Gasztrobloggerek tippjei: ezt tedd ha gyerekkel mész étterembe!
Sorozatunk második részében is neves magyar gasztrobloggereket faggatunk: mi a leghatékonyabb módja, hogy a szülő minél inkább kordában tudja tartani csemetéjét a fehér abrosznál? Jogos ilyenkor az anya, apa pironkodása, vagy az a jó hozzáállás, hogy a gyerek is az élet része, így tessék elviselni a kellemetlenségeket a környezetünkben.
Sorozatunk második részében is neves magyar gasztrobloggereket faggatunk: mi a leghatékonyabb módja, hogy a szülő minél inkább kordában tudja tartani csemetéjét a fehér abrosznál? Mi az elvárható szülői viselkedés, ha a csemete hangoskodik, hisztizik, stb. az étteremben? Jogos ilyenkor az anya, apa pironkodása, vagy az a jó hozzáállás, hogy a gyerek is az élet része, így tessék elviselni a kellemetlenségeket a környezetünkben. A külföldi vendéglátáshoz viszonyítva mennyire nevezhető felkészültnek a hazai piac, amikor gyermekbarát szolgáltatásokról beszélünk (etetőszék, gyermekmenü, játékok, színezők stb.) Miben (konkrétumok) kellene leginkább fejlődnünk?
Vrábel Krisztina, a Dolce vita blog szerzője:
Nevelés, szoktatás, jó példa, beszélgetés az asztalnál, rendszeresség.
Ez az élet része, de nyilván olyan helyre kell menni, ahol ez nem lesz nagyon zavaró a többi vendégnek. A hiszti mindig a pakliban van.
Egész jó a hazai felkészültség: etetőszék és játékok, színes ceruza, színezhető papíralátét.
Gasztro Réka, akinek blogját a családháló.hu-n olvashatjátok:
Érdemes kisebb játékot vinni, olyat, ami leköti. Ceruza, színező jól jön ilyenkor is, meglepő módon a táblagép vagy az okostelefon is hatásos eszköz lehet a figyelem lekötésére. Figyelni kell arra, hogy milyen gyors a kiszolgálás, nem szabad elhúzni az étkezést.
A hisztiket nem lehet előre kiszámítani. Ha kipihent a gyerek és megfelelő a környezet, akkor kisebb rá az esély. Ahol esetleg ezt vagy egyéb gyerekkel járó „gondot” –például összekeni a gyerek a terítőt stb- nem tudnak elviselni, vagy csúnyán néznek ránk, oda ne menjünk. Kisovissal pedig előre megbeszélhetjük, hogyan kell az étteremben viselkedni. Az étteremlátogatás jó alkalom lehet egy ovisnál, hogy „nagyban” is kipróbálja az evőeszközök használatát.
A nyugati befolyás erősen hatott a magyar éttermekre. A soproni Tercia Étterem már a 90-es években is gyerekbarát helynek számított. Etetőszék tapasztalataim szerint mindenhol van, igaz van, ahol úgy kell kérni. Pelenkázásra is sok helyen adott a lehetőség. Színezős alátétet már kevesebbet látok, sajnos. A játszóteret pedig konkrétan keresni kell. Amiben fejlődni lehetne, azok mindenképpen az éttermi játékok, gyereksarkok, játszóterek, gyerekprogramok. Ezekben a gyorséttermek sokkal előbbre tartanak, pedig nyilván nem lehet az a cél, hogy hamburgerre szocializáljuk a gyereket. A menüben is nagyon fontos lenne a változás. Szinte mindenhol van gyerekmenü, de még nívós helyeken is előfordul, hogy mirelit vackokat –rántott dinó alakú vagdalt hús és társai- vagy sablonos ételeket kínálnak a kicsiknek. Étterembe szerintem azért járjunk, hogy minőséget kapjunk, és ez a gyerekre is vonatkozik.
