Házassági szerződés: kínos, de jól jöhet!

„Magyarországon nagyon kis százalékban kötnek az emberek házassági szerződést. Jellemzően azok döntenek mellette, akiknek van mit félteniük. Ott sem a fiatalok döntenek így, hanem a család gondolja azt, hogy erre szükség van” – mondta el a Díványnak dr. Tóth Katalin ügyvéd.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. február 01. bencze.aron

„Magyarországon nagyon kis százalékban kötnek az emberek házassági szerződést. Jellemzően azok döntenek mellette, akiknek van mit félteniük. Ott sem a fiatalok döntenek így, hanem a család gondolja azt, hogy erre szükség van” – mondta el a Díványnak dr. Tóth Katalin ügyvéd.


Az alaptézis a családjogi törvény szerint az, hogy minden, a házasság során szerzett vagyon közösnek minősül. A házassági szerződés az ettől való eltérés, azaz ilyenkor a felek közösen úgy gondolják, hogy a törvénytől eltérően rendelkeznek. Ezt nyilván írásban érdemes rögzíteni, mert mindenki másképpen emlékezhet arra, amit szóban megbeszéltek.

Manapság elég sok fiatal úgy megy bele a házasságba, hogy már a lagzi fedezése is komoly megterhelést jelent. A házasságok száma ugyan nem csökken, viszont a költségvetések egyre alacsonyabbak, az embereknek már nincs pénze. „Éppen ezért azt mondják: mivel semmim sincs, nincs mit veszítenem. Ha nem írunk házassági szerződést, akkor sem lesz semmi gondunk. Csak arról feledkeznek meg nagyon sokan, hogy lehet, hogy most nincs, de ambíciózus emberek vagyunk, és egyszer majd lesz” – vázolta fel az egyik okát az ügyvédőn, miért nem kötnek a párok házassági szerződést.

Pár év alatt nagyot fordulhat a világ

Tóth Katalin szerint azonban épp ez az „egyszer majd lesz” kategória az, amit érdemes előre szabályozni. Előfordulhat ugyanis, hogy pár év elteltével mondjuk olyan pozícióba kerülünk, ahol már milliós nagyságrendű jövedelemre teszünk szert. „Egy ilyen esetben én veszem a házat, az autót, a bútort. Ha mindez nincs rögzítve, akkor ezek a közös vagyon részévé válnak. Persze utólag is tudom érvényesíteni az akaratom, ha nagyon akarom, de az egy nagyon hosszú és költséges folyamat, amibe nem biztos, hogy érdemes belemenni. Éppen ezért az emberek gyakran azt mondják, hogy akkor egyezséggel próbáljunk meg elválni, és emiatt sokszor a nulláról kell újrakezdeni.”

A másik indok, amiért a párok általában elzárkóznak egy ilyen szerződéstől a házasságkötéskor, hogy nem akarnak belegondolni abba, mi lesz akkor, ha a kapcsolat esetleg tönkremegy. Hiszen ez egy boldog, mámoros állapot, amikor hosszasan szervezzük az esküvőt, ilyenkor ki gondol arra, hogy bármi probléma lehet? „A statisztika – legalábbis nálam – azt mutatja, hogy egyre gyakoribb a két-három év utáni válás. Vagy kitartunk, vagy nagyon hamar feladjuk, és akár kisgyerekkel bonyolítva a helyzetet szétmegyünk. Ma már sajnos nem megjavítani akarjuk a dolgokat, hanem lezárni a történetet” – vázolta tapasztalatait dr. Tóth Katalin.

Egy ember életében két-három év alatt is történhet drasztikus változás, elég csupán egy közös hitel felvételét megemlíteni. Ha közösen veszünk egy ingatlant, akkor valóban nem mindegy, hogy ki mekkora részt vállal az önerőből. Lehet, hogy az arány egyenlő, de van, ahol szülői támogatás is áll a vagyonszerzés mögött, és azt sehol sem tüntetik fel. Éppen ezért a törvény szerint automatikusan 50-50 százalék lesz a tulajdon aránya, holott lehet, hogy a valóságban teljesen más arányban vették ki a részüket a pár tagjai a költségekből. „Javaslom mindazoknak, akik azt mondják, hogy nem kötnek házassági szerződést, hogy kizárólag az legyen írásban rögzítve, mik a valós arányok, például egy adásvételi szerződés keretében.”