásának következményeit és okait vizsgálják, hogyan látják, melyek a fő okai annak, hogy ennyire magas a válások, a felbomlott, vagy diszfunkcionális családok aránya?

Farkas Péter:A családok felbomlásának társadalmi költségei nem csak a válásokat, hanem a hátrányokat kompenzáló társadalmi kiadásokat öleli fel. A 2013 óta az intézetben öt egyetemmel együttműködve végzett kutatások feltárta sokrétű összefüggések, eredmények segíthetik megelőzni a százmilliárdos nagyságrendű, a családok felbomlásával és szétesésével járó kompenzációs költségek kihatásait. Konkrétan a válások vonatkozásában, a közhiedelemmel ellentétben évtizedes trendeket figyelembe véve, kevesebb válás történik. Magyarország az Európai Unión belül a középmezőnyben helyezkedik el az 1000 lakosra jutó válások számát tekintve. Ez azt jelenti, hogy 1000 lakosra éves szinten körülbelül 2,3 válás jutott a 2010-es években. A válás okai között értékrendi, makro-és mikroszociológiai összefüggések húzódnak meg. Globalizálódó világunkban az individualizáció a szekularizáció mellett hatnak a depriváció, a megélhetési és lakásproblémák, valamint az alkoholizmus, agresszivitás, drogfüggőség, felfogásbeli különbségek, és még számos ok.

CSH: Az elmúlt években a család eredeti fogalmát sokan igyekeztek az elfogadásra és nyitottságra hivatkozva tönkretenni, új, káros tartalmakkal felruházni. Mit lehet tenni azért, hogy ne ez a fajta gondolkodásmód vegye át az irányítást?

F.P.: A családi értékek védelmét biztosítja az Alaptörvény, a sarkalatos törvény, illetve hosszútávon a párkapcsolati kultúrára és a családi életre nevelés. Emellett a családbarát közgondolkodást formáló médiumok, így a Családháló szerepe is igen jelentős.

CSH: Milyen következményekkel jár egy gyerekre nézve, ha olyan családban nő fel, amely valamilyen szempontból diszfunkciós? Milyen mintákat örökít tovább? Hogyan hat mindez a társadalomra?

F.P.:A válás során nincs „győztes”, mindenki sérül, mindenki vesztes. Egyre több az egyszülős háztartás és a mozaikcsalád. Az egyszülős háztartások közel kétharmada szegénységben él. Rendkívül fontos továbbá a válságba jutott családok anyagi és szellemi-lelki támogatása. Mivel a párkapcsolati kultúra és a konfliktuskezelés fejlesztése több nemzedék életéből kimaradt, ezért az iskolai családi életre nevelés a szülők akadémiájának is fontos szerepe lesz, melyben a történelmi egyházak és a civil szervezetek aktív részvétele is jelentős kell legyen. A mozaikcsaládokra sajnálatosan még inkább jellemző a felbomlás. Mindezek révén azok a szolidalizációs minták öröklődnek át, amelyek nem a konfliktus kezelése, hanem a válást tekintik a legegyszerűbb megoldásnak. Számos így felnövekvő gyerek egész életén át hordozza a családok szétbomlásának évekig tartó folyamata okozta lelki sebeket, sérüléseket.

CSH: Ha válásra kerül a sor, mi a legfontosabb a volt házaspárok és a gyerekek közötti kapcsolatot illetően? Hogyan lehet a legkevesebb kárt, fájdalmat, sérülést okozni egymásnak?

F.P.: A közelmúltig a jogász volt az egyetlen szakember, akivel a válást fontolgatók kapcsolatba léptek. Hiányoztak a pszichológus, mentálhigiénés és szociális szakemberek. Szerepük a válások megelőzésében is jelentős, de a családsegítés, gyermekvédelem, valamint az egyházak, civilek és a média szerepe is igen fontos a prevencióban. Az elvált szülők sajnos gyakran egymás ellen játszák ki gyermekeiket. Ha már a válás nem előzhető meg legalább a gyermekek érekeit szem előtt tartó, kulturált válás lehetne a szempontjuk.

CSH: Mennyit segít a vallásosság a válásnál?

F.P.: A vallásosság jelentőségét számos értékkutatás aláhúzza. A hívők házassága többségében stabilabb, több gyermek vállalását jelenti. A hívő családokban a kutatások szerint kevesebb a fizikai és lelki megbetegedés is, ezért a hitnek inkább a válás prevenciójában van jelentős szerepe. Mivel a fiatalok, bár változó arányban, de család- és gyermekközpontúak még, a szemléletformálásnak, a jó példáknak is jelentős a szerepe.

CSH: Ha lenne egy varázspálcája, mit tenne vele, hogy jobb legyen a helyzet a családokat illetően?

F.P.: Varázspálcám sajnos nincsen, de úgy gondolom, hogy a kiszámítható, stabil családpolitika sokat segíthet. Úgy vélem, még sok lehetőség van a család és a munka összeegyeztetése, az otthonteremtés és a párkapcsolati kultúra fejlesztése terén, hogy a várt, kívánt gyermekek megszülessenek. S végül hangsúlyozottan nem főigazgatói, hanem személyes véleményemként úgy gondolom, hogy a krisztusi hit és szeretet útja, a Homo Christianus jelent(het)i a jövőt.