Hiszti

Pár hónappal ezelőtt kérdezték tőlem, szokott-e hisztizni a gyerek. Én meg csak néztem nagy bociszemekkel. Hisztizni? Az én lányom? Soha!

Mostanában már nem kérdezett senki (erről legalábbis), pedig lenne miről mesélni. Mert Kicsi Lány bizony feszegeti a határokat. S ha nem kapja meg, amit akar, először legörbül a szája, aztán bánatos hüppögésbe kezd. Eleinte megszakadt a szívem és gondoltam, gyorsan odaadom, amit szeretne, hagyom, hogy most az egyszer kipróbálja, kipakolja, kissé megrongálja a dolgokat.

Aztán persze rájöttem, hogy amit egyszer lehet, azt mindig lehet

Ha a múltkor kidobálhatta a DVD-ket a szekrényből, akkor most is megteheti, nem? S végül is igaza van. Így győzött bennem a tudatosság és a nem nemet jelent. A kisasszony meg a nem hallatán azonnal görbíti a száját, majd bánatos panaszkodásba kezd. A legszebb, hogy nemcsak akkor, ha erélyesebben rászólok, hogy nem szabad, hanem akkor is, ha mondat közben hangzik el a tiltószó. Például ha azt mondom kedvesen, ne húzd el a kezed, mert gyorsabban haladunk az öltözködéssel, ha segítesz. Vagy például ,,én nem támaszkodnék az újságtartóra, mert fel fog borulni”. A hatás nem marad el akkor sem, ha a férjjel beszélgetek és a mondatban szerepel a tiltószó.

Máshol biztos verték

Ha más mesélte volna, biztos lennék benne, hogy Kicsi Lányt nagyon megverték, vagy megütötték, ha a tiltás ellenére rosszat csinált. Pedig még a kezére sem csaptam soha, a fenekére meg főleg nem. Luca egyéves és most egyszerűen nem bírja elviselni, ha valamit nem szabad. Szegény még nem tudja, hogy az élet tele van ültetve tilalomfákkal, amiket bizony tiszteletben kell tartani. Ezt még a virágokkal kapcsolatban sem tudom megértetni vele, képes őket megkopasztani egy perc alatt.

A hisztizést még nem fejlesztette tökélyre, még nem tartunk az utcán földön fetrengős balhéknál, de azt már nagyon jól kidolgozta, hogyan kell hátravetnie magát. A legtöbbször szerencsére olyankor csinálja, amikor mögötte állok vagy ülök a földön (ez nálam teljesen természetes volt már Kicsi Lány születése előtt is). Múltkor azonban akkor csapta hátra magát, amikor nem voltam ott. Nagyot koppant, a  szó szoros és átmeneti értelmében is. Nem baj, majd kinövi ezt is, ahogyan azt is, hogy feszegeti magát a babakocsiban. Hogy mi baja van? Ki akar szállni, De persze nem sétálni vágyik, mert abban még benne lennék, hanem azt várja el, hogy cipeljem. Mert egyszer-kétszer megcsináltam. És ha akkor megtettem, akkor most is kutya kötelességem. Egy kis keksszel, répával, almával el lehet azonban űzni a hisztimanókat.