Kövérné Kalmár Mónika, négygyerekes gasztroblogger, a Praktikák sok gyerekhez blog (maimoni.hu) szerzője:
A leghatékonyabb módja az, ha az otthoni közös étkezéseknél is ugyanazt várjuk el, mint amit az étteremben. Épp ezért is fontos, hogy a család együtt egyen, amikor csak lehet, mert a gyerekek étkezési kultúrája ekkor alakul ki. Ha megengedjük, hogy felmásszon az asztalra, hogy a kezével tömje az ételt a szájába akkor is, amikor már egyébként használja az evőeszközöket, ne adj’ isten dobálja az ételt, sikoltozzon, üvöltözzön, piszkálja a testvérét, milyen jogon várjuk el, hogy az étteremben hipp-hopp “normálisan” viselkedjen?
Máig őrzök lidércnyomásos emlékeket arról, amikor a két legnagyobb gyerekünkkel először mentünk étterembe. Úgy menekültünk el a végén, mert nekem rém kellemetlen volt, hogy gyerekek, pontosabban a kisebbik már nem akart megülni sem az etetőszékben, sem az ölünkben, nem érdekelték a szép színes poháralátétek, sem a saját játékai, nem volt sem éhes, sem szomjas, más elképzelései voltak, és ennek elég határozottan hangot is adott. Mivel eléggé empatikus vagyok, mindig rosszul érzem magam attól, ha úgy érzem, másokat zavarok. Mert mi van, ha meghitt vacsorára hívta valaki a kedvesét éppen, azért, hogy romantikus körülmények között végre megkérje a kezét – erre a szomszéd asztalnál ott sivalkodik egy kölök éles fejhangon, és nemcsak a romantikát vágja haza, de adott esetben hasogató fejfájást is okoz. A szülőnek minimum kötelessége, hogy minden igyekezetével azon legyen, hogy ne zavarjanak másokat. Oké, hogy a gyerek az élet része, de nekem a vadidegen ember gyereke ne legyen az. Elég széles rétegnek egyre ritkábban nyílik lehetősége arra, hogy étterembe menjen – ne rontsuk már el mások alkalmi pillanatait azzal, hogy nem tartjuk kordában a gyerekeinket.
Nincs igazán széleskörű tapasztalatom a külföldi kínálatot tekintve. A gyerekmenüket illetően látok pozitív változást, most már nem feltétlenül akarnak vacak fagyasztott “csibefalatokat” adni hasábburgonyával a gyerekeknek, hanem sok helyen tényleg “rendes” ételt kínálnak számukra is. Azt is egyre több helyen látom, hogy van kis színezősarok, ami szintén jó ötlet, mert a színezés csendes tevékenység – amíg érdekes… De nemcsak az éttermeknek kell fejlődniük, hanem a vendégeknek is. Mint az élet minden területén, itt is érvényes a régi bibliai mondás: ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, úgy cselekedj másokkal. Ha nem szeretnénk mások gyerekzsivaja közepette ebédelni, mi is próbáljuk meg a tőlünk telhető legtöbbet megtenni azért, hogy ne legyünk mások terhére.
Bobély Anita, a Kávé és Csoki blog szerzője, 3 gyerekes édesanya:
Természetesen a lefoglalás. Mesekönyv, nézegetni való, esetleg játékok.
Én kivinném a gyermeket a helységből és lefoglalnám egy picit. Hagynám hogy sétáljon, nézelődjön, kimozogja magát. Mikor megnyugodott, akkor vinném vissza a terembe. Én nem várom el senkitől, hogy tűrje el ebéd vagy vacsora közben az ordítozó, hisztiző gyermekeimet. A pironkodás nem éppen jogos, de mindent megtennék annak érdekében, hogy másokat ne zavarjunk.
Én elégedett vagyok, mert néhány éve már nem bukkantam olyan helyre, ahol ne vennék figyelembe a gyerekeket. Volt olyan hely, ahol játszótér volt a kerthelységben, máshol színező, könyvek, játékok. Gyereksarok. Etetőszéket is kaptunk mindenhol. Amin lehetne változtatni az a gyermekmenü kínálat. Ez már kevesebb helyen van. Ha nincs, akkor választunk egész adagot és azt osztjuk három felé. ( A Kistücsökben is 3 tányérra kértük a gyerekek ételét. Nemcsak elosztották az ételt, hanem gyönyörűen tálalták. Ezt még sehol sem láttam. Náluk egyébként volt gyermek “étlap”.)
