Háborúban született annyi ikerpár, mint manapság

A mai Magyarország területén regisztrált leggyakoribb ikerszülés 1941-ben történt. Ekkor minden 27. magzat volt ikerpár egyik tagja.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. június 03. Paulik András

„A többes születés igen érdekes természeti tünemény, mely úgy orvosi, mint társadalmi és statisztikai szempontból is nagy jelentőséggel bír.” – írta egy magyar statisztikus a „Többes születések statisztikájáról” szóló cikkében 1928-ban.


Hogyan hatottak a háborúk az ikerszületésekre?

Az ikerszületések abban az időben azért kerültek a kutatások középpontjába, mert az első világháborúban elképesztően megemelkedett az arányuk. Ez nem magyar sajátosság volt, Európa szerte a hadviselő országokban hasonló jelenség játszódott le. A vizsgálatok eredményeként pedig arra jutottak, hogy a háborúban a ”fiatal” katonák fiatal feleségei kevesebb gyermeket szültek (visszaesett körükben a termékenységi mutató) és az ”idősebb” nők változatlan termékenysége mellett az ikerszületések aránya is megemelkedett, hiszen a harmincas éveiben szülő nőknek biológiai okokból nagyobb esélye van arra, hogy több gyermek foganjon meg a méhében.

A második világháború idején hasonló jelenség játszódott le, bár ezt statisztikailag nehezebb bizonyítani, mert a negyvenes évek közepén pontatlan és hiányos volt hazánkban a nyilvántartás, de a nyugati országokban szépen látszik az ikerszületési arányok ”hullámhegye”. Az ezt követő baby-boom időszakban szinte világszerte visszaesett az ikerszülések és ikerszületések aránya. Ez nem is csoda, mert a nők fiatalabb korban szülték meg gyermekeiket. A nemzetközi statisztikák alapján is látszik, hogy ez a tendencia a hetvenes évek elejéig néhány országban a nyolcvanas évekig tartott. Majd elkezdődött az emelkedés.

Néhány statisztikai adat 1919-től kezdve

Hazánkban a születési statisztikák alapján átlagosan minden 44. születés alkalmával érkezett ikerpár egyik tagja a világra. Ezer szülésből pedig átlagosan 12 szülés volt ikerszülés. A mai Magyarország területén regisztrált leggyakoribb ikerszülés 1941-ben történt. Ekkor minden 27. magzat volt ikerpár egyik tagja. A legritkább ikerszületés pedig 1968-ban volt, amikor ugyanis minden 55. világra jött gyermeknek volt legalább egy ikerpárja. A 2009. évi átlag: minden 28. az adott évben született gyermeknek volt ikerpár testvére.

Az ikerszületések hazánkban viszonylag ritkák, az 1990-es évek közepétől kezdve viszont nagymértékben megemelkedett az ikerszületések aránya. Az elmúlt húsz évben már ezer szülésre 14 ikerszülés jutott, 27,8 ikerszületéssel. Ebben a két évtizedben közel 29 ezer ikerszülés történt, mely valamivel kevesebb, mint 58 ezer ikerszületést jelentett. Így 1990-től kezdve az összes megszületett gyermek 2,8%-a jött világra ikerszülött egyik tagjaként.

 

Ikerszülés és ikerszületés közötti különbség

Fontos elkülöníteni az ikerszülést az ikerszületéstől! Az ikerszüléseken azokat a szüléseket értjük, amely során ikerpárok vagy többes szülöttek jönnek világra. A többesek a hármasok vagy ennél több egy anyától egyszerre születő gyermek. Az ikerszületés pedig a gyermekek számát mutatja meg.

Az ikerszülöttek száma általában megközelíti az ikerszülések számának kétszeresét. Vagyis ha 100 ikerszülésre 200 ikerszületés jutna akkor ideális esetben – ha nem lenne csecsemőhalandóság – minden ikerszülés kettes ikerszülés lenne. A valóság ennél jóval bonyolultabb, mert a szülések során sajnos meghalnak csecsemők (2010-ben a statisztikai adatok szerint 10000 élveszületett gyermek közül 53 halt meg egyéves kora előtt) – és az ikrek között sajnos jóval többen, mint az „egyes” szülöttek között – és születhetnek hármasok, négyesek stb. vagyis többesek is. A hetvenes években például 100 ikerszülésre 180-190 ikerszületés jutott, majd az ezredforduló után már 200 fölött volt az ikerszületések száma. Ez elég beszédes szám, hiszen ha a csecsemőhalandóságot kizárhatnánk, akkor ezek szerint minden kettes iker élve született volna (vagy nem halt volna meg egyéves kora előtt) – de emellett jóval több hármas iker született, mely az ikerszülöttek számát a 200-as szint fölé vitte.

Ikerszületést meghatározó tényezők

Az orvostudomány megkülönbözteti a kétféle egypetéjű (monozigótikus) és kétpetéjű (dizigótikus) ikreket. A kétpetéjű ikrek két vagy több petesejt egyidejű megtermékenyülésével fogannak. Egyes családokban a genetikai hajlamnak „köszönhetően” gyakoribbak az ikerszületések.

A tudósok egyrészt a termékenységi beavatkozások elterjedésében, másrészt pedig az egyre későbbi gyermekvállalásban látják annak az okát, hogy egyre több ikerpár születik. Felvetődött azonban az is, hogy az ikerterhességek számának gyors növekedésében az étrend is fontos szerepet kaphat.

Az ikerszülési hajlam nem változott viszont az évszázadok során, ikrek mindig fogantak és születtek. Ami érdekes, hogy az arányuk az élveszülött csecsemőkhöz képest hogyan alakult.

Egyik ilyen fontos tényező a csecsemőhalandóság. A csecsemőhalandóság nagyon magas volt még a XX. század elején, mely a század végére óriási változáson, javuláson ment keresztül. 2010-ben ezer élveszülött csecsemőre 5 csecsemőhalálozás jutott, míg hetvenes évek elején ez az arány 35 volt! Sajnos az ikerszülöttek esetén sokkal rosszabb volt és még most is szomorú a helyzet, hiszen átlagosan többször nagyobb a halandóság vagyis többször kisebb az életben maradási esélye egy ikerpárnak, mint azoknak a babáknak akik ”egyedül” születnek.

A másik meghatározó tény, hogy a különböző mesterséges megtermékenyítéssel összefüggő beavatkozások és magzatvédő vitaminok elterjedése is nagy hatással volt és van az ikerszületésekre. Míg az előbbi az ikrek fogantatásának esélyét emelte, addig az utóbbi növelte az ikrek életben maradási esélyeit. Azért írom ezt, mert orvosi kutatások alapján a korai magzati korra vonatkozó felmérések szerint 4-5-ször több megfogant ikerpárt jelzett ki az ultrahang, mint amennyi ebből megszületett. Az ikrek közül a várandósság ideje alatt azonban az egyik pár az esetek többségében felszívódott és csak az egyik született meg (fantomiker). A magzatvédő vitaminok pedig pont ezt a „felszívódást” akadályozták/akadályozzák meg vagy inkább enyhítették/enyhítik, így több megfogant ikergyermek született/születik meg.

A kilencvenes évektől kezdődően a nők felsőoktatában való részvételével a házasságkötés és a gyermekvállalás időpontja is későbbi időpontra tolódott, ezzel az életkori tényező hatása elég meghatározó lett a születésszám alakulásában. A korábbi ábrán látszik is, hogy a kilencvenes évek közepétől-végétől az ikerszületések és az összes születések – korábban többé-kevésbé – együtt mozgása ellentétesen kezdett alakulni, mely ma is erőteljesen érezteti hatását.