Hinta-palinta

–          „Hinta-palinta, hintázik a Mártika” – énekli Mama kislánya helyett is, aki – bár már két és fél éves – alig pár rövid szóra méltatja csak a külvilágot. Miért is törje magát, ha Mama mindent ért?

–          „Hinta-palinta…” – hangzik fel újra és újra, s Mama titokban reménykedik, hogy a sok-sok ismétlődő dallam, ritmus és szöveg mielőbb meghozza a régen várt szavakat kislánya ajkára. S akkor monológ helyett végre beszélgethetnének is!

–          „Hinta-palinta…”

–          „Mimi” – veti közbe a kislány.

–          „Igen, tegnap voltunk Miminél” – próbál párbeszédet folytatni az anyuka, de a kislány láthatóan nem erre gondolt. Édesanyja folytatja a hinta lökését és a hozzá tartozó dalocskát, s alig jut el a „palintá”-ig, amikor újra felhangzik:

–          „Mimi.”

Nem tűr ellentmondást a kis hang, ezért az anyuka más oldalról próbálja megközelíteni a nagymama-dolgot:

–          „Igen, nagyon jó volt Mimiéknél. Finom süteményt sütött nekünk… Gyere, hintázzunk tovább, hinta-palinta!”

De a kislány csak nem tágít, s újra leszögezi:

–          „Mimi.”

A mama arcán remény suhan át, ezért így folytatja:

– „… hintázik a Mimike.”

A kislány ragyog az örömtől, a mama pedig azon gondolkodik, vajon annak örül-e, hogy a nagymama „vele” hintázik, vagy annak, hogy végül sikerült megértetnie magát.

– „Hinta-palinta…”                                                              

– „Mami.”

– „… hintázik a Mamika.” Ő a másik nagyi. Habár ő is súlyfelesleggel küzd, de ez a kislány képzeletében szemmel láthatóan nem akadály egy kiadós hintázáshoz.

– „Hinta-palinta…” – kezdi újra a Mama, izgatottan várva, vajon ki lesz a következő.

– „Dudi.” Igen, várható volt, hogy a kedvenc nagynéni sem maradhat le a pihentető lengedezésről. Ő az egyetlen, akinek a hisztire hajlamos kislány zokszó nélkül engedi nemcsak a fésülést, hanem a hajmosást is!

– „Hinta-palinta…”

– „Tana.”

– „… hintázik a Tamáska” – énekli lelkiismeretesen a mama, s alig tudja visszafojtani a nevetést, hiszen a langaléta egyetemista fiatalembert inkább a mérnöki tervezőasztal hozza lázba, semmint a kerti játékok. Igaz, unokahúga mellett félretesz minden komolyságot, hogy önfeledten hancúrozhassanak.

– „Hinta-palinta, hintázik a …”

– „Mama” – veti oda kedvesen a kislány. Összemosolyognak, és szinte egyszerre folytatják:

– „…hintázik a Papácska.” Apuka talán csodálkozna ezen a megszólításon, de hálásan fogadná a napi robot után az óriáshinta nyugtató hatását.

– „Hinta-palinta…”

– „Papi” – adja ki a vezényszót a kislány, méltatva az apai nagypapát, aki bátran adja kisunokája kezébe mobiltelefonját fényképezés és csengőhangválasztás céljából.

– „Hinta-palinta…” – hangzik fel újra és újra, és a kicsi lány nagy szíve egymás után illeszti be a sorba szeretteit. Képzeletében gondtalanul hintázik az egész család, akik úgy szeretik őt és akik olyan fontosak az ő számára.

A mama pedig hálás a vidám délutánért, az újabb közös titokért, a szavak nélküli beszélgetésért.

Köszönjük olvasónk írását! Ti is küldjétek be történeteteket a szerkesztoseg [at] csaladhalo [dot] hu címre, s a legjobbakat megjelentetjük honlapunkon!