További véleményekért lapozzatok!
Kenessey Alexandra, az alexandragasztroblogja.blogspot.hu és a alexandrainaustralia.blogspot.hu szerzője:
Ha még azelőtt visszük őket étterembe, hogy képesek lennének felülni.
Megvallom, én nem vagyok az a nagyon fegyelmezős típus, nem fenyegetem, illetve nem is ígérgetek s gyereknek, hogy mi less, ha. A leghatékonyabb mód a kordában tartásra, ha az ételt nagyon gyorsan kihozzák. A gyerekek nem túl türelmesek és egy életkor alatt nem értik meg azt, hogy várni kell. Egy helyben ülni meg még inkább nem akarnak, ha olyan a hangulatuk. A rajzolás elméletileg jó ötlet, de ez is gyerek függő. Az én fiamat 2 és fél eves kora előtt egyáltalán nem lehetett a rajzolással lekötni. Miért is kötötte volna le? Egy étterem sokkal érdekesebb hely.
Ha a hely olyan és a szülő megteheti, körbe lehet vinni a gyereket. Ha a gyerek még csak sétálni tanul, lehet sétáltatni. Sokat segít, ha késői az ebéd vagy korai órában történik a vacsora, amikor kevesebben vannak az étteremben és jobban elviselik az energiával teli gyereket.
Természetesen lehet csitítgatni a gyereket és felhívni a figyelmét arra, hogy étteremben ez a fajta viselkedés nem elfogadható. Ha hangoskodik is, mindig figyeljünk arra, hogy MIT akar mondani a gyerek. Lehet, hogy csak a figyelmünket akarja felhívni. Nem elég azt mondani, hogy ne hangoskodj, hanem válaszolni is kell neki, ha olyan a szituáció. Általában használ az, ha megpróbáljuk lekötni a figyelmét, életkorától függően. Egy pici gyerekkel is lehet olyasmit játszani, hogy hol lát különböző színeket, milyen színű autó ment el az ablak előtt. Meg lehet kérdezni, milyen volt a napja, stb. Ha a gyerek “kibírhatatlan” az egyik szülő el mehet vele sétálni egyet az éttermen kívül, végső esetben rövidre fogni az étkezést.
Az én gyerekeim biztony szoktak szaladgálni is. Étterem függő, hogy erre van-e lehetőségük. Ha a személyzet barátságos a gyerekekkel, ha kevesen vannak, ha elég nagy a hely, ha ez nem balesetveszélyes, akkor nem látok ebben problémát. A gyerekre persze ekkor is figyelni kell és rájuk kell szólni vagy vissza kell őket hozni az asztalhoz, ha olyan dolgot tesznek, amivel túl lépik az elfogadható határt.
Ó, külföldön sem minden rózsás a helyzet. Az etetőszék és a pelenkázóasztal a női wc-ben mindenütt jó lenne. Ha legalább a mosdópult akkora, hogy egy gyerek pelenkáját ki lehet cserélni rajta, már az is valami, bár sejtem, hogy ilyesminek az ÁNTSZ annyira nem örülne.
A gyerekmenük általánosan nagyon gyatrák: általában egy tésztaétel (leggyakrabban paradicsomos), sült krumpli rántott hússal (külföldön rántott hallal), sült krumpli csirke falatkákkal és Magyarországon gyakran előfordul a rizi-bizi is. Desszertnek fagylat vagy valami más édesség. Egyszer találkoztam gyümölcssalátával is, éppenséggel Budapesten egy Duna-parti görög étteremben, de ez az étterem messze felülmúlja a gyerekbarát éttermek színvonalát. Bár az sem hibátlan.
Italnak gyakran kínálnak szénsavas vagy cukrozott üdítőket. Én elhiszem, hogy erre igény van, de az ellenkezőjére is. Egy egészséges menü pedig nem feltétlenül kerül többe, mint az egészségtelen.
Ne felejtsük el az allergiás gyerekeket sem: a gluten vagy a tej gyakran okoz problémát.
Az egészséges táplálkozástól a gyerekmenük távol vannak. Vannak helyek, ahol a köretet kérésre salátára vagy párolt zöldségre cserélik, ami igazán rugalmas és követendő hozzáállás.
A játéksarok nagyon hasznos ötlet és sokat segít, hogy a gyerekek lekössék magukat. Egy nagyobb méretű doboz néhány játékkal és könyvvel szintén nagy segítség. (Bár azzal nem vagyok tisztában, hogy az ÁNTSZ milyen szabályozással nehezíti meg az ilyen jellegű kezdeményezést).
Ha csak színező van, gyakran nem elég. Részben a kortól, részben a gyerek nemétől is függ, hogy le lehet-e kötni vele a gyereket. A kislányok rajzolósabbak, mint a fiúk és hát 2 éves kor alatt a színező semmit sem ér.
Gyerekbarát étteremnek lenni nem ördögtől való. Az éttermeknek fel kellene ismerni az előnyeit. Egy kisebb költséget jelent ugyan, de egy jó befektetés, mert utána a családok szívesebben járnak arra a helyre és egymásnak is ajánlják, ami jó reklám.
Visszatérve a magyar-külföldi viszonyhoz, magyarországi utazásaink során Budapesten kívül nem nagyon találkoztunk gyerekbarát étteremmel. Biztos vannak, de hogy nem általános, az is biztos.
Általánosságban az is elmondható, hogy nagyon kevés olyan elegáns étterem van, ahol jót lehet enni, szép helyen van, jó az ár, olyan hely, ahol meg lehet ünnepelni egy születésnapot (vagyis egy kicsit jobban kiöltözik az ember) ÉS még gyerekbarát is.
György Ottília, Ottis főz, az Erdélyi Konyha főszerkesztője, vezető erdélyi gasztroblogger, ottisfoz.szhblog.ro, 2 gyerekes anya:
A legjobb ha gyorsan hozzák az ételt, mert azzal lefoglalja magát, amíg táplálkozik.
Szerintem a gyerek az élet része, nem hiszem, hogy a szülőnek ezért rosszul kellene érezze magát, vagy ne mehetne étterembe emiatt.
Etetőszék már elég sok helyen van. Játékokat, színezőket nem láttam én még sehol. Gyerekadag ritkán van, de a legtöbb étteremben lehet kérni fél adagot.
Hadarik Rita gasztroblogger, ritakonyhaja.hu:
Szerintem ez ‘időjárás’-, helyzet-, és társaság függő. Alapvetően a kisgyerekekre nem jellemző, hogy nyugodtan üljenek akár órákat.
A gyereknek idővel meg kell tanulnia a helyes viselkedést a különböző élethelyzetekben. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a gyerek izgága és hangos. Én rászólok, és elmondom, mit várok el tőle, és a felnőtt hozzáállása általában már üzenet értékű az étterem és a többi vendég számára is, hogy nem teszel rá magasról. Ugyanakkor nem hiszem, hogy veszekedésbe vagy kiabálásba kellene átmennie egy ilyen kialakult helyzetnek. A szülő és a gyerek szimbiózisban élnek, az ideges szülőtől még feszültebb, és ‘rosszabb’ lesz a gyerek is. Pont az ilyen helyzetek elkerülése végett érdemes gyerekbarát helyre menni.
Nem járunk gyakran étterembe, ezért erre a kérdésre nehezebb a válaszadás. A gyerekmenüre vonatkozóan viszont nagyon lehangoló a véleményem. A sült krumpli, rántott hús és sajt, meg tésztaleves, és a palacsinta vonalon nehezen tudnak az éttermek átlépni. Nem hogy nem egészségesek, de egyhangúak is, egyáltalán nem követendő példák. Azt hiszem, szívesen elmennék pár erre nyitott étterembe tanácsot adni a tulajdonosoknak. Lehet ezt sokkal jobban is csinálni.
Flat Cat Gabi, a flat-cat.hu szerzője:
Szerintem az alapvető, hogy ha kisgyerek is van a családban, csak akkor megyünk közösen étterembe, amikor a gyereknek is affinitása van hozzá, egy három éves gyerektől nem elvárható, hogy álmosan vagy fáradtan viselkedjen a terített asztalnál, csak mert mi úgy akarjuk. Ha viszont nincs ilyen probléma, sőt, a kisfiunk veti fel, hogy menjünk étterembe, nálunk nem volt még probléma a fegyelmezéssel, mivel magától is szépen viselkedik. Igaz, hogy közben felfedezi az éttermet, összebarátkozik a pincérrel, de ez általában nem zavaró sem az ott tartózkodó vendégek, sem a személyzet, sem a mi számunkra.
Ha egy kicsi gyerek nyűgös, hisztis, unatkozik, álmos, nem megyünk étterembe. Ilyenkor szerintem egy pici gyerektől nem elvárható, hogy viselkedjen, nagyobb gyerektől nyilván igen, de ebben nekünk még nincs tapasztalatunk. Ellenkező esetben nem csak a szülők és a többi vendég szenvedne az éttermben, hanem a kicsi is, ami szerintünk nem elfogadható.
Találkoztunk már pár igazán felkészült hellyel, ahol játszósarok, játszótér, különleges esetben pedig egy külön erre a célra alkalmazott foglalkoztató hölgy is volt, de a legtöbb helyen a maximum a színes ceruza és kifestő. Etetőszék szinte minden általunk látogatott helyen volt, gyermekmenü is, ezekkel szerintem nincsen gond, számunkra a gyerebarát helyeket mégis igazából azok jelentették, ahol a személyzet hozzáállása nagyon pozitív, a környezet pedig barátságos a gyerekünk számára. Ezeken a helyeken játszósarok és egyéb elfoglaltság nélkül is jól érzi magát a kisfiunk, sőt, igazából a kedvenc helyén semmilyen gyerkbarát szolgáltatás nem elérhető, mégis ide szeret járni a leginkább. Amiben leginkább fejlődnie lehetne a hazai vendéglátó helyeknek (és ez talán nem csak a gyerekes családok szempontjából lenne fontos), az a szívélyes kiszolgálás, vendégszeretet, ez sokszor a hiányos infrastruktúráért is kárpótol.
Wessely Márta, gasztroblogger, újságíró, a Hurrá Ikrek! írója, a mirelle.hu szerzője:
A folyamatos nevelés a megoldás. Anno a lányok keresztanyja lehülyézett, amikor az egy éves gyereknek villát adtam a rizshez. Lehet, hogy túlzás, de mára már mind két lányom képes olyan mód étkezni, ami vállalható. Jó helyen, nem marokra fogják az evőeszközt, a tányér úgy áll előttük, ahogy kell és a végén képesek összeforgatott eszcájggal jelezni, hogy köszönik, befejezték. Persze a folyamatos nevelés még mindig zajlik.
Egy csecsemő esetén az élet velejárója, egy aprónál “kellemetlen, de ez van” jelenség, de óvodás kor után már nevelés kérdése, hogy a gyerek mit enged meg magának, illetve a szülő mit enged meg a gyereknek egy étteremben.
Amikor a lányok kicsik voltak sok étteremben a két etetőszék összekeresése is nehézségekbe ütközött, manapság mintha erre már jobban odafigyelnének. A gyerekmenük igénytelensége és ötletszegénysége mindig felbosszant, bár úgy gondolom a kínálat sokban tükrözi a keresletet is, sajnos. A lányok a mai napig szívesen veszik, ha a pincér egy-egy kifestővel, színezővel lepi meg őket, a gyereksaroknak is tudnak örülni, bár az egy kétélű fegyver, hiszen a játékok sokkal nagyobb vonzerővel bírnak sok esetben, mint az asztalon meredtre hűlő étel…
